2016 március 04. 11:55 Ali nagyon vidám fickó, jó két méterével, csillogó, tengerkék dzsellabájában, és turbánjával, két, vidám és kissé bandzsi szemével. Büszkén vezet végig minket a Tinerhir (közép-Marokkó egyik ősi kereskedővárosa) szélén húzódó buja zöld folyóvölgyben. Itt nagyon látványos a Föld – egyre fenyegetőbb – alapigazsága: van víz, van élet, nincs víz, nincs élet. Ameddig a kis folyó (mi ekkora víztömeget maximum pataknak hívunk) vize elér, ott buja ligetek, pálmák, termőföldek virítanak. Tőle – szó szerint – 5 centire éhezik a föld, kezdődik a homok- vagy kősivatag. A szemközti domboldal roskadozó épületei között számos hollywoodi szuperprodukciót forgattak. De vissza posztunk tárgyához: ez az Ali fiú a mi szemeinknek 100% arab, pedig nem az. Berber. Ha mellé állítanánk arab cimbijét, Mohamedet, nagyítóval talán látnánk a különbséget: Ali világosabb bőrű, vonásai lágyabbak, szeme vágottabb.
Békére háború
Ali ősei kb. 17.000 éve, tehát jóval az arabok megjelenése – a 7. század – előtt vándoroltak Északnyugat-Afrikába, Kelet-Afrikából, és a Közel-Keletről. Több száz törzsük a mai Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia és Egyiptom vidékén szóródott szét. Jó darabig viszonylag békésen élt együtt a két népcsoport, mígnem a 13. században az arabok bekattantak, támadásaikkal tönkretéve a berber paraszti gazdaságokat, és a letelepedett törzseket nomád életre kényszerítettek. Ezért számukra életbevágóan fontos a családhoz és a törzshöz való kötődés, hiszen csak így maradhattak életben. Ez a napjainkig megmaradt. 
Vallásilag évszázadokon át mindenevők voltak, ősi politeista világnézetük mellett sok csoport áttért a keresztény, sőt a zsidó hitre. Ma szunnita iszlám hívők. Jelentős részük már nem beszéli ősei nyelvét, akik igen, azok is szinte kivétel nélkül berber-arab kétnyelvűek. A berber nyelv változatai 30-40 millió észak-afrikainak az anyanyelve. Annak ellenére maradt fenn, hogy több mint ezer éve – az iszlám hódítás óta – az arab nyelv árnyékában senyved.
Észak-Afrika országai közül Marokkóban élnek a legtöbben, bár hivatalos statisztikák nincsenek, de becslések szerint a lakosság 40-60%-át adják. Vagyis könnyen lehet, hogy ők a többség, mégis a marokkói társadalom a „legnagyobb kisebbségként” definiálja őket.
A sivatag urai
A legismertebb berber népcsoportot a tuaregek jelentik. Eredetükről olyan legenda is született, amely szerint a Tunéziába behatolt kereszteseket ellenségeik a Szaharába űzték, ott a nomádok segítségével maradtak életben és elnomádosodtak. Vagyis európai gyökerűek lennének. Az biztos, hogy büszke, fegyelmezett harcos nép, akik a Szaharában (amely akkor barátságosabb, zöldebb vidék volt) a portyázó magyarokhoz hasonló életmódot folytattak, megzavarva szomszédaik édes álmát, elhurcolva asszonyaikat, rabszolgává téve fiaikat. Aztán beletanultak a kereskedésbe és a Szahara urai lettek. Fő lelőhelyük Marokkó és Algéria déli része, de fővárosuk – ha egy nomád népnél beszélhetünk ilyenről – a Nigerben található Agadez.
A berberek büszke népe mindenkinek – főleg a hímnemű egyedeknek – beugrik, ha azt mondom hogy Zinadine Zidane is közéjük tartozik.
