2016 január 10. 06:00 Ha Burma látnivalóit egy vagy két ajtóval odébb tolnák, mondjuk Thaiföldre vagy Malajziába, akkor a világ összes turistája itt (ott) folyatná a nyálát. Ezzel szemben a legmenőbb aranysztúpáit, kolostor-erdejét, buddhista templomait és szupermenő tengerpartjait majdnem egyedül fedezhetjük fel. Ami persze tök jó mindenkinek, aki ezt jobban bírja, mint a turizmus ipart.
Kötelezők
A főváros, Yangon (amit mi Rejtő Jenő óta Rangoon-nak ismerünk) fantasztikus. A Délkelet-ázsiai fények, hangok és illatok beszívását követően kötelező látnivaló a Shwedagon Pagoda, ami az egész kontinens egyik legszuperebb építészeti és kulturális nevezetessége. Messziről uralja a látképet a világ leggazdagabban díszített aranyozott sztúpája, a maga 2500 évével, 60 tonna tiszta aranyával, sokféle drágakövével. A csúcsán 76 karátos gyémánt szerénykedik. Körötte szentélyek, iskolák, boltok sokasága, város a városban. 
Az ország közepén fekszik Bagan, a 10. században épült ősi város. Ha azt mondjuk Délkelet-ázsiai ősi város, akkor mindenkinek Angkor ugrik be. Higgyétek el, Bagan vetekszik vele! A fás-cserjés síkságon fénykorában 10.000 templom (nem vicc: TÍZEZER templom!) állt. Ma már „csak” 2-3000-be botlunk, szóval, ha van 3-4 évünk, simán bejárhatjuk őket. Ha időnk ennél hangyányit szűkebbre szabott, akkor meg kell nézni az 1105-ben épült Anandar templomot, a Sulamani freskóit, majd a Shwesandaw templom tetején olyan szelfiket kell készítenünk, amihez az egész Bagan völgy adja a hátteret.
Erősssen ajánlott
Ha mindezeken túlestünk és akkora mázlisták vagyunk, hogy van még 2-3 (vagy több) napunk Burmára, akkor irány az Andamán-tengerpart, konkrétan a No. 1. trópusi üdülőhely a Ngapali Beach. Semmi különös, csak a szokásos. Aki már volt a világ legszebb homokos, pálmafás, szuperluxuscoolmenő tengerpartjain az ezekhez képest csupán két bónusszal gazdagodik: 1. sokkal kisebb a nyüzsgés, mint máshol. Nem botlunk lépten-nyomon német és skandináv szexturistákba, orosz aranyaifjakba és fonnyadt amerikai házaspárokba. 2. ezzel szemben helyi a hangulat, a strand homokján kora reggel és naplemente környékén ökrösszekerek gördülnek lusta gazdáik noszogatására, a pálmafák árnyékában lévő teraszokon pedig főként a közeli falvak mosolygós lakóiba botlunk.
Az egész napos strandolás, henyészés, pihi, relax, szóval a végtelenül édes semmittevésen túl két dolog mellett nem lehet elmenni: a Ngapali-öböl 3 kilométer hosszú strandjának központi eleme a kaja. A partról felsétálunk a kábé harminc, nagyjából ugyanazt kínáló kis étterem egyikének teraszára, leülünk, körülnézünk és folyamatosan örülünk, látva, hogy a világ felettébb kellemes szegletében vagyunk. Majd sorra rakjuk az arcunkba az olyan cuccokat, hogy mondjuk párolt tarisznyarák, polipsaláta, chillis rák, grillezett tintahal és barrakuda, meg ilyenek. Ugye, drága barátaim, nem kell részleteznem, hogy mindezek mennyire frissek, és mennyeiek. Bélrendszerünk totális megtömése után vonszoljuk vissza magunkat a partra, majd egy dologra koncentráljunk erősen: maradjunk életben naplementéig. A strand ugyanis nyugati tájolású, ezért a világ egyik legcsodásabb naplementéjében gyönyörködhetünk minden nap. A Ngapali-öbölnek egy nagy hátránya van: egy idő után el kell hagynunk. Na, ez az, amire nem szabad gondolni, amíg ott vagyunk. Adjuk át magunkat az élvezeteknek. Nem könnyű, de meg lehet szokni!
