Az egyik előző posztunkban megemlékeztünk a két magyarországnyi területű Szíria sűrű történetéről. Most az épített kultúra - egy csekély, ámde nem elhanyagolható - részét vesszük szemügyre. Fájó szívvel, hiszen szinte minden mondatunkat múlt időbe tehettük volna…
Az UNESCO Világörökség listája 6 kincset sorol fel a Közel-Kelet egyik legvirágzóbb országában: Damaszkusz, Aleppo és Boszra óvárosai, Palmüra romvárosa, a Crac de Chevalier lovagvár és Észak-Szíria ősi városmaradványai.
A főváros Damaszkusz a világ legrégebb óta folyamatosan lakott városa, a régészeti ásatások szerint i. e. 4 ezer körül már állandó település volt. Az i. e. 2. évezred folyamán jelentős kereskedelmi központtá vált. Ma is a Közel-Kelet talán legszebb és legizgalmasabb városa. Medináját (óvárosát) 6-8 méter magas, tömör városfal veszi körbe. Az epicentrumban emelkedő Citadella alatt 8-9 méterrel szinte épségben maradt több ezer éves paloták és lagúnák (!) várják a feltárást.
Közepén magasodik az arab világ egyik legszebb, legnagyobb és legdíszesebb vallási központja, az Omajjád Nagymecset. A 661 és 750 között uralkodó birodalom - amelynek központja Damaszkusz volt - a mai Közel-Kelet szinte teljes területe mellett magában foglalta Észak-Afrika nagy részét és az Ibériai-félsziget déli területeit is. Csodálatunk tárgya olyan alkotások sorába tartozott, mint a jeruzsálemi Sziklatemplom, vagy a Córdobai Nagymecset. Az 1300 éves templom a világ negyedig legszentebb mecsete. 155 x100 méteres és három minarettel rendelkezik; a hatalmas kupolák méreteit szinte be sem tudjuk fogni. A grandiózus imatermet vörös szőnyeg borítja. Ez az első a világon, ahol boltíveket alkalmaztak. Közepén találjuk Keresztelő Szent János mauzóleumát, amiben a szent levágott fejét őrzik. Udvarán gyönyörű kerengőben sétálhatunk, megcsodálva a keletre annyira jellemző mozaikokat.