2015 július 08. 13:32 Nekünk, magyaroknak Bécs a Gorenje-lázat, a Mariahilfert, a Kartnert, az Operát és a Stephansdomot, na meg – natürlich – a Mozart kugeln-t jelenti. Nicht war? De van ám ennek a szép kaiserstadt-nak még sok más arca is, amelyek közül ajánlunk most párat. Ha legközelebb arra jártok, ezeket is érdemes felkeresni.
A Kartner Strasse és a Graben sarka, közepén a Stephansdom-mal, számunkra is a legismertebb, de mindenképpen a legnyüzsgőbb belvárosi tér. Mindenki megbámulja a templomot, a vele szemben álló, üveg-márvány Hollein házat, vagy bedob egy wiener melange-t a sarki Cafe Aidában. Kevesen veszik észre a sarkon a Stock im Eisen-t (vagyis „vas a fában”, magyarul vastuskó), amely egy 2 méter magas famaradvány, tele szögekkel. A 18. században kezdődött a szokás, amely szerint az utazó mesterlegények egy szöget vertek a fába. Hasonlóval találkozhatunk több magyar városban is, a legszebb a győri Vastuskós ház, a Széchenyi téren. A babonás (ki nem volt az 300 éve?) legények védelmet, jó egészséget, biztos hazatérést remélve verték szögüket a fába, amelyet egy üvegfal mögött csodálhatunk meg.
Majd ugorjunk le a Stephansdom-mal szembeni metrólejáróba. A WC-k mellett balra fordulva (bocs, de ez a legbiztosabb útvonal) egy eldugott folyosó végén tekinthetjük meg a Virgilkapelle, vagyis a Szűzkápolna romjait, amelyet a 13. században építettek és egészen 1973-ig aludta Csipkerózsika álmát! A metróépítkezés miatt fedezték fel újra, 12 méteres mélységben. Tipikus rejtett kincs, meg kell nézni!
A dóm mögött számos apró sikátort, rejtett udvart találunk, amely a város teljesen más arcát mutatja, mint amit eddig Bécsből ismertünk. A legnagyobb a Német Lovagrend központja. Egyike a három fő katonai-vallási rendnek, amely részt vett a keresztes háborúkban. Napjainkban békés, jótékonysági szervezet, bécsi központtal. A barátságos étteremmel tarkított belső udvart a lovagrend címerei díszítik. Megszállt itt Brahms és Mozart is. Az egyik mellékbejáratnál található a lovagrend „anyatemploma”, amely Magyarországi Szent Erzsébet néven bécsi honfitársaink hitéleti gyülekezőhelye. Az itt élő vallásos diaszpóra minden vasárnap magyar nyelvű misén vesz részt.
A Fleischmarkt (Húspiac) az 1200-as évektől a város húspiaca volt. A 18. században görög kereskedők ütöttek itt tanyát, ezért a környéket „Görög negyed”-nek nevezik. Saját templomukat 1861-ben szentelték fel. Érdekes tér-utazás Bécs belvárosában egy tipikus ortodox templomban sétálni. Hát még, ha nyitott szemmel járjuk körbe és észrevesszük a katolikus, barokk festményeket az oldalfalakon. Mellette a sarkon áll a Griechenbeisl, Bécs egyik legismertebb fogadója, ahol öt évszázada csapolják a finom sört. A vidám helyiség a görög lakosság fő találkahelye volt. A habzó lé és a remek hangulat elegyéből merített ihletet Beethoven, Brahms, Schubert és Strauss is. Hátsó része a város egyik legrégibb falmaradványa. Az udvarán egy 12. századi lakótoronyra csodálkozhatunk rá.
A belváros kiemelt pontja a Hoher Markt, Bécs legrégebbi tere, amely a római Vindobona központja volt. Az ókori életet egy földalatti múzeum mutatja be. A ma birodalmi méretű bérházakkal (a legtöbb bank) szegélyezett platz közepén a középkorban az akasztófa állt, lévén Bécs egyik legforgalmasabb tere. Száz éve a fő látványosság egy békésebb eszköz, az Ankeruhr. Az aranyozott órát a bécsi nép szórakoztatására adták át, a szükséges pénzt az Anker Biztosító Társaság adta (ugyanaz, akié a pesti Deák téri Anker ház). A szerkezet egy szép boltíves hidacskán kapott helyett, amely a cég két épületét kötötte össze. A 12 darab aranyozott figura (Marcus Aureliustól Nagy Károlyig, Mária Teréziától Joseph Haydnig és tovább) óránként orgonaszó kíséretében halad át az óralapon. Ha időbeosztásotok úgy alakul, délben sétáljatok arra, mert akkor a hírességek 12 percig tartó klasszikus zenére buliznak.
Ha Bécs, akkor Habsburgok. Ferenc Józsefnek – akinek az uralkodása alatt milliószám lógott a portréja alattvalói falán – rengeteg köztéri szobra van a városban – gondolnánk. Ezzel szemben a kőkemény igazság az, hogy 1957-ig egyetlen szobra sem állt Bécsben! Akkor hozták a Burg kertjébe a magányos, elmélázó kaisert, amely egy fa alatt szerénykedik. A körötte elterülő vidám parknak köszönhetően nincs egyedül, főként a vizsgára készülő egyetemisták és a szerelmespárok vigasztalják.
Aki a fent ajánlott nevezetességeket kipipálta, garantáltan megéhezik. Mondanom sem kell, rengeteg kávézó, étterem között válogathat. De aki a legjobb bécsi wiener schnitzelt akarja az arcába tenni, az a szintén a Stephandom mögött megbújó sikátorban több mint száz éve sütő-főző Figlmüller család éttermébe látogasson. Ha modernebben nyomul, akkor az Operától egy sarokra lévő Plachuta teraszán foglaljon helyet. Sem a minőségre, sem a mennyiségre nem lesz panasza.
Amennyiben rám hallgat a kedves olvasó, egy kevés helyet hagy a sütinek. Ezt a Café Demel-ben, a torták epicentrumában, a bécsi Gerbeaudban vegye magához. A magyaroknak elég annyi, hogy Sissi is innen hozatta kedvenc édességeit. Csupán két sarokra van kedvencem, a Centrál kávéház, amely a Monarchia élő hangulata. Óriás tükreivel, hatalmas üvegablakaival – csakúgy, mint pesti névrokona – ez volt az irodalmi élet központja. Aki számított, itt múlatta az időt. Amit Bécsben ma is remekül lehet csinálni!
