Barakablog Járj végére a világnak!

Ali nagyon vidám fickó, jó két méterével, csillogó, tengerkék dzsellabájában, és turbánjával, két, vidám és kissé bandzsi szemével. Büszkén vezet végig minket a Tinerhir (közép-Marokkó egyik ősi kereskedővárosa) szélén húzódó buja zöld folyóvölgyben. Itt nagyon látványos a Föld - egyre fenyegetőbb - alapigazsága: van víz, van élet, nincs víz, nincs élet. Ameddig a kis folyó (mi ekkora víztömeget maximum pataknak hívunk) vize elér, ott buja ligetek, pálmák, termőföldek virítanak. Tőle - szó szerint - 5 centire éhezik a föld, kezdődik a homok- vagy kősivatag. A szemközti domboldal roskadozó épületei között számos hollywoodi szuperprodukciót forgattak. De vissza posztunk tárgyához: ez az Ali fiú a mi szemeinknek 100% arab, pedig nem az. Berber. Ha mellé állítanánk arab cimbijét, Mohamedet, nagyítóval talán látnánk a különbséget: Ali világosabb bőrű, vonásai lágyabbak, szeme vágottabb.

Van abban valami finom báj, amikor az ember felavatja a saját magáról elnevezett épületet. Persze ha az illető király - és egy icipicit diktátor - akkor néha bizony előfordul vele az ilyesmi. Marokkó uralkodója, II. Hassan 1993-ban lepte meg magát a casablancai Nagymecsettel. Szép, méretes ajándék, Mekka után a világ második legnagyobb muzulmán temploma.

Minaretje pedig 210 méteres magasságával a legnagyobb ilyen építmény a Tejútrendszerben (legalábbis mai tudásunk szerint). A királyt több száz testőr, rendőr és katona védte a százezres tömegtől, amikor felavatta az Afrika egyik legnépesebb, 5 milliós metropoliszának szélén, az Atlanti-óceán széljárta partján duzzadó épületet. Nem véletlenül, Hassan ekkor már több merényletkísérleten volt túl. 1971-ben, 42. születésnapját például a palotája egyik pavilonjában kuksolta át, ahová egy - állítólag Líbia által pénzelt - elvetélt puccskísérlet tagjai zárták.
Egy évvel később Franciaországból hazatérve, Boeingjét a saját Királyi Légierejének vadászgépei vették tűz alá. Ezt is túlélte. Ő sem volt azért egy kis hableány: már trónra kerülésén esett egy apró folt, miszerint apja hirtelen halálában neki is akadt némi szerep. Ne szépítsünk: ez a nem kedves ember egy diktátor volt. Szinte minden szomszédjával háborúba keveredett, otthon pedig vaskézzel tartotta fent az uralmát. De fia, a mai király, VI. Mohamed már a 90-es évek elejétől elkezdett enyhülést folytatta-folytatja.

A filmek helye

Bizony kemény az élet: az Impossible Mission Force-t feloszlatták, Ethan magára hagyott ügynök lett. "Természetesen" épp most csap a lecsóba egy válogatott gonosztevőkből álló hálózat, a Szindikátus, amely (naná) új világrendet akar létrehozni. Még szerencse, hogy Ethan összegyűjti csapatát, és így a végére a jók elverik a port a rosszakon. Remélem, nem csak filmbubusok tudják, hogy a Mission Impossible 5-ről beszélek. És hogy jön ez egy utazós blogba? Hát úgy, mint sok film-társa, kezdve az 1952-es Othello a velencei mór (írta, rendezte és főszerepelte Orson Welles), vagy egy nagy ugrással a közelmúltba és a mába: a Nílus gyöngye, a Kundun, a Passió, az Atlantisz, a Kémjátszma, a Nagy Sándor, a Názáreti Jézus, a Mennyei királyság, a Bábel, a Múmia, a Szahara, a Gladiátor, a Trónok harca és még számtalan, kevésbé ismert eposz. Ezek mindegyike - részben vagy egészben - kedvenc afrikai országunkban, Marokkóban forogtak.

