2015 szeptember 30. 05:00 Ha Kuba, akkor Castro, szivar, amerikai autómatuzsálemek és persze: SALSA! Ez utóbbiról lesz most szó, hisz’ a salsa maga a kubai életérzés – talán még a rumnál is töményebb – esszenciája.
A salsáról (jelentése fűszeres szósz) minden rendes fehér embernek a tánc ugrik be, ami nem baj, viszont a salsa a zenével indult, ezért jelen posztunkban ezt a logikai vonalat követjük. Nem mondunk sok újat azzal, hogy e muzsika gyökereit a fekete kontinensen kell keresnünk. A yoruba, a congo és bantu törzsek saját, 12/8-ados harang- és dobjátékból álló, gyors és bonyolult ritmusú zenével hívták elő isteneiket, hogy tiszteletüket és hálájukat fejezzék ki nekik. Ez a zene volt a rumba és a mambó. A mambó szó szerinti jelentése: „beszéd az istenekkel”. Mint tudjuk, szerencsétlen afrikai bennszülöttek nem elhanyagolható részét rabszolgaként Amerikába hurcolták, velük együtt pedig zenéjük is átszelte az óceánt. Kubában a stílust egyszerűen danzának (tánc) nevezték. Érdekes leágazás, hogy Haitin a voodoo papnőket hívták mambónak, akik tanácsadóként, gyógyítóként, ördögűzőként, jövendőmondóként szolgálták közösségük lelki békéjét.
A szklávék (így hívták a behurcolt feketéket) kétféle népdalt őriztek meg: a vallási és a világi dalokat. A hangszereiket hím- és nőneműnek tekintették, tisztelték a testüket és lelküket. A legjellemzőbb és legfontosabb zeneszerszámuk a dob volt, amelyen kifejezték őseik földjének kényszerű elhagyása feletti bánatukat. 
Később Kubába sokféle népek áramlottak, és velük együtt rengeteg új inspiráció, amely mind beépült az alapba. Jöttek a spanyol vándorok a vásári énekükkel, kisvártatva megjelentek a forradalom elől menekülő franciák, hónuk alatt a nyugat-európai zenével. Az első világháború idején terjedt el a kubai városokban a gúnyos, tiszteletlen hangvételű son, amely az egész amerikai kontinens zenéjét megihlette. Ugye elég csak annyit mondanunk, hogy „Guántanamera”? Mindezen hatásokra a koronát az 1920-as években az USA-ból érkezett jazz tette fel. Így született a ma ismert mambo és a cha-cha-cha.
Amit viszont salsaként csodálunk, az a ’60-as években született. Ez időben rengeteg kubai és puerto ricói emigráns érkezett New Yorkba, ahol – finoman fogalmazva – nem az elitet gyarapították. Annál serényebben őrizték hagyományaikat, „Spanish Harlem”-ben, vagy ahogy ők nevezték, „El Barrio”-ban (a negyed). Dalaik – vajon miről? – a mindennapi küzdelmekről, nyomorról szóltak. Ebből a szempontból a rap előfutárai, de ne fussunk ilyen messzire a társadalmi kérdések terén. A salsa New Yorkból villámgyorsan meghódította az USA-t, aztán az egész kontinenst. A 80-as években pedig a világ maradék részét.
A salsa, mint tánc ma az egyik legnagyobb bevételi forrása a modern táncokat oktató stúdióknak, Budapesttől Tokióig. Ez is az utcán született. Alapja, mint a legtöbb hétköznapi táncnak, a mindennapi történetek játékos, stilizált előadása, és/vagy a vallási rituálék alatti mozgás. A zenéhez hasonlóan New Yorkból indult hódító útjára. Az „El Barrio” népei között a 60-as években merült fel a remek gondolat, hogy a casino (kubai eredetű körtánc) ösztönszerű rendezetlenségét továbbfejlesztve létrehozzanak egy új, „tudatos” táncot. Az éca beköltözött a táncklubokba és próbatermekbe: profi táncosok és koreográfusok munkálták ki az alapfigurákat, majd a rumbától és mambótól kölcsönzött alaplépést. Ez a salsa összes figurájában fellelhető, sőt mindegyik ma ismert latin tánc alapjává vált. Nagyon egyszerű (botlábú angol kamaszfiúk és pocakos bajor autógyári munkások is könnyen elsajátítják): egy lépés előre… egy lépés hátra. Viszont említett két hímnemű csoportnak a tánc természetessége, vidámsága, a virtuóz kézmozdulatok, és az afro testmozgás elsajátítása okozhat izzadságos perceket. Mindebben komoly segítség, ha két hétre ellátogatnak Kubába. Ennél is egyszerűbb a helyzet, ha valaki a szigetországban születik és nő fel. 
Tánc-ínyenceknek: a salsára eleinte mambót táncoltak (szünet-2-3-4 ritmusra), ami később egy plusz mozdulattal, a tap-pel egészült ki. Ez segítette a párt, hogy ne „zenén kívül” táncoljanak (tap-2-3-4 ritmus). A salsa ma közelebb áll a Puerto Ricó-i bomba tradíciójához, mint a mambó/rumba hagyományhoz, mivel abban a pár forgásaival, egymással és a zenével versenyezve igyekszik csillogtatni ügyességét. Capisi?
