2016 február 11. 20:12 A filmek helye
Bizony kemény az élet: az Impossible Mission Force-t feloszlatták, Ethan magára hagyott ügynök lett. „Természetesen” épp most csap a lecsóba egy válogatott gonosztevőkből álló hálózat, a Szindikátus, amely (naná) új világrendet akar létrehozni. Még szerencse, hogy Ethan összegyűjti csapatát, és így a végére a jók elverik a port a rosszakon. Remélem, nem csak filmbubusok tudják, hogy a Mission Impossible 5-ről beszélek. És hogy jön ez egy utazós blogba? Hát úgy, mint sok film-társa, kezdve az 1952-es Othello a velencei mór (írta, rendezte és főszerepelte Orson Welles), vagy egy nagy ugrással a közelmúltba és a mába: a Nílus gyöngye, a Kundun, a Passió, az Atlantisz, a Kémjátszma, a Nagy Sándor, a Názáreti Jézus, a Mennyei királyság, a Bábel, a Múmia, a Szahara, a Gladiátor, a Trónok harca és még számtalan, kevésbé ismert eposz. Ezek mindegyike – részben vagy egészben – kedvenc afrikai országunkban, Marokkóban forogtak.
A film-város
Adott egy viszonylag poros városka az Atlasz lábánál, aminek már a neve problémát okoz sokaknak: Ouarzazate (ejtsd: Várzazat). Kezdetben nem túl jelentős kereskedelmi csomópont, majd francia helyőrség, mígnem – ki tudja miért – 1962-ben az angol David Lean itt forgatta Arábiai Lawrence című világhírű eposzát. Nem sokkal később Hollywood is felfedezte a vidék látványos és változatos tájait (kisebb és nagyobb hegyek, sivatag, kiszáradt folyómedrek, stb). A stáboknak megtetszett, hogy pár négyzetkilométeren belül megtalálják nemcsak Tibetet, Egyiptomot, Jeruzsálemet, Mekkát és Új-Mexikót, de még a Holdat és a Marsot is (lásd az Izlandról szóló posztunkat, vagy Budapestet, amit remekül el lehet adni Párizsnak, és Buenos Airesnek, Kelet-Berlinnek és Moszkvának – erről nemsokára írunk). A 80-as évek elejére már egymás sarkát taposták a stábok, ezért logikus lépés volt megnyitni a város határában az Atlas Film Studios-t, a világ legnagyobb alapterületű ilyen jellegű létesítményét. Ouarzazate-tól 10 kilométerre pedig a csodálatos, csupasz vöröses barna hegyekkel ölelt Fint oázisba botlunk, mely szintén erősen adja magát a kamerának.
A film-falu
Ait Benhaddou 1987-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. Nem véletlenül: a helység pikcsöreszk: a kopár hegy (tetején egy kasbával, vagyis kis erőddel) előtt folyó kanyarog (már amikor van benne víz), a kettő között terül el az óváros. A hátteret az Atlasz – sokszor hófödte – csúcsai adják. Az itt forgatott filmek listája sem jelentéktelen. A földi helyszíneken kívül tökéletesen megfelelt Darth Vader birodalmának is.
A filmkészítők áradoznak a marokkói rugalmasságon és profizmuson. „Néhány évtizede még senkinek sem jutott eszébe Marokkóba menni, ma már egész filmtörténete van az itt készült nagy filmeknek.” – mondja Breck Eisner a Szahara rendezője. „Az itteniek igazi profik: nyitottak, és rendkívül segítőkészek. A semmiből szedték elő a filmhez szükséges 3 tankot, 10 páncélozott csapatszállító járművet és helikoptereket, gyakorlatilag egy egész hadosztályt. Az ehhez tartozó legénység pedig vérprofi volt.” A Sólyom végveszélyben című Ridley Scott filmben pedig valamennyi – nem kevés – légi jármű a Marokkói Légierőhöz tartozott.
Egy helyi érdekességű hír: Kenyeres Bálint magyar rendező, Tegnap című filmjét jövő tavasszal mutatják be. Nehéz kérdés: vajon hol forgott a Michael Nyqvist (A tetovált lány és a Mission Impossible 5 sztárja) főszereplésével készült film?
És végül a sokkoló hír: a Casablanca című nagy klasszikus (tuti ez ugrik be először mindenkinek, ha azt mondom marokkói mozi) egyetlen kockáját sem forgatták itt. Minden nekik sem jöhet össze…
Ezek után legyőzhetetlen vágyat érzel, hogy eljuss egyszerre Tibetbe, Egyiptomba, Új-Mexikóba, a Holdra és a Marsra? Akkor irány Ouarzazate és Ait Benhaddou!
