2014 október 20. 23:54 Kevés annyira multikulti város van Ázsiában, mint Kuala Lumpur, pedig ott e téren elég nagy a verseny. A malájok, indiaiak, kínaiak, európaiak mellett a 3,5 magyarországnyi állam elképesztően sok, számunkra tök ismeretlen törzsének képviselői keverednek az utcákon. A legviharosabb sokféleség (hol máshol?) a kínai negyedben tobzódik. A hozzáértők szerint ez a város leghangulatosabb része, amiben van igazság. A 0-24 nyüzsgés, az ínycsiklandó illatokat terjesztő kifőzdék, a rengeteg árus, az élelmiszerpiacok alapvetések. Mindössze pár sarokra van innen a XXI. századi üzleti negyed, rengeteg csupa üveg felhőkarcolóval, bankokkal, kereskedőházakkal és a világ összes multi cégével. Sokkoló különbség!
A legtrendibb irányítószám a mindenki által jól ismert Petronas ikertornyok, melyek 452 méteres magasságukkal (88 emelet!) 2003-ig a világ legmagasabb épületét alkották. Az ikertornyokat 172 méter magasan összekötő helyi Sóhajok hídjáról, a SkyBridge-ről elképesztő kilátás nyílik a városra és környékére.
Nehéz felsorolni Kuala Lumpur összes kötelező látnivalóját, de amit mindenképpen meg kell látogatnotok, az nem más, mint az Iszlám Művészetek Múzeuma és a Nemzeti Mecset. Fajsúlyos helyek!
A város mellett fekvő Batu-barlangok természeti és kulturális sokkot jelentenek egyszerre. A szigorú Murugan (az örökifjú és mindig győztes istenség) grandiózus aranyszobrától csupán 272 lépcsőfokot kell leküzdenünk és máris az egyik nagyterembe érkezünk. A sok barlangból és díszes templomból álló, hatalmas komplexum Malajzia egyik legnépszerűbb hindu szentélye. A Thaipusam fesztivál ideje alatt például 800.000 – 1,5 millió hívő zarándokol ide, ami kicsit sok! Biztos nagyon cool lehet, de talán jobb nem ekkor ide érkezni. Az élővilág sem semmi, a makákó majmoknak például tiszta hawaii van a turisták által nekik adott, vagy tőlük lopott rengeteg kaja végett (lásd Gibraltár), de sok pókot és gyümölcsevő (hoppá!) denevért is látunk. Az egyik terráriumban kigyótársai mellett megismerkedünk a köpködő kobrával. Számunkra nem derül ki, miért és mit köpköd… ☺ 
Másnap a fővárostól észak-keletre, a Taman Negara Nemzeti Parkban túrázunk. Ez az ország legnagyobb területű, a világ legrégebbi, 130 millió éves őserdeje. Még ma is élnek itt olyan vándorló törzsek, akiktől bármelyik etnográfus heveny orgazmust kapna. Fejünket egy világvégi hotelben hajtjuk álomra a nagy, kerek erdő kellős közepén. Legalábbis hajtanánk, ha napunk végén a kiadós vacsora utáni heverészés helyett nem egy éjszakai őserdei túra várna ránk. De igen! Éji rovarok, gekkók, sáskák, pókok, skorpiók mellett némi szerencsével szarvasokat és tapírokat is láthatunk. Hátborzongatóan szép élmény, sokáig nem tudunk elaludni.
Viszont másnap kora reggel hurry up, mert megint nem a henyélése a terep (ez egy túraút, oder was?), hanem a park első számú látnivalóját élvezzük ki fenékig. Mely a világ leghosszabb canopy túraútvonala. Ez a lombkoronaszinten, 45 méter magasan kiépített pallósor, ami bevezet minket a sűrűjébe. A költőmadarak magasságából frenetikus rálátásunk van az őserdőre, szinte mindent vizualizálunk, ami él és mozog. De még mindig nem szabad elfáradnunk, mert jön egy fél via-ferrata, egészen a Bukit Teresek csúcsig. Innen olyan képeket lőhetünk, melyekkel jó eséllyel benevezhetünk a National Geographic fotópályázatára. A panorámán legalábbis nem múlik.
A pályázat eredményére várva sem ülünk ölbe tett kézzel. Hanem csónakba pattanunk és a Tembeling folyó zúgóin suhanunk le ezerrel. Érdemes fürdőgatyában nekivágnunk, mert garantáltan a nyakunkba kapjuk a wassert. Amit persze nem bánunk, a trópusi zuhany nagyon jólesik ezen a hőmérsékleten. Ki hallott az Orang Asli törzsről? Ők az erdőből élnek, vadászattal, és gyűjtögetéssel telnek napjaik, és nagyon barátságos csávók. Nagyjából ilyen lehetett a világ 4-5000 éve. Az biztos, hogy nem a civilizációs ártalmak okozta sokk miatt haláloznak el.
Gyertek vissza pár nap múlva, mert Malajzia java még hátra van!
