Barakablog Járj végére a világnak!

Egy amerikai veterán nagyon meglepődne, ha látná a mai Ho Chi Minh Várost, ami annak idején még Saigonként volt ismert. Vietnam legnagyobb kozmopolita metropoliszában ugyanis nagyot fordult a világ. Ázsiában nem kiemelkedően nagy, de a mi mércénk szerint jókora, 7 milliós városban nagyon otthonra lelt a 21. század.

Bárhol járunk, auránkba tolakszik a járókelők hada, szaglószerveinket támadja a streeet food, hömpölyögnek a mennyei illatok, hallójárataink dübörögnek az autók, biciklik és robogók zajától, káprázik a szemünk a késő estig nyitva tartó üzletek fényeitől, és a hipermodern skyline-tól. Welcome to Asia! A barátságos, közvetlen, állandóan mosolygó 7 milliós lakosságból, saccra 6,9 millió folyton az utcán nyüzsög. Nehéz elaludni első éjszaka.

Afrika-szakértő túravezetőnk, Nádai László elhivatottan beszél az egyik legkedvesebb hegyéről, a Tanzániában található Mont Meruról. Ez a közeli Kilimandzsáró kistestvére, mint méretben, mint évjáratban. A magassága 4565 m; emlékeztetőül a Kilimandzsáró 5896 méteres. A Meru is vulkáni eredetű, a legutóbbi kitörése 1877-ben volt. A Meru és a Kilimandzsáró távolsága alig 70 kilométer, ami azért is optimális, mert a Meruról tiszta időben elképesztő panoráma tárul elénk a Kilimandzsáróra, Afrika csúcsára.

A Meru is a kelet-afrikai hasadékvölgynek köszönheti létét. Földünk legnagyobb, két kontinensre kiterjedő törésrendszere 5600 kilométer hosszan fut Törökországtól a Zambéziig. Afrikai része a Kelet-afrikai árokrendszer, ami egy fejlődésében megakadt, szárazföldön húzódó óceánközépi hasadékrendszer. A nem földrajzosok "csak" fantasztikus vulkánokat, szédítő hasadékvölgyeket, vízeséseket, tavakat látnak belőle.

Ha Kuba, akkor Castro, salsa, rum, (lásd az előző posztokat!) és persze: SZIVAR! Most e nemes dohányáruról rántjuk le a leplet, amelyet a csodás, szegény kubai nők készítenek, főként gazdag fehér férfiak számára.

A dohányt már az időszámítás előtti 2. évezredben ismerte az emberiség. A maják is dohányoztak, főként vallási szertartásaik alkalmával.
A szokást átvették az arawakok is, akik később a Bahamák azon szigetcsoportjára is elvándoroltak, amelyet Kolumbusz fedezett fel. A nagy utazó itt figyelte meg, hogy a bennszülöttek titokzatos növénylevelekből készített tekercseket szívnak. Nyomban behozta Európába. A spanyol udvarban először dísznövényként termesztették, később a portugáliai francia nagykövet, bizonyos Jean Nicot (az ő nevéből származik a nikotin) kezdte el a dohány gyógynövényként való termesztését. Villámgyorsan terjedt el a kontinensen, bár ekkoriban a szivarozás még csak a gazdagok számára volt elérhető.

A szivar anyagát a dohánylevél adja, ezt minden óvodás tudja. De milyen részekből áll? Van először is a burkolólevél. Ez határozza meg a szivar alakját. A többi levéltől elválasztva erjesztik 1-2 évig, így nem gyűrődik meg, és jellegzetes aromát kap. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar sodrásakor nem törik el. A prémium szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés. A burkolólevelek a szivar legdrágább részei. A kötőlevél tartja össze az elkészített szivart, általában a dohány felső leveléből készítik. A tölteléklevelek töltik meg a burkolólevelek közötti területet. Három (vastag szivarok esetében négy) levelet hosszuk mentén külön-külön meghajtogatnak, így a levelek között apró füstcsatornák maradnak.

