2015 március 09. 06:00 Hanoi óvárosában pompásan keveredik a párizsi építészet és a modern ázsiai világ. A manapság divatos budapesti biciklis forradalmat szorozzuk meg egymillióval, és máris képet kapunk a hanoi utcákról. A kétkerekű itt távolról sem csak közlekedési eszköz. Szállítanak és árulnak rajta mindent, gyereket nevelnek, szerelmeket szőnek. A kicsit tehetősebbek - akik száma, Ázsia más országaihoz hasonlóan Vietnamban is rakétasebességgel nő - bringa helyett robogóra váltanak. A 3 milliós városban szinte lottónyereménnyel ér fel, ha valaki egy csendes utcát talál.
A néhai főelvtárs, Ho Chi Minh Mauzóleumát azért érdemes felkeresni, mert hasonló szocialista retteneteket ma már ritkán látni az ex-szocialista blokkban. Mesés látvány viszont az Egy Oszlop Pagoda, és még inkább a vízparti, kicsit őserdei környezetben fekvő Tran Quoc Pagoda. De leginkább akkor érthetjük meg Hanoit, ha belevágunk a közepébe és hagyjuk magunkat sodródni a forgataggal.
A fővárosból először kanyarodjunk Észak-Vietnam felé. A kínai határvidéken, a népek nagy olvasztótégelyében máris belebotlunk az ország egyik legfestőibb vidékébe, a Hoang Lien-hegységbe. Itt sem feledhetjük, hogy sűrűn lakott tájon járunk, ahol minden megművelhető négyzetcentiméter drága kincs. Nem véletlen, hogy a 2-3000 méteres, kopár hegycsúcsok közé ékelődő keskeny völgyek teraszos rizsföldekkel vannak tele. Coc Ly faluban ad találkát egymásnak a vidék ezerféle népe. Nem is akárhol, hanem az ország egyik leghangulatosabb tradicionális piacán, amelyet a hegyi törzsek népesítenek be. A gyönyörű színes ruhákat viselő asszonyok a zöldségek, gyümölcsök mellett rengeteg féle kézműves dolgot is árulnak.
Sapa városa anno egy francia helyőrségből alakult ki. A gallok elvonultával ma Észak-Vietnam egyik kedvelt turisztikai célpontja, ami teljesen érhető, hiszen csodás teraszos rizsföldek kellős közepén fekszik. Hatféle törzs él itt békésen, mi pedig legalább ilyen békésen túrázhatunk a környéken. Érdemes, mert a Sapa-völgy abszolút elvarázsolt hely! Nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy a bambuszerdők, a csodás hegyek, a zuhatagok és a fantasztikusan zöldellő rizsföldek látványával teljesen megtöltsük kameránk memóriakártyáját. A hegyi törzsek barátságos népek, érdemes meglátogatnunk őket. Suoi Ho faluból olyan a rizsteraszok látványa, hogy nyomban megértjük, min gazdagodnak meg a helyi képeslapárusok.
A hegyes, teraszos, őserdős világ után irány Észak-Vietnam újabb kihagyhatatlan csodája, a Halong-öböl vagyis, a „Leszálló Sárkány Öble”. Nevét onnan kapta, - a vonatkozó legenda szerint – hogy a közelről nem részletezett „idegenek” támadásakor a derék vietnami nép védelmére egy sárkány szállt le az égből, gyöngyökkel szórta tele a tengeröblöt, amik a vízbe pottyanva jádekövekké változtak, szétzúzván az ellenség hajóit. A helyiek esküsznek rá, hogy párás hajnalokon még ma is előfordul, hogy egy kíváncsi sárkányfej emelkedik ki a vízből. Vagyis a Halong-öböl helyi Loch-Ness-ként is funkcionál. Az unalmasabb tények szerint viszont a szigetek 500 millió évvel ezelőtt keletkeztek, amikor a környező hegyláncok a tengerbe süllyedtek. Mindenesetre ez Földünk legnagyobb tengeri karsztképződménye, amely természetesen a Világörökség része.
A vízből Ázsia egyik legnagyszerűbb természeti látványosságaként több mint kétezer hatalmas „jádekő” (mészkőhegy) emelkedik ki. A sziklák nagy része több száz méter magas, félig kopár, félig sűrű növényzettel benőtt óriás. Az egyik legnagyobb meredélyen 12.000 fős kisváros telepedett meg. Hajóról, közelről nézve igencsak kitekert nyakkal csodálkozhatunk rá a függőleges sziklafalakra. Jó néhányuk oldalában kisebb-nagyobb barlangok nyílnak, amik egy részét csak apálykor lehet látni. A szerencsés utazó akár heteket is eltölthet itt, újabb történeteket faragva az ezerféle ember, állat, sárkány, égitest formájú szikla köré.
