Barakablog Járj végére a világnak!

A "főváros" (ez az Angkor szó jelentése) a 802 és 1432 között fennállt Khmer Birodalom központja volt. Még ázsiai méretekben sem kis területről beszélünk: virágzása idején magában foglalta a mai Kambodzsa síkságait, Laosz és Thaiföld jelentős részét, a hajdani Kokinkínát és a Mekong-deltát. Maga a város egy hatalmas komplexum, mivel az egymást (néha békésen, de inkább vágó- és szúrószerszámok által) váltó uralkodók a központi mag köré időről időre megépítették a maguk "új" fővárosát. Ezeket négyszögletes, vizesárok-rendszerrel védett fal övezte. A központban a különböző isteneknek szentelt templom állt, északon a királyi palota, körötte a lakónegyedek. Természetesen minden építészeti elem a hindu vallás bizonyos szimbólumaira utalt: a falak és a vizesárkok a hegyeket és tengereket, a hidak a földi és az isteni világ közti kapcsolatot jelképezték.

Mivel csak a templomok épültek kőből az összes többi építmény - még a királyi paloták is - fából készültek, mára ezek mind az enyészeté lettek. Ezért a mai látogató Angkort egy hatalmas, a dzsungelből félig kinövő, misztikus templomvárosnak látja.

Julius Caesar oly sok mindenhez adta a nevét (például a nyári hónaphoz), de még Szlovénia legszebb részéhez, a Júliai-Alpokhoz is. Tehát rosszul gondoljátok, ha Rómeó szerelmére tippeltek… Az olasz határnál fekvő hegyvidék annyira szlovén, hogy legmagasabb csúcsa, a Triglav, az ország első számú jelképe, a címer és a zászló egyik eleme. Ha anno még pár métert emelkedett volna, ma elérné a 3000-et.

A neve onnan ered, hogy az egyik oldalról háromfejűnek (tri-glav) látszik. Egy másik elmélet szerint a szláv pogány istenről, Triglavról kapta a nevét. Mindenesetre legendákkal teli vidék, az biztos. Itt van mindjárt a szlovének tragikus kulcsmítosza, az aranyszarvú kecskebakról, Zlatorogról. Igen, ő az ismert sörmárka névadója. Eszerint arany szarvai kulcsot képeztek a Triglavban elrejtett tömérdek kincshez. Egy fiatal vadász - ahogy kell - beleszeretett egy széplányba és sikerült elnyernie szívét azzal, hogy gyönyörű virágokat hozott neki. Egy nap megjelent a tehetős konkurencia: egy gazdag velencei kereskedő, aki arany ékszereket ajándékozott a lánynak. A csaj egyből ejtette a fiút. Ám ő megtudta, hogy miként überelheti a velencei kalmárt: el kell kapnia Zlatorogot és máris övé a triglavi kincs. Nosza, nekiindult, meglőtte és üldözőbe vette az állatot. De az gyorsan bekapott egy kis gyógyító virágot, amitől olyan erős lett, hogy lelökte szegény fiút a szakadékba. Azt nem írja a fáma, hogy a lány hány kis velenceit szült a gazdag kereskedőnek…

… az nem más, mint Torockó, sokak szerint Erdély legszebb falva. Hogy mi okozza ezt az "égi tüneményt"? Eláruljuk hamarost! De előbb néhány érdekesség: a korabeli krónikák 1257-ben Toroczko néven említik először a helyet. Fölötte, a Székelykő nevű, magányos hegyen egykor római castrum állt. A későbbi várat a tatárjárás előtt a Toroczkai család építette, hogy aztán a betörő tatárok gyorsan el is pusztítsák. A székelyek mentették fel, ezért a király nekik adományozta. Innen a Székelykő elnevezés. A mongolok elvonultával az erősen megcsappant lakosság "pótlására" németeket telepítettek Felső-Ausztriából. A környék népei nem sokat unatkoztak sem a középkorban, sem később. Torockó, mint tudjuk, Trianonnal került Romániához, de még az 1992-es népszámlálási adatok szerint is 1240 magyar mellett, 128 román és 24 cigány lakosa volt.