"Az ember megdöbben a teremtő erőnek azon a mennyiségén, mely e kicsiny, kopár és sziklás szigeteken megnyilvánul" - nem nehéz kitalálni, hogy mindezt Charles Darwin mondta, a nevével összeforrt Galapagos-szigetekről. Az evolúciós elmélet kidolgozója élete során mindössze egyszer utazott, igaz akkor - nem adva alább - közel öt éven keresztül.

lmélete két egyszerű mondatban összefoglalható. A ma már vaskos közhelynek számító tézist mégis 21 évig fektette az asztalfiókjában, félve a reakcióktól. A "Fajok eredete" című művet 1859-ben adta ki, amelyet az anglikán egyház "természetesen" kapásból elutasított. (A bocsánatkérés 2008-ig váratott magára. Isten malmai… mint tudjuk).

Ja, a két ominózus mondat: "Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon."

Ha Kuba, akkor Castro, szivar, salsa (lásd előző poszt) és persze: RUM! Most e nemes italról elmélkedünk csöppet, ami maga a kubai életérzés - talán még a szivarnál is töményebb - esszenciája.

A történet egy olasz felfedezővel, bizonyos Kolumbusz Kristóffal indul. Ő volt az, aki második útja során egy kevés cukornádat vitt magával a Kanári-szigetekről Kubába, hátha ott is megterem e kultúrnövény. Mi már tudjuk, hogy a nagy utazó bölcs ember volt.

A projekt ugyanis oly' mértékben fordult termőre, hogy az indián őslakosok nem bírtak a magas hozammal, ezért az európai kereskedők hathatós segítségével behurcolták fél Afrikát az ültetvényekre. És a szegények (valamint a gazdagok, a középosztály, és a karibi kalózok) mit csinálnak az emberiség kezdete óta? Isznak! És mivel cukornád volt dögivel, csak meg kellett erjeszteni és, hoppá, máris készen volt a rum.

Ha Kuba, akkor Castro, szivar, amerikai autómatuzsálemek és persze: SALSA! Ez utóbbiról lesz most szó, hisz' a salsa maga a kubai életérzés - talán még a rumnál is töményebb - esszenciája.

A salsáról (jelentése fűszeres szósz) minden rendes fehér embernek a tánc ugrik be, ami nem baj, viszont a salsa a zenével indult, ezért jelen posztunkban ezt a logikai vonalat követjük. Nem mondunk sok újat azzal, hogy e muzsika gyökereit a fekete kontinensen kell keresnünk. A yoruba, a congo és bantu törzsek saját, 12/8-ados harang- és dobjátékból álló, gyors és bonyolult ritmusú zenével hívták elő isteneiket, hogy tiszteletüket és hálájukat fejezzék ki nekik. Ez a zene volt a rumba és a mambó. A mambó szó szerinti jelentése: "beszéd az istenekkel". Mint tudjuk, szerencsétlen afrikai bennszülöttek nem elhanyagolható részét rabszolgaként Amerikába hurcolták, velük együtt pedig zenéjük is átszelte az óceánt. Kubában a stílust egyszerűen danzának (tánc) nevezték. Érdekes leágazás, hogy Haitin a voodoo papnőket hívták mambónak, akik tanácsadóként, gyógyítóként, ördögűzőként, jövendőmondóként szolgálták közösségük lelki békéjét.

A szklávék (így hívták a behurcolt feketéket) kétféle népdalt őriztek meg: a vallási és a világi dalokat. A hangszereiket hím- és nőneműnek tekintették, tisztelték a testüket és lelküket. A legjellemzőbb és legfontosabb zeneszerszámuk a dob volt, amelyen kifejezték őseik földjének kényszerű elhagyása feletti bánatukat.

Épphogy végeztünk a nyereményajándékok kiosztásával, amiket a blog 1 éves szülinapjának megünneplésére hirdettünk (köszönjük a rengeteg résztvevőnek!), és máris egy újabb jeles alkalmat ülünk: a BarakaBlog 100. posztját olvashatjátok!