A film-város

Adott egy viszonylag poros városka az Atlasz lábánál, aminek már a neve problémát okoz sokaknak: Ouarzazate (ejtsd: Várzazat). Kezdetben nem túl jelentős kereskedelmi csomópont, majd francia helyőrség, mígnem - ki tudja miért - 1962-ben az angol David Lean itt forgatta Arábiai Lawrence című világhírű eposzát. Nem sokkal később Hollywood is felfedezte a vidék látványos és változatos tájait (kisebb és nagyobb hegyek, sivatag, kiszáradt folyómedrek, stb). A stáboknak megtetszett, hogy pár négyzetkilométeren belül megtalálják nemcsak Tibetet, Egyiptomot, Jeruzsálemet, Mekkát és Új-Mexikót, de még a Holdat és a Marsot is (lásd az Izlandról szóló posztunkat, vagy Budapestet, amit remekül el lehet adni Párizsnak, és Buenos Airesnek, Kelet-Berlinnek és Moszkvának - erről nemsokára írunk). A 80-as évek elejére már egymás sarkát taposták a stábok, ezért logikus lépés volt megnyitni a város határában az Atlas Film Studios-t, a világ legnagyobb alapterületű ilyen jellegű létesítményét. Ouarzazate-tól 10 kilométerre pedig a csodálatos, csupasz vöröses barna hegyekkel ölelt Fint oázisba botlunk, mely szintén erősen adja magát a kamerának.

Nem árt tudnunk, hogy NEM az iszlám és NEM a muzulmánok, robbantanak, gyilkolnak manapság, hanem a terroristák. Az iszlám ezzel szemben olyan fantasztikus műveket és helyeket hozott létre, mint például a fezi medina (óváros). Ahol a 800 (azaz nyolcszáz!) darab kisebb-nagyobb mecsetből napi ötször kilépő férfiak békések és bölcsek, nemcsak azért üdvözlik szívből jövően az idegeneket (akiket itt a turisták képviselik), mert ők hozzák a pénzt, hanem mert vendégek, amely létállapot a muzulmánoknak szent dolog.


Ha eltévedsz, maradj ott, ahol vagy!

Imígyen szól a séta kezdetekor helyi kísérőnk, Juszuf, ami nem jótanács, hanem életmentő parancs. A 200 ezres városrészben ugyanis a minden nap itt dolgozó postások, kereskedők, áruhordók, boltosok is évekig tanulják a közlekedést. Képzeljétek el a szűk pesti belvárosnyi területet, 9500 (!) utcával, sikátorral megáldva. Három órás permanens álmélkodásunk alatt tapasztaltuk: ha két lépést teszel jobbra, majd hármat balra, már teljesen elvesztél. Kizárólag Juszuf tudja, - könnyű neki, 50 év tapasztalatával - hogy milyen irányból, mely utcákon jutottunk oda, ahol éppen vagyunk. Így, ha valaki leszakad a társaságtól, Allah' ments, hogy elinduljon bármerre, maradjon ahol van, ő - Juszuf - majd érte megy.

​

Elképesztő emberfolyam sodor minket - nem túlzok, nyugodtan csekkoljátok le - a Djemma el-Fna, vagyis a "Lefejezettek tere" felé. A keleti hang-, szín- és szagorgia nem lehetett sokkal intenzívebb évszázadokkal ezelőtt sem, amikor a kalifa parancsára itt választották el egymástól az arra érdemesek nyakát és fejét, majd az utóbbit közszemlére tették. Igen, jól saccoljátok, Marrakesh-ben vagyunk, és a város mindenkori epicentruma felé araszolunk.


Come to Marrakesh!

Az Atlasz lábánál fekvő, 950 éve alapított, hivatalosan 900 ezres, egyébként legalább 2-3 milliós méhkas Marokkó névadója, a négy királyváros közül a legfénylőbb csillag, az ország első számú turista és kulturális központja. Alapítása óta az Afrika-Európa közötti kereskedelem egyik központi elosztóhelye. A szaharai hangulatról a "vörös városban" a forró sivatagi szeleken túl az építészet, az emberek stílusa, a zene, a tánc, egyszóval minden árulkodik. A 60-70-es években "Afrika Bangkokja", a hippi világ keleti lerakata volt. Janis Joplin, Jimmy Hendrix, a Rolling Stones és a Beatles tagjai mind itt lazultak, vettek házat. Példájukat több ezer szerelemgyerek követte. Folyt a fű az utcákon... 20-30 csendesebb év után a 2000-es évekkel jött az újabb fellendülés: ma a belváros villáinak és palotáinak zömét Hollywood filmsztárjai, a nemzetközi divat-, zene- és sportvilág krémje tulajdonolja.

Ha Burma látnivalóit egy vagy két ajtóval odébb tolnák, mondjuk Thaiföldre vagy Malajziába, akkor a világ összes turistája itt (ott) folyatná a nyálát. Ezzel szemben a legmenőbb aranysztúpáit, kolostor-erdejét, buddhista templomait és szupermenő tengerpartjait majdnem egyedül fedezhetjük fel. Ami persze tök jó mindenkinek, aki ezt jobban bírja, mint a turizmus ipart.

