2015 június 09. 06:00
Késő este átkompozunk a Kotori-öböl legkeskenyebb részén, majd buszunk orra még délebbre fordul. Ekkor kap el az érzés: ez jó buli lesz! Fél óra múlva a montenegrói tengerpart legmenőbb városában, a "kis Dubrovnik"-ként emlegetett Budvában csatangolunk, amely tényleg csak méretiben különbözik a horvát tengerpart gyöngyszemétől. A vaskos fallal körülölelt óváros macskaköves utcák, sikátorok, éttermek, boltocskák, művészeti galériák hona, pont olyan, ami miatt irigyeljük déli szomszédainkat. Montenegró - egyelőre - egy dolog miatt határozottan élhetőbb, mint Hrvatska: jóval kevesebb a turista. Ja és olcsóbb! De félre a hedonista szemlélettel, mi most tengeri kajakozni jöttünk!
Ebből kifolyólag másnap kora reggel "Tengerre magyar!" ébresztő van. A Budva melletti kies strand és kemping, a Jaz-öböl még kihalt, a homok kicsit hideg, amikor már a vízen ringatózunk biztonságos, tengeri kajakjainkban. (A kezdőknek a túravezetőink rövid szemléltető előadást tartanak). Soha nem tapasztalt érzés a parttól pár száz méterre evezni a tengeren! Ez pont az a távolság, ahonnan az összes épületet, sziklaszirtet, kilátót, strandot, települést szemügyre vehetjük, és mégis nyílt tenger feelingünk van. Az első pár száz méter után megismerkedünk az egész hét egyik legnagyobb élményével: a tengeri barlangokba való ki-behajózással. Amikből vagy a túloldalon, vagy rükvercben jövünk ki. Ma Budváig evezünk; a parti sétány éttermeiben a frutti di mare tálhoz nagyon megy a könnyű, jéghideg rosé. Az elalvással semmi gondunk nincs.