Továbbra is valljuk (a Kft örökbecsű "Afrika" című számának refrénjével), hogy "Utazgatok, mert utazni érdemes!" Nálunk természetesen szóba jöhet Skandinávia is, nem csak a "jó meleg Afrika, hol fülledt az erotika…". Ezért, itt és most, az ünnepi számban röviden elmondjuk, hogy hová érdemes utaznotok (nyilván mindenhová) és miért.

Marokkóba, mert gyönyörű a sivatagi napfelkelte- és lemente, főleg tevehátról, a fezi és a marrakesh-i bazár hangulata pedig évekig elkísér mindenkit (nem rém)álmában.

Dél-Olaszországba, ami nemcsak meghitt találkozás 5, a világtörténelemből, irodalomból és művészetből is jól ismert vulkánnal, hanem tengeri fürdőzős, hajózós, gasztrós, iszappakolásos, mediterrán kisvárosnézős, kempingezős csodaút, drága vendégeink egyik nagy kedvence! A miénk is!

A BarakaBlog nem politizál, viszont nem vonja ki magát a világ történéseiből. Ezért szeretnénk felvillantani a mai Európában és Magyarországon égető menekültválság egyik gócpontjának, Szíriának a történetét. Hogy lássuk, milyen gazdag, ősi kultúrából jönnek ezek az emberek. Akik aktuálisan elesettek, szerencsétlenebbek, mint mi, de ez nem volt mindig így. És az sem biztos, hogy a jövőben nem fordul a kocka.

Szíria területe egyike a világ egyik legrégebben lakott, legősibb kultúrájának. A mindig is sémi lakosságú térség - amelybe Fönícia és Palesztina is beletartozott - hosszú története során szemtanúja volt az emberi kultúra kialakulásának, a virágzó tengeri és szárazföldi kereskedelem létrejöttének. Mindig is kultúrák és birodalmak ütközőpontjában feküdt, tehát a háborúk, felkelések, villongások, üldözések sajnos nem ismeretlenek az itt élő népek számára.

"Várhatóan 2015 július 20-án, vagy azt követően nyit kölcsönösen nagykövetséget egymás országában az USA és Kuba" - jelentették be ez év tavaszán a forradalmi hírt. A "várhatóan" és a "vagy azt követően" megfogalmazás azért sejteti, hogy a diplomáciai kapcsolatok teljes felvétele nem megy zökkenőmentesen. Miért is menne, ennyi nehéz év után!

Hiszen az 1926-ban született Fidel Alejandro Castro Ruz, akit már gimis osztálytársai is El Loco-nak, azaz "Az őrült"-nek neveztek, 6 évi harc után 1959-ben vitte győzelemre az amerikai földrész első szocialista forradalmát. Kubában azóta is érvényben van a "Szocializmus vagy halál" jelszó, amely dicső felirat ott díszeleg a kis szigetország szinte minden városában, falujában. A senkivel össze nem téveszthető, nagy szakállú katona nemcsak sokórás beszédeivel, és könyörtelenségével, de karizmájával is vezette népét. 47 éven keresztül! (nála csak II. Erzsébet - 63 éve - és IX. Ráma thaiföldi király - 69 éve - van hosszabb ideje a trónon).

Mindenki tudja, hogy a Pannonhalmi Főapátság Géza fejedelem uralkodása óta a hazai keresztény kultúra egyik fellegvára, amely egyedülálló történeti, kulturális, építészeti emlék. Ráadásul egy élő szerzetesközösség eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja ezt az életteret. A Főapátságban évente több mint százezer látogató fordul meg. Viszont vizitjük során nem kapnak választ olyan esszenciális kérdésekre, mint, hogy ki rakta le a könyvtár utolsó kövét, melyik 7 főbűnt jelképezik a kerengő gyámkői, miről híres a pannonhalmi okos szamár, vagy, hogy mit jelent a Bazilika oldalfalán látható napóra felirata, amely szerint: "Egy közületek az utolsó lesz nekem."