Barakablog Járj végére a világnak!

Síelők és kirándulók hada, több száz kilométer hosszú sípálya-rendszerek, hütték és hatalmas hotel-komplexumok, Michelin-jegyzett éttermek, felvonók, autópályák, nagyra nőtt üdülővárosok. Mindez az Alpok. Na, ez az, amit ne keress a Pireneusokban! Ott a vad, szinte háborítatlan természet az úr. Találsz viszont világvégi kanyonokat, festői cirkuszvölgyeket, titokzatos kolostorokat, elenyésző számú menedékházat, annál is kevesebb települést, vad csúcsokat. És csendet. Sok-sok csendet.

A Pireneusok sok hegymászó és túrázó szerint a vén kontinens utolsó igazi magashegysége. A két nagy víz (a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán) között 415 kilométer hosszan elterülő láncolat központi része a legszebb. Itt a gránit alapot mészkő köpeny veszi körül. Az átkelés még ma sem egyszerű, a 21. századi közlekedő utak is inkább a két tengerparti sávban találhatók.

A központi mag egyik leglátványosabb része a Gavarnie cirkuszvölgy, ami a nevét adó falvacskától egyórányira található, de már messziről jól látható. Ahogy a neve mutatja, egy szikla-amfiteátrum, ahová csak gyalog, max szamárháton juthatunk el.

Negro monte, azaz Montenegró. Kevesen tudják, hogy a páratlan hegyvidékekkel és tengerparttal büszkélkedő ország világörökségi helyszínekben is bővelkedik.

Kotort először i.e. 168-ban említik az írások. Szubjektív véleményem szerint a világ egyik legszebb öblének (tévesen fjordnak nevezik, bár vizuálisan pont olyan, mint norvég társai) végében fekvő városkát ókori görög telepesek alapították.

Majd - mint arrafelé minden település - a Római Birodalom része lett. Bizánc alatt autonómmá vált, a 13-14. században a Dél-Adria egyik legfontosabb kikötővárosa volt. 300 éves zavaros kanyargás (bolgár, szerb, bosnyák, raguzai hatalom) után jött az újabb "kötelező" kör: majd' 4 évszázadig a Velencei Köztársaság része lett. Eközben élte a középkori városkák "unalmas" életét: török ostromok, pestisjárványok, csaknem teljes pusztulással járó földrengések. Viszont a Fenséges Köztársaság (Velence) uralma elhozta a felvirágzást is, gyakorlatilag felépült az a tipikus barokk óváros, amely 1979-ben világörökségi címet kapott. A 13 ezres városka az Adria egyik csúcsa, "kisváros" kategóriában legalább annyira ott van, mint a "nagyvárosok" között Dubrovnik.

Nekünk, magyaroknak Bécs a Gorenje-lázat, a Mariahilfert, a Kartnert, az Operát és a Stephansdomot, na meg - natürlich - a Mozart kugeln-t jelenti. Nicht war? De van ám ennek a szép kaiserstadt-nak még sok más arca is, amelyek közül ajánlunk most párat. Ha legközelebb arra jártok, ezeket is érdemes felkeresni.

A Kartner Strasse és a Graben sarka, közepén a Stephansdom-mal, számunkra is a legismertebb, de mindenképpen a legnyüzsgőbb belvárosi tér. Mindenki megbámulja a templomot, a vele szemben álló, üveg-márvány Hollein házat, vagy bedob egy wiener melange-t a sarki Cafe Aidában. Kevesen veszik észre a sarkon a Stock im Eisen-t (vagyis "vas a fában", magyarul vastuskó), amely egy 2 méter magas famaradvány, tele szögekkel. A 18. században kezdődött a szokás, amely szerint az utazó mesterlegények egy szöget vertek a fába. Hasonlóval találkozhatunk több magyar városban is, a legszebb a győri Vastuskós ház, a Széchenyi téren. A babonás (ki nem volt az 300 éve?) legények védelmet, jó egészséget, biztos hazatérést remélve verték szögüket a fába, amelyet egy üvegfal mögött csodálhatunk meg.

A balinéz hindu nem egy kifejezett világvallás, ettől függetlenül sokan szeretnék felvenni, ha alaposabban ismernék. Az "Istenek szigete" (ahogyan ezt a paradicsomi földdarabot hívják) az egyik legszebb, legizgalmasabb és legvidámabb hely a glóbuszon. Bali nemcsak földrajzilag képez külön szigetet Indonézia - a világ legnagyobb népességű muszlim országa - tengerében. A hinduizmus e sajátos ága hivatalos nevén az "agama hindu dharma" csak itt élő, egyedi hitvilág, ami az animista ősvallással keveredve izgalmas egységet alkot.

Az animizmus (anima: lélek, életerő) csodás tájkara röpít minket; tárgyai szellemek, lelkek, tündérek, démonok. Náluk mindennek lelke van, az élőknek, és az élettelenek nagy részének - teszem azt a háznak, vagy akár egy motornak - is. Ezt a világlátást leginkább a samanisztikus vallásokban és a sintoizmusban találhatjuk meg. Egyes elméletek szerint keletkezésének forrását az álmokban és az élettelen test látványában kell keresni. A természeti népeket - akik, ahogy e beszédes kifejezés mutatja, a természetben éltek/élnek - egy halott ember, állat, sőt mi több, egy elszáradt növény látványa arra a következtetésre juttatta, hogy a testnek függetlennek kell lennie a lélektől. Hitük szerint a lélek annak halála után tovább él. Ebben mondjuk, még nem nagyon különbözik a nagy világvallásoktól (például a kereszténységtől), viszont ők a lélek továbbélését nagyon vizuálisan, plasztikusan, a testi élethez hasonlóan képzelik el. A sírokba ételt, ruhát, használati tárgyakat helyeznek, mert a halott emberek szellemei ugyanolyan vágyakkal, indulatokkal rendelkeznek, mint az élők. Ezért jól kell tartani őket, ellenkező esetben segítőtárs helyett ellenség lesz belőlük. Ebbéli minőségükben betegséget, halált hozhatnak ránk. Innen nézvést logikus, hogy a beteg házához nem orvost, hanem sámánt, szelleműzőt, varázslót hívnak.