2015 január 02. 06:00 Akinek elege van a Stile Nacht-ból, befalta az összes ünnepi bejglit, elolvasta a harmadik, Karácsonyra kapott könyvet, már nem fér el a szánkóján, megunta a capuccinó-hegyeket a kedvenc kávézójában, az csatolja fel a hótalpat és irány valamelyik közeli hegyvidék, ahol csak rá vár egy vidám, ámde mégis testmozgást ígérő kirándulás.
A széles palettából néhány osztrák és szlovák paradicsomot választottunk ki, a döntés megkönnyítéséhez (vagy megnehezítéséhez).
Ausztria
A Rax-Alpok a hegység zord csúcsokkal szabdalt keleti elővidéke. A bécsiek és a magyarok egyik kedvenc túra- és mászóhelye. Legmagasabb csúcsa az erdei manók nevére hajazó Heukuppe, 9 méterrel nyúlik 2000 fölé.
Itt működik egy bahn, ami több mint 1000 méter szintkülönbséget küzd le, röpke 8 perc alatt. Innen mindenki kedvére válogathat a túrautak között. A hótalpazás szerelmesei azért imádják, mert a fennsík nagy magasságban fekszik, de csak kis szintkülönbségek jellemzik. Így nagyon elfáradni sem kell, mégis csodás környezetben, jó időben szinte állandó panorámát élvezve túrázhatunk.
A dimbes, dombos fennsíkon 1400 métertől a nagy fenyőerdőket törpefenyvesek váltják fel, majd 2000-től már csak havasi gyepben gyönyörködhetünk. Persze csak ha látjuk a hótól. Nem fogjuk, de ne csüggedjünk, mert így is nagyon szép.
Elég magas az egy négyzetméterre eső zergék száma, akik nagy mázlisták, egyrészt nem fáznak, másrészt vidáman egyensúlyoznak olyan kiugró helyeken, amit mi már nézni sem bírunk. Szerencsére a zergék mellett a hütték száma sem ad okot panaszra, csakúgy, mint a bennük felszolgált étel és ital. Megtalálásukhoz nem kell magyaros lelemény, ugyanis kiemelkednek a nagy és csodás hófehér semmiből.
A Fischbacher-Alpok Stájerország egyik legszebb magashegységi vidéke. Csúcsai 1600-1700 méterre nyúlnak, vastagon az erdőhatár fölé. A táj tüchtig alpesi: legelők, farmok, kis faházakkal, vastag fenyőerdő. Itt hótalpazni nagyon vagány dolog!
Az egyik remek túra 862 méter magasról indul, a hegység lábánál fekvő Rettenegg falucskától, ami nem is olyan rettenetes (bocs a szörnyű viccért…) Kanyargós utakon mehetünk felfelé, a kristálytiszta hóban. Autónk fenyőillatú illatosítóját bőven meghaladó illatorgiában lehet részünk. 3-4 órás túrával lehet elérni az 1653 méteres Peter Bergner Warte csúcsot, ahol egy kis kilátótorony is áll, a hozzá tartozó, obligát kilátással. Miután kinéztük magunkat, érdemes lebaktatni a Rosegger menedékházba, ahol Frau Schmidt és népes csapata forró suppékat, gőzgombócot, sült virslit, valamint puncsokat, forralt borokat és egyéb, az életben maradáshoz feltétlenül szükséges gasztro tárgyakat helyez elénk.
Aki lélekben fiatalnak érzi magát (vagyis egy ekkora kaja után kábé mindenki) az a széles traktorúton szánkóra pattanva siklik le a hegy lábáig. Nagggyon buli!
A másik erősen ajánlott opció maga a Stuhleck csúcs, a Fischbacher-Alpok tetőpontja, amely nem kevesebb, mint 1782 méter magas. Ide Spital am Semmeringből érdemes elindulni, majd olyan fenyőerdőben hótalpazni, amit még a lappföldi Mikulás is megirigyelne. Az idő errefelé (is) lehet szeszélyes, de mit számít ez, ha a csúcson tárt karokkal vár minket az Alois-Günther hütte séfje válogatott finomságokkal. A menedékház tényleg a hegycsúcson épült, így a pazar kilátást akár az ablakból is élvezhetjük.
A hegyen a vadfelhozatal nem túl erős, és kicsit egysíkú: zerge, esetleg mormota (ők télen pihengetnek). A zergék azonban néha egészen közel engednek minket. Láthatóan jobban bírják a hideget, mint mi.
Szlovákia
Ausztria mellett kicsit mostohatestvér, nem értem miért, mert a táj és a hó itt is nagyon király! A 80 kilométer hosszan elnyúló Alacsony-Tátra magas bátyja után Szlovákia második leglátogatottabb desztinációja. Három csúcsa is meghaladja a kétezer métert. Teteje a 2043 méteres Gyömbér, amely nagybetűvel írva nem a finom ital (haha). Északról rápillantva egy irdatlan hegytömb, 500 méter magas falakkal, pillérekkel és szakadékokkal. Oldalai a Bisztra- és a Ludár-völgy gleccserkatlanjaiba szakadnak le. A déli lejtő barátságosabb, csodás gránittömbök borítják. A sógoroknál tárgyalt zergék és mormoták itt nagy számban képviselik magukat. Nem árulok el titkot, ha elmondom: felfelé kaptatva az erdei fenyő, törpefenyő, cserje növénysorozat vár ránk. Na meg – tél lévén – csodás szűzhó, melybe öröm bevájni hótalpaink fémfogait.
Menedékházakból itt sincs hiány, legérdekesebb az 1700 méteres magasságban egy hágóban álló Stefanika, amely majdnem ott van az osztrák hütték színvonalán. Megéri egy forró teát vagy levest az arcunkba gurítani, ha másért nem, az elkövetkezendő, hideg időben tervezett órák okán. A Gyömbér sziklás hegycsúcsa az Alacsony-Tátra főgerincéből emelkedik ki. A menedékházból indulva el sem lehet téveszteni, az utat ugyanis karók jelzik. A csúcsról szédületes a panoráma: tiszta időben nem csak az Alacsony-Tátra masszív hó borította főgerincét és meredek völgyeit láthatjuk, hanem még a Magas-Tátra vadregényes hegyvonulatát is. Ahogy Szabó Dezső írta: „Ott szörnyül előttünk a Tátra”. Hát valahogy így…
