2015 április 30. 06:00 14 darab, kisebb-nagyobb, szebb, még szebb, legszebb tó, számtalan 1000-3000 méter közti hegycsúcs, ölükben egy nagy (Salzburg) és tucatnyi apró, tüchtig település, feneketlen jólét, nyugi-pihi. És persze kultúra, sportok, túrázás, hegymászás, síelés, terepbringázás, fürdés, minden ami jól esik. Ezt kínálja Ausztria egyik legismertebb – és szerintem legszebb – tájegysége, Salzkammergut. Nevét a bronzkortól a 20. század elejéig tartó, fő bevételi forrásáról, a sóbányászatról kapta. Azóta az idegenforgalom vette át a bányák szerepét.
A vidék Európa nagy átjáróházában fekszik, amely hol a Római Birodalom része volt, hol a kalandozó magyarok nyilaitól rettegett. A derék hegyvidéki embereket később a Babenberg dinasztia, a salzburgi herceg-érsekek és a Habsburgok sanyargatták. Eközben azért – mint láthatjuk – csak fejlődött a vidék, nem véletlen, hogy ma – Ausztria egyik leggazdagabb régiója.
Salzburg mellett sok szép városban verhetünk amik, melyek közül itt és most a tóvidék közepén fekvő Bad Ischl-be látogatunk. A hegyek közé bújt fürdőváros parkjaival, pavilonjaival, villáival, a Monarchia boldog békeidejének ma is érvényes lenyomata. Nem tegnap mászott le a falvédőről: első írásos említését 1262-ből ismerjük, Iselen néven. III. Frigyes császár 1466-ban vásárvárosi rangra emelte. A múlt század elején vette fel a Bad („fürdő”) nevet, kitartó lobbizás eredeményeként: 1821-ben egy bécsi orvos számolt be kúra-eredményeiről, amely nyomán szédületes tömeg, 40 gyógyulni vágyó érkezett a városba. Csupán pár év telt el és a vendéglistát már olyan „celebek” színesítették, mint Metternich, Rudolf trónörökös, vagy Ferenc Károly főherceg és felesége, Zsófia főhercegné. Az idevágó legenda szerint utóbbi párnak sokáig nem jött össze a gyermekáldás, ezért az
udvari orvosok sókúrára küldték őket Ischlbe. Hogy ez, vagy a fárasztó királyi teendőktől való szabadulás okozta testi és lelki nyugalom okán, de az ötlet bevált: hamarosan sorra születtek a főhercegecskék, először egy jó svádájú fiú, aki a keresztségben a Ferenc József nevet kapta. Ő annyira megszerette e vidéket, hogy felnőve Bad Ischl-t tette meg hivatalos nyári rezidenciájává, ahogy a korabeli sajtó nevezte: a „Monarchia nyári fővárosa”. Itt jegyezte el Sissit (az unokahúgát…). E jeles napon kapta az ifjú pár Zsófia főhercegnőtől nászajándékba a Kaiservillát. A Monarchia urának legtöbb születésnapi bulijára is itt került sor. A városlakók ápolják a – kifizetődő – hagyományokat: ma is minden évben megünneplik Ferenc József születésnapját.
Szóval a Császárvilla: a neoklasszicista ékszerdoboz menedékhelyként szolgált a császári család számára a nyári hónapokban, messze a Hofburg és Schönbrunn szigorú protokolljától. Ma is kívül-belül olyan állapotban van, mintha csak pár perce hagyták volna el. Ferenc József kedvenc időtöltése a vadászat volt, míg hitvese a környező parkban tett – néha mélabús hangulatú – sétákat, vagy hódolt rendszeres fitneszprogramjának. Ő volt az egyik úttörő e téren, Hofburg-beli szobájában gyűrűket, sőt, még egy bordásfalat is találunk. A villa sok fontos politikai döntés helyszíne volt, a legdrasztikusabb a „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam…” kezdetű hadüzenet Szerbiának, amely elindította az első világháborút. A levél üveg alatt látható a dolgozószoba sarkában álló íróasztalon.
A császári légkört az arisztokrácián kívül a művészek is értékelték, Johann Strauss, Brahms, Lehár Ferenc takaros villáikban szerezték remekműveiket. Hozzánk természetesen Lehár áll legközelebb. Az operett szülőatyja 1912-ben vette meg egy hercegnő villáját. A parkban álló kis melléképületbe beköltöztette Sophie Meth-t, egy férjes asszonyt, akivel – fogalmazzunk korhűen – bizalmas kapcsolatban állt. Lehár imádta Bad Ischl nyugalmát, a környező dombokat, a folyócskát, és persze a jólétet. „Itt jutnak eszembe a legszebb dallamok” – mondta. 1948-ban, szó szerint a halál küszöbén választották meg a város díszpolgárává. A családi kriptában nyugszik.
Mi volt a közös a császárban és Lehárban (és még sok mindenkiben)? Nem kell tovább gondolkoznotok: a megoldást megint az élvezetek adják! Ez pedig az 1821-ben megnyitott Zauner Cukrászda híres süteménye. Az Ausztria legnagyobb koleszterin-bomba választékával rendelkező egység Number One Terméke a Schratt Katalin (Ferenc József időskori szeretője) receptje alapján 1950-ben megalkotott ischler. Hát persze! Az inyencek azt is tudják, hogy van hagyományos és karácsonyi verzió. Utóbbiban a csokimázt kávéízzel helyettesítik. A világhírű sütit a cukrászdának otthont adó barokk palotácskában kell megízlelni, csukott szemmel. Ha így teszünk, lelki társunk maga a császár lesz!