Kötelezők

A főváros, Yangon (amit mi Rejtő Jenő óta Rangoon-nak ismerünk) fantasztikus. A Délkelet-ázsiai fények, hangok és illatok beszívását követően kötelező látnivaló a Shwedagon Pagoda, ami az egész kontinens egyik legszuperebb építészeti és kulturális nevezetessége. Messziről uralja a látképet a világ leggazdagabban díszített aranyozott sztúpája, a maga 2500 évével, 60 tonna tiszta aranyával, sokféle drágakövével. A csúcsán 76 karátos gyémánt szerénykedik. Körötte szentélyek, iskolák, boltok sokasága, város a városban.

Az ország közepén fekszik Bagan, a 10. században épült ősi város. Ha azt mondjuk Délkelet-ázsiai ősi város, akkor mindenkinek Angkor ugrik be. Higgyétek el, Bagan vetekszik vele! A fás-cserjés síkságon fénykorában 10.000 templom (nem vicc: TÍZEZER templom!) állt. Ma már "csak" 2-3000-be botlunk, szóval, ha van 3-4 évünk, simán bejárhatjuk őket. Ha időnk ennél hangyányit szűkebbre szabott, akkor meg kell nézni az 1105-ben épült Anandar templomot, a Sulamani freskóit, majd a Shwesandaw templom tetején olyan szelfiket kell készítenünk, amihez az egész Bagan völgy adja a hátteret.

Orsi törzsutasunk, idén a több mint jubileumi, 11. barakás kirándulást is lelkesen abszolválta. Megkérdeztük, mi szél hozta közénk. Elmondta.

- Hülye kérdés, de melyik út volt a kedvenced?

- Ennyi élményből elég nehéz választani, de ami nekem a csúcsok csúcsa, az Korzika. Kétszer másztam meg a hegyeit, jártam a vizeit, de remélem lesz még lehetőségem naplementében a tengerbe lógatni a lábam, egy egész napos hegymászás után a füvön fekve megbámulni a nyári hullócsillag-záport, vagy a vízből nyaktörő mozdulatok árán feltekinteni a derékszögű városra, Bonifacióra. Persze ezek csak kiragadott pillanatok, nekem Korzika totál a szívem csücske. Mindent imádok benne, még a mások szerint kicsit mogorva szigetlakókat is. Az sem igaz, hogy az ilyen úton született barátságok rövid életűek: mi, egy öt fős lánycsapattal azóta is barátságban vagyunk, összejárunk.

My name is…

Bond, James Bond. Ki más lenne, aki a széria legújabb, közelmúltban bemutatott darabjában a mexikóvárosi Zocalo tér - a világ legnagyobb méretű tere - fölött hullámvasutazó helikopterről szórja szét a hullákat. Miközben a téren éppen vidám népünnepély zajlik, a Los Dias de Muertost, vagyis a Halottak Napja! Mexikóban ugyanis a halál az élet egyik legfontosabb pillanata, a halottak a mindennapok részei. Október 28 - december 1 között az egész ország egy gigantikus népünnepély. Több évezredes szokásról beszélünk, már a maja és azték piramisok tele voltak koponyákat és csontokat ábrázoló domborművekkel, az emberáldozatokról nem is beszélve.

Csontvázasszony és a Szent Halál

A halál ábrázolása a népművészetből kilépett az utcára. Két formában jelenik meg: Catrina, a vigyorgó, elegánsan öltözött, kalapos csontvázfigura, aki az azték Mictecacicuatl alvilágistennő képére hajaz. Gazdag úriasszony megjelenése arra figyelmeztet: mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény, ugyanaz a sors vár rá. Komoly népi bölcsesség ez egy ennyire két részre (90% alsó-, 10% felső réteg) szakított társadalomban.

Kezdjük ünneprontással: a karácsonyi vásárok - amik hagyománya az 1200-as évekre nyúlik vissza - általában elég egyformák. Díszesen kivilágított tér, fakunyhók, forralt bor, mézeskalács és sült kolbász illat, nagyszámú csecsék és becsék. Ettől még persze szépek, ünnepi hangulatba varázsolnak minket, még inkább gyermekeinket. Szinte nincs város Európában, amelynek főtere ne telne meg ilyenkor a vásárral.

Rendhagyás, ünneprontás

Rendhagyó posztunkban most olyan kisvárosokba invitálunk benneteket, amelyek rendre szerepelnek a Top 10 európai karácsonyi vásár listán. A rendhagyás az, hogy ti fogjátok kideríteni, hol járunk. Kvízre fel!

