Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

okt 29

Kuba feeling 3: A szivar 

Ha Kuba, akkor Castro, salsa, rum, (lásd az előző posztokat!) és persze: SZIVAR! Most e nemes dohányáruról rántjuk le a leplet, amelyet a csodás, szegény kubai nők készítenek, főként gazdag fehér férfiak számára.

A dohányt már az időszámítás előtti 2. évezredben ismerte az emberiség. A maják is dohányoztak, főként vallási szertartásaik alkalmával.
A szokást átvették az arawakok is, akik később a Bahamák azon szigetcsoportjára is elvándoroltak, amelyet Kolumbusz fedezett fel. A nagy utazó itt figyelte meg, hogy a bennszülöttek titokzatos növénylevelekből készített tekercseket szívnak. Nyomban behozta Európába. A spanyol udvarban először dísznövényként termesztették, később a portugáliai francia nagykövet, bizonyos Jean Nicot (az ő nevéből származik a nikotin) kezdte el a dohány gyógynövényként való termesztését. Villámgyorsan terjedt el a kontinensen, bár ekkoriban a szivarozás még csak a gazdagok számára volt elérhető.

A szivar anyagát a dohánylevél adja, ezt minden óvodás tudja. De milyen részekből áll? Van először is a burkolólevél. Ez határozza meg a szivar alakját. A többi levéltől elválasztva erjesztik 1-2 évig, így nem gyűrődik meg, és jellegzetes aromát kap. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar sodrásakor nem törik el. A prémium szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés. A burkolólevelek a szivar legdrágább részei. A kötőlevél tartja össze az elkészített szivart, általában a dohány felső leveléből készítik. A tölteléklevelek töltik meg a burkolólevelek közötti területet. Három (vastag szivarok esetében négy) levelet hosszuk mentén külön-külön meghajtogatnak, így a levelek között apró füstcsatornák maradnak.


okt 24

Az evolúció boszorkánykonyhája

"Az ember megdöbben a teremtő erőnek azon a mennyiségén, mely e kicsiny, kopár és sziklás szigeteken megnyilvánul" - nem nehéz kitalálni, hogy mindezt Charles Darwin mondta, a nevével összeforrt Galapagos-szigetekről. Az evolúciós elmélet kidolgozója élete során mindössze egyszer utazott, igaz akkor - nem adva alább - közel öt éven keresztül.

lmélete két egyszerű mondatban összefoglalható. A ma már vaskos közhelynek számító tézist mégis 21 évig fektette az asztalfiókjában, félve a reakcióktól. A "Fajok eredete" című művet 1859-ben adta ki, amelyet az anglikán egyház "természetesen" kapásból elutasított. (A bocsánatkérés 2008-ig váratott magára. Isten malmai… mint tudjuk).

Ja, a két ominózus mondat: "Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon."


okt 09

Kuba feeling 2: a rum

Ha Kuba, akkor Castro, szivar, salsa (lásd előző poszt) és persze: RUM! Most e nemes italról elmélkedünk csöppet, ami maga a kubai életérzés - talán még a szivarnál is töményebb - esszenciája.

A történet egy olasz felfedezővel, bizonyos Kolumbusz Kristóffal indul. Ő volt az, aki második útja során egy kevés cukornádat vitt magával a Kanári-szigetekről Kubába, hátha ott is megterem e kultúrnövény. Mi már tudjuk, hogy a nagy utazó bölcs ember volt.

A projekt ugyanis oly' mértékben fordult termőre, hogy az indián őslakosok nem bírtak a magas hozammal, ezért az európai kereskedők hathatós segítségével behurcolták fél Afrikát az ültetvényekre. És a szegények (valamint a gazdagok, a középosztály, és a karibi kalózok) mit csinálnak az emberiség kezdete óta? Isznak! És mivel cukornád volt dögivel, csak meg kellett erjeszteni és, hoppá, máris készen volt a rum.