2014 október 27. 05:00 Első maláj posztunk végén elköszöntünk az Orang Asli törzs tagjaitól. És máris haladunk tovább. Egy ázsiai ország nagyon furcsán festene teaültetvények nélkül. Ezt Malajzia sem engedheti meg magának, sőt! A Cameron-felföld 1200-1500 méteres magasságban az egyik legszebb táj, amit eddig láttunk tea ügyben. A nagyon zöld, nagyon hullámzó dombok teacserjékkel vannak tele. Ami egyébként gyönyörű, egyenletesen nyírt bokor, de trükkös, mert szúr, mint a fene. Az indiai vendégmunkások néhány naponta kézzel szüretelik le a felső leveleket. A Boh Teamúzeumban megismerkedünk a teakészítés folyamatával, majd természetesen nagyokat hörpintünk az isteni nedűből.
A közeli falut, Brinchangba-t a teaültetvény bejárása után keressük fel, mert éjszakai piaca tök nagy élmény. Mivel utcán vagyunk, sokféle street food-dal tömjük tele magunkat, majd jön az általunk ismeretlen, de nagyon finom gyümölcsök heveny áradata.
Őserdőből eddig sem álltunk rosszul Malajziában, de a Gunung Brinchang csúcs felé vezető mohaerdő olyan, mint egy óriási tejszínhab, zöldben. Fahidak és pallók láncolatán sétálunk, és végig jól belátjuk a tejszínhabot.
Öt órás buszozás után Georgetownban végre újra használjuk a lábainkat! Megéri, mert a kontinens egyik legszebb, koloniális épületekkel tarkított belvárosában mászkálunk. Szerencsére a toronyházakból csak a tengerparton pöttyentettek el néhányat, a város többi része megmaradt szinte eredeti állapotában. 
Az évenként megrendezett street art fesztivál során neves művészek díszítik legális grafitikkel a várost. A népek és vallások itt is erőteljes keveredést mutatnak, egy mecset mellett egy buddhista templom áll, a következő sarkon pedig keresztény bazilika kerül szemünk elé. Az ország sokfajta népe több dologban nem ért egyet, de egyben 100%-os a konszenzus: Georgetownban a legjobb a maláj konyha. Ezt tele hassal mi is aláírjuk!
Reggel járművet váltunk, és három órás hajózással érjük el Langkawi szigetét. A thaiföldi határtól egy ugrásra található part az a hely, ahol legszerelmesebb időszakod legromantikusabb álmában a kedveseddel sétáltál. A hófehér homokban kézen fogva andalogtatok, hirtelen, egy bohó ötlettől vezérelve fickósan megmásztál egy víz fölé nyúló pálmafát, nevetve futottatok be a tengerbe. A hűs habokban egymást átölelve mártóztatok meg, miután kifulladva, és végtelen szerelemmel a szívetekben zuhantatok egymás mellé a kristálytiszta fövenyen… Este mécsesekkel kivilágított bárban szürcsöltétek a mojitót. Szóval, itt jártatok álmodban.
Nekünk egy kicsit jobb, mert a való világban vagyunk itt! Sőt még ez sem elég a tutiból, mindezt megfejeljük egy tengeri kajakozással. Több órát evezünk, hogy a földi paradicsom mellett mangrove erdők titokzatos csatornáit is bejárjuk.
És ha már Malajzia leggicsesebb partján vagyunk, ráteszünk még egy lapáttal. Kabinos felvonónk a sziget csúcsára a Machincang-hegység 650 méter magas tetejére repít minket. Innen körbenézünk, és kicsit Istennek képzeljük magunkat.
És – higgyétek el nekem – nem járunk messze az igazságtól.
