Barakablog Járj végére a világnak!

Egy visszatérő történetei

Egyedülálló táj fogad, amelyhez fogható bolygónkon nemigen található máshol. Találunk itt fekete vulkáni kúpokat, szétterülő lávamezőket, sivatagszerű hamusíkságokat, gőzölgő hőforrásokat, türkizkék forróvizes medencéket (óh, hányszor pihentem már meg ezekben egy-egy kemény túra után?!), kalandra hívó hegycsúcsokat, köztük kanyargó, mély kanyonokban utat törő folyókat. A tekintélyes jégtakarók és gleccserek alatt hatalmas vulkánok szunnyadnak: ilyen, gleccser alatti tűzhányók kizárólag Izlandon és az Antarktiszon találhatók a Földön. Az Antarktiszra elég körülményes rendszeres járni, de nem olyan nagy baj ez, hiszen Izland sokkal könnyebben elérhető, és sokkal változatosabb is.

Írta: Éliás Balázs, túravezető

Különös rejtett zuga Földünknek a Wadi Rum sivataga. Modern világunk zajos kavalkádjából elrepülve, és a Rum sivatag valamely sziklájára felmászva, onnan szétnézve megélhetjük azt az egyre ritkábban megtapasztalható kis hercegi "van-saját-külön-bejáratú-bolygóm" érzést. Amikor itt lemegy, vagy éppen felkel a nap, a vörösre festett homok és kő földöntúli panorámát fest. Nem evilági táj ez. Szélvájta sziklaívek, szürreális vízmosások hasadékai és legendás sziklatornyok adják a kulisszákat a mindennapi csodás naplementékhez-napfelkeltékhez. Ezt a kozmikus élményt csak tovább erősítik azok az - év nagy részében - felhőtlen éjszakák, amelyek során a napi hőt visszasugárzó köveken kellemesen üldögélve úgy érezhetjük, nyitva áll a kozmosz ablaka felettünk, és a csillagmilliárdok kézzel elérhető közelségben pulzálnak fölöttünk.

Persze közben tudja az ember, hogy nagyon is ezen a bolygón van. Kultúrák évezredes csomópontjában terül el a Rum sivatag. Délkeletre alig több, mint harminc kilométernyire innen már Szaúd Arábia kezdődik, nyugatra Izraelbe látunk be egy-egy magasabb kiemelkedésről, de kivételes pontokról - és jó időjárás esetén - akár Egyiptomba is átlát a vándor. Innen kőhajításnyira van az ókori világ egyik legnagyobb rejtélye, Petra sziklavárosa. A Vörös-tenger is olyan közel van ide, hogy az erre népét Egyiptomból kivezető Mózes itt még vizes nyomot hagyott volna sarujával, ha nem száraz lábbal kelt volna át azon. Innen szintén nem messze emelkedik a Dzsebel Harun hegye, ahonnan Mózes testvére, Áron utoljára látta istene napját. A Wadi Rum sziklái között kanyargott a keletet nyugattal összekötő ókori nabateus kereskedelmi útvonal még a római idők előtt. De, hogy közelebbi időkből is említsünk sorsfordító eseményeket, Arábiai Lawrence itt ált az arab felkelés élére 1917-18-ban.

Ali nagyon vidám fickó, jó két méterével, csillogó, tengerkék dzsellabájában, és turbánjával, két, vidám és kissé bandzsi szemével. Büszkén vezet végig minket a Tinerhir (közép-Marokkó egyik ősi kereskedővárosa) szélén húzódó buja zöld folyóvölgyben. Itt nagyon látványos a Föld - egyre fenyegetőbb - alapigazsága: van víz, van élet, nincs víz, nincs élet. Ameddig a kis folyó (mi ekkora víztömeget maximum pataknak hívunk) vize elér, ott buja ligetek, pálmák, termőföldek virítanak. Tőle - szó szerint - 5 centire éhezik a föld, kezdődik a homok- vagy kősivatag. A szemközti domboldal roskadozó épületei között számos hollywoodi szuperprodukciót forgattak. De vissza posztunk tárgyához: ez az Ali fiú a mi szemeinknek 100% arab, pedig nem az. Berber. Ha mellé állítanánk arab cimbijét, Mohamedet, nagyítóval talán látnánk a különbséget: Ali világosabb bőrű, vonásai lágyabbak, szeme vágottabb.