AJÁNLÓ
 
05:00
2014. 10. 27.
Július 31-én lezárult a szülinapi nyereményjátékunk! A szép számú helyes megfejtő közül...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 10. 27.
Ha azt mondom Cannes, Nizza, Monte-Carlo, Saint Tropez, természetesen mindenkinek a gazdagok és...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 10. 27.
Magyar felfedezők sorozatunk kakukktojása következik. Jelky András kábé semmit sem fedezett...
A bejegyzés folyatódik
 
05:00
2014. 10. 27.
Giorgo, a vulcanoi étterem főpincére felháborodik, amikor a vacsora "mellé" wifi elérhetőséget...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

okt 27

Malajzia, a (szinte) ismeretlen csoda 2.

Első maláj posztunk végén elköszöntünk az Orang Asli törzs tagjaitól. És máris haladunk tovább. Egy ázsiai ország nagyon furcsán festene teaültetvények nélkül. Ezt Malajzia sem engedheti meg magának, sőt! A Cameron-felföld 1200-1500 méteres magasságban az egyik legszebb táj, amit eddig láttunk tea ügyben. A nagyon zöld, nagyon hullámzó dombok teacserjékkel vannak tele. Ami egyébként gyönyörű, egyenletesen nyírt bokor, de trükkös, mert szúr, mint a fene. Az indiai vendégmunkások néhány naponta kézzel szüretelik le a felső leveleket. A Boh Teamúzeumban megismerkedünk a teakészítés folyamatával, majd természetesen nagyokat hörpintünk az isteni nedűből.
 

A közeli falut, Brinchangba-t a teaültetvény bejárása után keressük fel, mert éjszakai piaca tök nagy élmény. Mivel utcán vagyunk, sokféle street food-dal tömjük tele magunkat, majd jön az általunk ismeretlen, de nagyon finom gyümölcsök heveny áradata.

Őserdőből eddig sem álltunk rosszul Malajziában, de a Gunung Brinchang csúcs felé vezető mohaerdő olyan, mint egy óriási tejszínhab, zöldben. Fahidak és pallók láncolatán sétálunk, és végig jól belátjuk a tejszínhabot. 

Öt órás buszozás után Georgetownban végre újra használjuk a lábainkat! Megéri, mert a kontinens egyik legszebb, koloniális épületekkel tarkított belvárosában mászkálunk. Szerencsére a toronyházakból csak a tengerparton pöttyentettek el néhányat, a város többi része megmaradt szinte eredeti állapotában.


Az évenként megrendezett street art fesztivál során neves művészek díszítik legális grafitikkel a várost. A népek és vallások itt is erőteljes keveredést mutatnak, egy mecset mellett egy buddhista templom áll, a következő sarkon pedig keresztény bazilika kerül szemünk elé. Az ország sokfajta népe több dologban nem ért egyet, de egyben 100%-os a konszenzus: Georgetownban a legjobb a maláj konyha. Ezt tele hassal mi is aláírjuk!

 

Reggel járművet váltunk, és három órás hajózással érjük el Langkawi szigetét. A thaiföldi határtól egy ugrásra található part az a hely, ahol legszerelmesebb időszakod legromantikusabb álmában a kedveseddel sétáltál. A hófehér homokban kézen fogva andalogtatok, hirtelen, egy bohó ötlettől vezérelve fickósan megmásztál egy víz fölé nyúló pálmafát, nevetve futottatok be a tengerbe. A hűs habokban egymást átölelve mártóztatok meg, miután kifulladva, és végtelen szerelemmel a szívetekben zuhantatok egymás mellé a kristálytiszta fövenyen… Este mécsesekkel kivilágított bárban szürcsöltétek a mojitót. Szóval, itt jártatok álmodban.
 

Nekünk egy kicsit jobb, mert a való világban vagyunk itt! Sőt még ez sem elég a tutiból, mindezt megfejeljük egy tengeri kajakozással. Több órát evezünk, hogy a földi paradicsom mellett mangrove erdők titokzatos csatornáit is bejárjuk. 

És ha már Malajzia leggicsesebb partján vagyunk, ráteszünk még egy lapáttal. Kabinos felvonónk a sziget csúcsára a Machincang-hegység 650 méter magas tetejére repít minket. Innen körbenézünk, és kicsit Istennek képzeljük magunkat.
 

És – higgyétek el nekem – nem járunk messze az igazságtól.