Barakablog Járj végére a világnak!

Negro monte, azaz Montenegró. Kevesen tudják, hogy a páratlan hegyvidékekkel és tengerparttal büszkélkedő ország világörökségi helyszínekben is bővelkedik.

Kotort először i.e. 168-ban említik az írások. Szubjektív véleményem szerint a világ egyik legszebb öblének (tévesen fjordnak nevezik, bár vizuálisan pont olyan, mint norvég társai) végében fekvő városkát ókori görög telepesek alapították.

Majd - mint arrafelé minden település - a Római Birodalom része lett. Bizánc alatt autonómmá vált, a 13-14. században a Dél-Adria egyik legfontosabb kikötővárosa volt. 300 éves zavaros kanyargás (bolgár, szerb, bosnyák, raguzai hatalom) után jött az újabb "kötelező" kör: majd' 4 évszázadig a Velencei Köztársaság része lett. Eközben élte a középkori városkák "unalmas" életét: török ostromok, pestisjárványok, csaknem teljes pusztulással járó földrengések. Viszont a Fenséges Köztársaság (Velence) uralma elhozta a felvirágzást is, gyakorlatilag felépült az a tipikus barokk óváros, amely 1979-ben világörökségi címet kapott. A 13 ezres városka az Adria egyik csúcsa, "kisváros" kategóriában legalább annyira ott van, mint a "nagyvárosok" között Dubrovnik.

Késő este átkompozunk a Kotori-öböl legkeskenyebb részén, majd buszunk orra még délebbre fordul. Ekkor kap el az érzés: ez jó buli lesz! Fél óra múlva a montenegrói tengerpart legmenőbb városában, a "kis Dubrovnik"-ként emlegetett Budvában csatangolunk, amely tényleg csak méretiben különbözik a horvát tengerpart gyöngyszemétől. A vaskos fallal körülölelt óváros macskaköves utcák, sikátorok, éttermek, boltocskák, művészeti galériák hona, pont olyan, ami miatt irigyeljük déli szomszédainkat. Montenegró - egyelőre - egy dolog miatt határozottan élhetőbb, mint Hrvatska: jóval kevesebb a turista. Ja és olcsóbb! De félre a hedonista szemlélettel, mi most tengeri kajakozni jöttünk!

Ebből kifolyólag másnap kora reggel "Tengerre magyar!" ébresztő van. A Budva melletti kies strand és kemping, a Jaz-öböl még kihalt, a homok kicsit hideg, amikor már a vízen ringatózunk biztonságos, tengeri kajakjainkban. (A kezdőknek a túravezetőink rövid szemléltető előadást tartanak). Soha nem tapasztalt érzés a parttól pár száz méterre evezni a tengeren! Ez pont az a távolság, ahonnan az összes épületet, sziklaszirtet, kilátót, strandot, települést szemügyre vehetjük, és mégis nyílt tenger feelingünk van. Az első pár száz méter után megismerkedünk az egész hét egyik legnagyobb élményével: a tengeri barlangokba való ki-behajózással. Amikből vagy a túloldalon, vagy rükvercben jövünk ki. Ma Budváig evezünk; a parti sétány éttermeiben a frutti di mare tálhoz nagyon megy a könnyű, jéghideg rosé. Az elalvással semmi gondunk nincs.