A település távolról, a monumentális, csupasz Székelykővel (ami egy őshüllő hátára hajaz) úgy fest, mint népmeséink képzelt faluja. Egyforma, hófehér, tüchtig szász parasztházak, föléjük magasodó templommal, sehol semmilyen, összképet zavaró látvány. Még a viszonylag épen maradt székelyföldi falvak között is unikum. Főtere nem véletlenül kapott 1999-ben Europa Nostra-díjat, a kulturális örökség megőrzéséért.

Az Atlanti-óceánban, az anyaországtól 1000 kilométerre fekvő kis sziget a világ egyik legérdekesebb botanikai kísérletének helyszíne. Tengerész Henrik szerezte meg a korona számára, és ha már így tett, betelepítette öt égtáj növényeivel. Történt ugyanis, hogy a jó portugál hajósok, felfedezők a világ minden tájáról összeszedtek ezerféle növényt, amelyek nagy része azonban nem bírta a szárazföldi kiképzést. Madeira éghajlata viszont kifejezetten ideális a rengeteg féle faj együttélésének. Itt minden adott: a Golf-áramlat miatt nagyon kicsi az éves hőingás: nyáron 20, télen 15 fok az átlaghőmérséklet. A szubtrópusi és óceáni éghajlaton - középen húzódik az éghajlat-választó hegység - jól elvannak egymás mellett az ausztrál fafélék a dél-amerikai virágokkal, az európai növények az ázsiai kultúrákkal. Szóval az egész sziget egy nagy botanikus kert. És ott vannak még a botanikus kertek, amikről később lelkendezünk.

Július 31-én lezárult a szülinapi nyereményjátékunk! A szép számú helyes megfejtő közül ki is sorsoltuk a nyerteseket. 

A fődíjat, a túrafelszerelés ajándékcsomagot Jani Nóra nyerte. A 20.000 Ft-os utazási utalvány tulajdonosa Balkó Zsolt, míg a 15.000 forintosé Kardos László. Baraka pólót nyertek: Bencze Katalin, Dobrai Bernadett, Gúth Zsófi, Hudák Irén, Sas Szilvia, Torma Zsolt, Bódis Lívia. Ezúton is gratulálunk a nyerteseknek!

Reméljük továbbra is velünk tartotok, és közben várjátok a következő, hasonló játékunkat! 

Síelők és kirándulók hada, több száz kilométer hosszú sípálya-rendszerek, hütték és hatalmas hotel-komplexumok, Michelin-jegyzett éttermek, felvonók, autópályák, nagyra nőtt üdülővárosok. Mindez az Alpok. Na, ez az, amit ne keress a Pireneusokban! Ott a vad, szinte háborítatlan természet az úr. Találsz viszont világvégi kanyonokat, festői cirkuszvölgyeket, titokzatos kolostorokat, elenyésző számú menedékházat, annál is kevesebb települést, vad csúcsokat. És csendet. Sok-sok csendet.

A Pireneusok sok hegymászó és túrázó szerint a vén kontinens utolsó igazi magashegysége. A két nagy víz (a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán) között 415 kilométer hosszan elterülő láncolat központi része a legszebb. Itt a gránit alapot mészkő köpeny veszi körül. Az átkelés még ma sem egyszerű, a 21. századi közlekedő utak is inkább a két tengerparti sávban találhatók.

A központi mag egyik leglátványosabb része a Gavarnie cirkuszvölgy, ami a nevét adó falvacskától egyórányira található, de már messziről jól látható. Ahogy a neve mutatja, egy szikla-amfiteátrum, ahová csak gyalog, max szamárháton juthatunk el.

Negro monte, azaz Montenegró. Kevesen tudják, hogy a páratlan hegyvidékekkel és tengerparttal büszkélkedő ország világörökségi helyszínekben is bővelkedik.

Kotort először i.e. 168-ban említik az írások. Szubjektív véleményem szerint a világ egyik legszebb öblének (tévesen fjordnak nevezik, bár vizuálisan pont olyan, mint norvég társai) végében fekvő városkát ókori görög telepesek alapították.

