Barakablog Járj végére a világnak!

Ha Kuba, akkor Castro, salsa, rum, (lásd az előző posztokat!) és persze: SZIVAR! Most e nemes dohányáruról rántjuk le a leplet, amelyet a csodás, szegény kubai nők készítenek, főként gazdag fehér férfiak számára. 

A dohányt már az időszámítás előtti 2. évezredben ismerte az emberiség. A maják is dohányoztak, főként vallási szertartásaik alkalmával.
A szokást átvették az arawakok is, akik később a Bahamák azon szigetcsoportjára is elvándoroltak, amelyet Kolumbusz fedezett fel. A nagy utazó itt figyelte meg, hogy a bennszülöttek titokzatos növénylevelekből készített tekercseket szívnak. Nyomban behozta Európába. A spanyol udvarban először dísznövényként termesztették, később a portugáliai francia nagykövet, bizonyos Jean Nicot (az ő nevéből származik a nikotin) kezdte el a dohány gyógynövényként való termesztését. Villámgyorsan terjedt el a kontinensen, bár ekkoriban a szivarozás még csak a gazdagok számára volt elérhető. 

A szivar anyagát a dohánylevél adja, ezt minden óvodás tudja. De milyen részekből áll? Van először is a burkolólevél. Ez határozza meg a szivar alakját. A többi levéltől elválasztva erjesztik 1-2 évig, így nem gyűrődik meg, és jellegzetes aromát kap. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar sodrásakor nem törik el. A prémium szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés. A burkolólevelek a szivar legdrágább részei. A kötőlevél tartja össze az elkészített szivart, általában a dohány felső leveléből készítik. A tölteléklevelek töltik meg a burkolólevelek közötti területet. Három (vastag szivarok esetében négy) levelet hosszuk mentén külön-külön meghajtogatnak, így a levelek között apró füstcsatornák maradnak. 

A szivardohány-készítés komoly szakértelmet, és speciális éghajlatot kíván (ebben egyedülálló Kuba). A dohánymagvakat ágyásokban nevelik, majd a palántát kiültetik a dohányföldekre. A levelek betakarítása után előbb a pácolás, majd a csoportosítás és a fermentálás következik. Az osztályozás végeztével a levelek másodszor is az erjesztőházba kerülnek, végül a jön a csomagolás. 

Szivart készíteni nem túl bonyolult feladat, mégis mindegyik szivargyártó rendkívül szigorúan őrzi a saját eljárásait, receptjeit. A legnagyobb titok a sok – néha 10-nél többféle – dohányfajta elegyítési és keverési módja. 

Néhány érdekesség a szivar kultúrtörténetéből:

• Az újkorban alakítottak ki a klubokban, hotelekben, szivarszobákat.
• Ekkor jelent meg az angol „smoking jacket”, egy házikabát-fajta, amelyet a szivarozással töltött idő alatt viseltek a kifinomult gentlemenek.
• Az Egyesült Királyságban az 1800-as évek végére kialakuló tradíció lett, hogy a jómódú társaságokban a férfiak ebéd után szivarozni indultak, amelyhez rendszerint portóit, vagy konyakot ittak. Ez a gyarmatokra is átterjedt. 
• VII. Edward, John Quincy Adams, Ulysses S. Grant, Winston Churchill, Sigmund Freud, Arnold Schwarzenegger, sőt, Demy Moore (!) is nagy szivarosok.
• Kubában a 20. század elején a dohánygyári munkások fellázadtak, amikor megtudták, hogy szivargyártó gépeket hoztak be az országba. Az akció sikeres volt, mert azóta is nagyrészt kézzel készülnek a szivarok. 
• A Cohiba legendájának, árának, és persze ízének köszönhetően a világ elsőszámú szivarjának számít. Fidel Castro testőrparancsnoka, „Chico” kedvence volt, amit jó barátja, Eduardo Rivera alkotott meg. Chico egyszer megkínálta vele főnökét, akinek annyira ízlett, hogy rögtön magához kérette Riverát. „Felkérték”, hogy csak Castro számára készítsen szivart. Mindez 1966-ban történt. A nagyközönség 1982-től ismerhette meg a márkát, előtte csak a legkiváltságosabbak füstölhettek belőle, mégpedig a Fidelt meglátogató diplomaták és államfők.