2015 november 14. 06:00 Egy amerikai veterán nagyon meglepődne, ha látná a mai Ho Chi Minh Várost, ami annak idején még Saigonként volt ismert. Vietnam legnagyobb kozmopolita metropoliszában ugyanis nagyot fordult a világ. Ázsiában nem kiemelkedően nagy, de a mi mércénk szerint jókora, 7 milliós városban nagyon otthonra lelt a 21. század. 
Bárhol járunk, auránkba tolakszik a járókelők hada, szaglószerveinket támadja a streeet food, hömpölyögnek a mennyei illatok, hallójárataink dübörögnek az autók, biciklik és robogók zajától, káprázik a szemünk a késő estig nyitva tartó üzletek fényeitől, és a hipermodern skyline-tól. Welcome to Asia! A barátságos, közvetlen, állandóan mosolygó 7 milliós lakosságból, saccra 6,9 millió folyton az utcán nyüzsög. Nehéz elaludni első éjszaka. 
Mégis érdemes korán kelni, mert sorjáznak a kulturális látnivalók. A vietnami háború emlékei sok helyen felvillannak. A Cu Chi alagutak például a jenkik ellen harcoló több tízezer vietkong szívós gerillaharcának egyik központja volt. A 270 kilométer hosszú, (sosem értettem, hogy lehet ilyen elképesztő méretű dolgokat létrehozni viszonylag rövid idő alatt) több falut összekötő labirintus ma is a háború egyik dicső jelképe a helyiek szemében. 
A kemény program után lelki töltekezésként adódik a város legnépszerűbb negyede, a Pham Ngu Lao, ami a hátizsákos világturisták, laza lődörgések epicentruma, hostelekkel, kávézókkal, éttermekkel, jópofa üzletekkel. A belvárosban még felfedezhető a francia koloniális építészet néhány tanúja, de mindezt erőteljesen benövi a régi és – még inkább – a mai ázsiai utcakép.
Aki látta az „Apokalipszis most” középső 80%-át, amelyben Martin Sheen hosszan utazik az US Army motorcsónakján, annak van némi fogalma a Mekong-deltáról. A kontinens 3. és a világ 11. leghosszabb folyama a Tibeti-fennsíkon ered, és 4300 kilométer megtétele után ömlik a Dél-Kínai-tengerbe.
A deltavidékek a világ más részein is sűrűn lakottak, de amit itt látunk, az elképesztő. Egyrészt a méretei: a folyók általában elválasztanak és/vagy összekötnek. Így van ez a Mekonggal is. A két partja közötti távolság hatalmas, már csak a számtalan mellékfolyó miatt is. Ugyanakkor a deltavidék igazi zsibvásár: sok-sok millió embernek biztosítja a napi megélhetést, akik úszó piacoznak, cölöpökre épült házakban élnek, halásznak, művelik a végeérhetetlen rizsföldeket, szüretelik a számunkra tök ismeretlen trópusi gyümölcsöket, bömböltetik a mi fülünknek eléggé idegen ázsiai zenéjüket, szóval nagyon élnek! Ha valahová, hát ide elkelne néhány közlekedési lámpa a víz közepén, bár ők láthatóan jól megvannak enélkül. El ne kerüljük a pagodákat, amelyek közül kiemelkedik az ország egyik legdíszesebbje és legnagyobbja, a Vinh Trang Pagoda.
Ha Kambodzsa, akkor Angkor, de előbb nézzük meg az ország legdinamikusabban hasító helyét, Siem Reap városát. Ide érkeznek ugyanis a turisták, akik látni akarják Angkort, a világ egyik csodáját. Siem Reap, „Angkor kapuja” az elmúlt évtizedekben jelentéktelen falusi porfészekből óriási multikulti várossá nőtte ki magát. A rengeteg hotel, étterem, szórakozóhely tövében még megtaláljuk a hangulatos városmagot, a piacot, a labirintus-szerű utcákat, ahol randit ad egymásnak a Kelet és a Nyugat. 
A város mellett található Délkelet-Ázsia legnagyobb édesvizi tava a Tonlé Sap. Ez a Mekong deltához hasonló vízivilág fantasztikus tulajdonságokkal bír: a téli száraz időszakban összezsugorodik, az esős évszakban viszont a többszörösére duzzad. E két dátum között a víz folyásiránya is megváltozik, hol a Mekongba ömlik, hol a folyó táplálja a tó vizét. Mangrove erdők őrzik a cölöpökre épült halászfalvakat. 
És akkor Angkor. Nagyon nehéz olyat mondani, amit a róla szóló könyvtárnyi irodalom még nem említett. Ezért itt és most csupán néhány érdekesség: a hatalmas kiterjedésű Khmer Birodalom központja a 9-14. században (500 éven keresztül!) élte fénykorát. Akkoriban Délkelet-Ázsia vitathatatlan kulturális központjának számított. Lakóinak száma abban a korban volt 600 ezer és 1 millió közötti, amikor Európában egy 100 ezres város óriásinak számított. A birodalom élén a király állt, viszont királynőkről nem tudunk… Az egymást követő uralkodók újabb és újabb városokat építettek, így amit ma látunk, az hatalmas, egymástól sokszor távol eső városrészek komplexuma. A papságot és a katonaságot a fejlett mezőgazdaság tartotta el, amely a földdel rendelkező szabad parasztok kezében volt. Európa keleti részén ekkor még 500 évet kellett várnunk a jobbágyfelszabadításra! A rengeteg látnivaló közül kiemelkedik a Ta Prohm épület, amelynek falait teljesen körbenőtte a dzsungel. Döbbenetes látvány a természet és az emberi alkotás találkozása. Hollywood hülye lett volna, ha nem itt forgatja le a Tomb Rider legdrámaibb jeleneteit. A dzsungelből előbukkanó épületek látványa a Pre Rup, a birodalom egyik főtemplomának tetejéről a legszebb. És ha ebbe a naplemente is belelóg, akkor lesz mit mesélnünk az unokáinknak.