A tornyok városa,

mondta rá Luther Márton, és igaza volt, mivel 25 plébániatemplom, 15 kolostor és apátság, valamint 10 kápolna tornya emelkedik az ég felé a belvárosból.

A dóm belsejében található "Gloriosa" harang, a világ legnagyobb szabadon lengő középkori harangja.

A régi Zsinagóga Európa legrégebbi teljesen épen megmaradt imahelye.

A tornyok mellett a hidak városa is: a Gera folyón 142 híd ível át, amelyek közül leghíresebb a Krämerbrücke, a vén kontinens leghosszabb, házakkal végig beépített és lakott hídja.

Hazájának legrégebbi karácsonyi vásárát tartják e szép városban. A 25 méter magas karácsonyfa mellett 12 méterre felhúzott karácsonyi piramis (!), mesebeli erdő és a betlehemi jelenet kézzel faragott, életnagyságú figurái csavarják csúcsra az ünnepi fílinget.

Visszafogott luxus

A várost körülvevő Pilatus és Rigi-hegyek, valamint az ötujjú kesztyűt formázó tó miatt már a 19. század közepe óta a turizmus fellegvára.

Hegyekben jól ellátott település, amely az egész országra érvényes. A 2118 méter magas Pilátus-hegyen van a hasonnevű tó, amely egy monda szerint Pontius Pilatus nyughelye, ezért a középkorban szigorúan tilos volt megmászni. Tetejére a világ legmeredekebb fogaskerekű vasútja visz fel.

A Rigi-hegyen (amelynek másik neve a "hegyek királynője") építették Európa első hegyi vasútját.

A tavon közlekedő 5 kerekes gőzhajó alkotja a világ legnagyobb édesvízi gőzhajóflottáját.

Számtalan rendezvénye közül kiemelkedik a Fumetto képregényfesztivál, amikor extavagáns, a szolid luxusból erősen kirívó fickók lepik el a várost.

Apró repterét ma főként a jet set society (svájci bankigazgatók, amerikai filmsztárok, orosz oligarchák, arab hercegek, angol királyi sarjak) magángépei használják. Sűrűn!

Több más híd mellett a világ legrégebbi fedett fahídja, a Kapellbrücke köti össze az ó- és újvárost. A város területének negyede erdő.

Az óváros karácsonyi vásárán a puncs, a forralt bor, és a sült gesztenye dominál.

Az egyik előző posztunkban megemlékeztünk a két magyarországnyi területű Szíria sűrű történetéről. Most az épített kultúra - egy csekély, ámde nem elhanyagolható - részét vesszük szemügyre. Fájó szívvel, hiszen szinte minden mondatunkat múlt időbe tehettük volna…

Az UNESCO Világörökség listája 6 kincset sorol fel a Közel-Kelet egyik legvirágzóbb országában: Damaszkusz, Aleppo és Boszra óvárosai, Palmüra romvárosa, a Crac de Chevalier lovagvár és Észak-Szíria ősi városmaradványai.

A főváros Damaszkusz a világ legrégebb óta folyamatosan lakott városa, a régészeti ásatások szerint i. e. 4 ezer körül már állandó település volt. Az i. e. 2. évezred folyamán jelentős kereskedelmi központtá vált. Ma is a Közel-Kelet talán legszebb és legizgalmasabb városa. Medináját (óvárosát) 6-8 méter magas, tömör városfal veszi körbe. Az epicentrumban emelkedő Citadella alatt 8-9 méterrel szinte épségben maradt több ezer éves paloták és lagúnák (!) várják a feltárást.

Közepén magasodik az arab világ egyik legszebb, legnagyobb és legdíszesebb vallási központja, az Omajjád Nagymecset. A 661 és 750 között uralkodó birodalom - amelynek központja Damaszkusz volt - a mai Közel-Kelet szinte teljes területe mellett magában foglalta Észak-Afrika nagy részét és az Ibériai-félsziget déli területeit is. Csodálatunk tárgya olyan alkotások sorába tartozott, mint a jeruzsálemi Sziklatemplom, vagy a Córdobai Nagymecset. Az 1300 éves templom a világ negyedig legszentebb mecsete. 155 x100 méteres és három minarettel rendelkezik; a hatalmas kupolák méreteit szinte be sem tudjuk fogni. A grandiózus imatermet vörös szőnyeg borítja. Ez az első a világon, ahol boltíveket alkalmaztak. Közepén találjuk Keresztelő Szent János mauzóleumát, amiben a szent levágott fejét őrzik. Udvarán gyönyörű kerengőben sétálhatunk, megcsodálva a keletre annyira jellemző mozaikokat.