Barakablog Járj végére a világnak!

Egy amerikai veterán nagyon meglepődne, ha látná a mai Ho Chi Minh Várost, ami annak idején még Saigonként volt ismert. Vietnam legnagyobb kozmopolita metropoliszában ugyanis nagyot fordult a világ. Ázsiában nem kiemelkedően nagy, de a mi mércénk szerint jókora, 7 milliós városban nagyon otthonra lelt a 21. század.

Bárhol járunk, auránkba tolakszik a járókelők hada, szaglószerveinket támadja a streeet food, hömpölyögnek a mennyei illatok, hallójárataink dübörögnek az autók, biciklik és robogók zajától, káprázik a szemünk a késő estig nyitva tartó üzletek fényeitől, és a hipermodern skyline-tól. Welcome to Asia! A barátságos, közvetlen, állandóan mosolygó 7 milliós lakosságból, saccra 6,9 millió folyton az utcán nyüzsög. Nehéz elaludni első éjszaka.

Hanoi óvárosában pompásan keveredik a párizsi építészet és a modern ázsiai világ. A manapság divatos budapesti biciklis forradalmat szorozzuk meg egymillióval, és máris képet kapunk a hanoi utcákról. A kétkerekű itt távolról sem csak közlekedési eszköz. Szállítanak és árulnak rajta mindent, gyereket nevelnek, szerelmeket szőnek. A kicsit tehetősebbek - akik száma, Ázsia más országaihoz hasonlóan Vietnamban is rakétasebességgel nő - bringa helyett robogóra váltanak. A 3 milliós városban szinte lottónyereménnyel ér fel, ha valaki egy csendes utcát talál.

A néhai főelvtárs, Ho Chi Minh Mauzóleumát azért érdemes felkeresni, mert hasonló szocialista retteneteket ma már ritkán látni az ex-szocialista blokkban. Mesés látvány viszont az Egy Oszlop Pagoda, és még inkább a vízparti, kicsit őserdei környezetben fekvő Tran Quoc Pagoda. De leginkább akkor érthetjük meg Hanoit, ha belevágunk a közepébe és hagyjuk magunkat sodródni a forgataggal.