Majd - mint arrafelé minden település - a Római Birodalom része lett. Bizánc alatt autonómmá vált, a 13-14. században a Dél-Adria egyik legfontosabb kikötővárosa volt. 300 éves zavaros kanyargás (bolgár, szerb, bosnyák, raguzai hatalom) után jött az újabb "kötelező" kör: majd' 4 évszázadig a Velencei Köztársaság része lett. Eközben élte a középkori városkák "unalmas" életét: török ostromok, pestisjárványok, csaknem teljes pusztulással járó földrengések. Viszont a Fenséges Köztársaság (Velence) uralma elhozta a felvirágzást is, gyakorlatilag felépült az a tipikus barokk óváros, amely 1979-ben világörökségi címet kapott. A 13 ezres városka az Adria egyik csúcsa, "kisváros" kategóriában legalább annyira ott van, mint a "nagyvárosok" között Dubrovnik.

Nekünk, magyaroknak Bécs a Gorenje-lázat, a Mariahilfert, a Kartnert, az Operát és a Stephansdomot, na meg - natürlich - a Mozart kugeln-t jelenti. Nicht war? De van ám ennek a szép kaiserstadt-nak még sok más arca is, amelyek közül ajánlunk most párat. Ha legközelebb arra jártok, ezeket is érdemes felkeresni.

A Kartner Strasse és a Graben sarka, közepén a Stephansdom-mal, számunkra is a legismertebb, de mindenképpen a legnyüzsgőbb belvárosi tér. Mindenki megbámulja a templomot, a vele szemben álló, üveg-márvány Hollein házat, vagy bedob egy wiener melange-t a sarki Cafe Aidában. Kevesen veszik észre a sarkon a Stock im Eisen-t (vagyis "vas a fában", magyarul vastuskó), amely egy 2 méter magas famaradvány, tele szögekkel. A 18. században kezdődött a szokás, amely szerint az utazó mesterlegények egy szöget vertek a fába. Hasonlóval találkozhatunk több magyar városban is, a legszebb a győri Vastuskós ház, a Széchenyi téren. A babonás (ki nem volt az 300 éve?) legények védelmet, jó egészséget, biztos hazatérést remélve verték szögüket a fába, amelyet egy üvegfal mögött csodálhatunk meg.

A balinéz hindu nem egy kifejezett világvallás, ettől függetlenül sokan szeretnék felvenni, ha alaposabban ismernék. Az "Istenek szigete" (ahogyan ezt a paradicsomi földdarabot hívják) az egyik legszebb, legizgalmasabb és legvidámabb hely a glóbuszon. Bali nemcsak földrajzilag képez külön szigetet Indonézia - a világ legnagyobb népességű muszlim országa - tengerében. A hinduizmus e sajátos ága hivatalos nevén az "agama hindu dharma" csak itt élő, egyedi hitvilág, ami az animista ősvallással keveredve izgalmas egységet alkot.

Az animizmus (anima: lélek, életerő) csodás tájkara röpít minket; tárgyai szellemek, lelkek, tündérek, démonok. Náluk mindennek lelke van, az élőknek, és az élettelenek nagy részének - teszem azt a háznak, vagy akár egy motornak - is. Ezt a világlátást leginkább a samanisztikus vallásokban és a sintoizmusban találhatjuk meg. Egyes elméletek szerint keletkezésének forrását az álmokban és az élettelen test látványában kell keresni. A természeti népeket - akik, ahogy e beszédes kifejezés mutatja, a természetben éltek/élnek - egy halott ember, állat, sőt mi több, egy elszáradt növény látványa arra a következtetésre juttatta, hogy a testnek függetlennek kell lennie a lélektől. Hitük szerint a lélek annak halála után tovább él. Ebben mondjuk, még nem nagyon különbözik a nagy világvallásoktól (például a kereszténységtől), viszont ők a lélek továbbélését nagyon vizuálisan, plasztikusan, a testi élethez hasonlóan képzelik el. A sírokba ételt, ruhát, használati tárgyakat helyeznek, mert a halott emberek szellemei ugyanolyan vágyakkal, indulatokkal rendelkeznek, mint az élők. Ezért jól kell tartani őket, ellenkező esetben segítőtárs helyett ellenség lesz belőlük. Ebbéli minőségükben betegséget, halált hozhatnak ránk. Innen nézvést logikus, hogy a beteg házához nem orvost, hanem sámánt, szelleműzőt, varázslót hívnak.