Barakablog Járj végére a világnak!

Első maláj posztunk végén elköszöntünk az Orang Asli törzs tagjaitól. És máris haladunk tovább. Egy ázsiai ország nagyon furcsán festene teaültetvények nélkül. Ezt Malajzia sem engedheti meg magának, sőt! A Cameron-felföld 1200-1500 méteres magasságban az egyik legszebb táj, amit eddig láttunk tea ügyben. A nagyon zöld, nagyon hullámzó dombok teacserjékkel vannak tele. Ami egyébként gyönyörű, egyenletesen nyírt bokor, de trükkös, mert szúr, mint a fene. Az indiai vendégmunkások néhány naponta kézzel szüretelik le a felső leveleket. A Boh Teamúzeumban megismerkedünk a teakészítés folyamatával, majd természetesen nagyokat hörpintünk az isteni nedűből.

A közeli falut, Brinchangba-t a teaültetvény bejárása után keressük fel, mert éjszakai piaca tök nagy élmény. Mivel utcán vagyunk, sokféle street food-dal tömjük tele magunkat, majd jön az általunk ismeretlen, de nagyon finom gyümölcsök heveny áradata.

Őserdőből eddig sem álltunk rosszul Malajziában, de a Gunung Brinchang csúcs felé vezető mohaerdő olyan, mint egy óriási tejszínhab, zöldben. Fahidak és pallók láncolatán sétálunk, és végig jól belátjuk a tejszínhabot.

Öt órás buszozás után Georgetownban végre újra használjuk a lábainkat! Megéri, mert a kontinens egyik legszebb, koloniális épületekkel tarkított belvárosában mászkálunk. Szerencsére a toronyházakból csak a tengerparton pöttyentettek el néhányat, a város többi része megmaradt szinte eredeti állapotában.

Kevés annyira multikulti város van Ázsiában, mint Kuala Lumpur, pedig ott e téren elég nagy a verseny. A malájok, indiaiak, kínaiak, európaiak mellett a 3,5 magyarországnyi állam elképesztően sok, számunkra tök ismeretlen törzsének képviselői keverednek az utcákon. A legviharosabb sokféleség (hol máshol?) a kínai negyedben tobzódik. A hozzáértők szerint ez a város leghangulatosabb része, amiben van igazság. A 0-24 nyüzsgés, az ínycsiklandó illatokat terjesztő kifőzdék, a rengeteg árus, az élelmiszerpiacok alapvetések. Mindössze pár sarokra van innen a XXI. századi üzleti negyed, rengeteg csupa üveg felhőkarcolóval, bankokkal, kereskedőházakkal és a világ összes multi cégével. Sokkoló különbség!

A legtrendibb irányítószám a mindenki által jól ismert Petronas ikertornyok, melyek 452 méteres magasságukkal (88 emelet!) 2003-ig a világ legmagasabb épületét alkották. Az ikertornyokat 172 méter magasan összekötő helyi Sóhajok hídjáról, a SkyBridge-ről elképesztő kilátás nyílik a városra és környékére.

A világ legmonumentálisabb hegységébe az út Kathmandun keresztül vezet, amely hatalmas élmény! Színes, szagos, szélesvásznú látnivaló, maga a tömény kultursokk - kezdi Everest alaptábor élményeit Nádai László a magas hegyek szerelmese. Az ázsiai pörgés és a multikulti hegymászó hangulat gyors elsajátításához nincs jobb hely a világon, mint a Thamel városrész, mely bárokkal, éttermekkel, üzletekkel és rengeteg féle néppel zsúfolt. A Durbar Square maga a középkori Ázsia: összes érzékszervünket megtámadja, persze jó értelemben… Itt találhatók a legszebb régi épületek és templomok. A Kis-Tibet városrészben pedig - nevéhez híven - rengeteg tibeti menekült él.

Szegény Harry Street nagyon megbánja, hogy Afrikába megy vadászni. Komoly balesetet szenved ugyanis, és félig deliriumban álmodozik ex-csajáról, Cynthia Greenről. Hogy mi lesz a móka vége, azt mindenki elolvashatja Hemingway elbeszélésében (A Kilimandzsáró hava), vagy megnézheti a novella alapján készült, 1952-es film-klasszikusban. A két főszerepet Gregory Peck és Ava Gardner alakítja. A film címe lassan történeti, mert Afrika csúcsán szörnyű sebességgel olvad a hó és a jég. Az 5895 méteres Kibo, mai nevén Uhuru csúcs (vagyis, a "Szabadság csúcsa") sokáig I. Vilmos német császár nevét viselte. Szuahéliül a nevet a "kilima" és a "njaro" szavakból rakták össze, ami nagyjából fehér vagy fényes domb. A magyar hegymászózsargonban "Kili"-nek nevezik.

Sokan, sok helyre mondják, hogy a világ legszebb fekvésű városa ez meg az. De hogy Fokváros dobogós e szubjektív listán, az tuti biztos! A Dél-Afrikai Köztársaság második legnagyobb települését két földrajzi csoda fogja közre: a Tábla-hegy és az Atlanti-óceán. Ami e kettő között terül el, az nyugati városnak túl afrikai, afrikainak meg túl nyugati. Pont ez adja a fantasztikus varázsát. Amikor felvonózunk a Tábla-hegy tetejére és lepillantunk, akkor érezzük: ez az út jól kezdődik! Hahó, ez a Dél-Afrika overland, vagyis az Isten háta möge!

Már az elején magasra tesszük a lécet, első komolyabb túránk célállomása ugyanis a Cape Point, ahol szemünk előtt, lélegzetelállító módon ad randevút egymásnak két nagy globális medence, az Indiai- és az Atlanti-óceán. A tengerparti panorámaösvényen elsétálunk a kalózregényekből jól ismert Jóreménység fokához, ahonnan belebámulunk a minket körbevevő nagy vízbe. A mai napra a koronát mégis az ország számunkra első - de messze nem utolsó - egzotikus állat-élménye jelenti, egy vidám pingvinkolónia formájában. Mint a Madagaszkár mozi eltévedt pingvinjei.

A másnapi program sem kispályás, kétszemélyes gumitutajokkal vágunk neki az Orange folyónak, aminek a másik partja már Namíbia. A csipkés hegycsúcsok, vízmosások és sivatagi táj halnézőpontból is fantasztikusan mutat. Később emeljük a tétet: a Fish River Kanyonhoz utazunk, ami a Grand Canyon után a második legnagyobb a világon. A száraz, ámde drasztikus tények - amiből már érezzük, hogy Afrikában csillogni fog az európai méretekhez szokott szemünk - a következők: hossz 161 km, legnagyobb szélesség 27 km, mélység 550 méter. A szerencse és a jó szervezés mellénk szegődik, kikapjuk a naplementét, amitől a panton skála összes színe a retinánkba költözik.

Nyár, tenger, jó kedv és hangulat. Tengeri kajakokkal jártuk be Montenegró partvidékét, a Kotori-öblöt és a Shkodrai-tavat. 

Montenegró tengeri kajakkal from Baraka utazások on Vimeo.