Barakablog Járj végére a világnak!

Egy amerikai veterán nagyon meglepődne, ha látná a mai Ho Chi Minh Várost, ami annak idején még Saigonként volt ismert. Vietnam legnagyobb kozmopolita metropoliszában ugyanis nagyot fordult a világ. Ázsiában nem kiemelkedően nagy, de a mi mércénk szerint jókora, 7 milliós városban nagyon otthonra lelt a 21. század.

Bárhol járunk, auránkba tolakszik a járókelők hada, szaglószerveinket támadja a streeet food, hömpölyögnek a mennyei illatok, hallójárataink dübörögnek az autók, biciklik és robogók zajától, káprázik a szemünk a késő estig nyitva tartó üzletek fényeitől, és a hipermodern skyline-tól. Welcome to Asia! A barátságos, közvetlen, állandóan mosolygó 7 milliós lakosságból, saccra 6,9 millió folyton az utcán nyüzsög. Nehéz elaludni első éjszaka.

A "főváros" (ez az Angkor szó jelentése) a 802 és 1432 között fennállt Khmer Birodalom központja volt. Még ázsiai méretekben sem kis területről beszélünk: virágzása idején magában foglalta a mai Kambodzsa síkságait, Laosz és Thaiföld jelentős részét, a hajdani Kokinkínát és a Mekong-deltát. Maga a város egy hatalmas komplexum, mivel az egymást (néha békésen, de inkább vágó- és szúrószerszámok által) váltó uralkodók a központi mag köré időről időre megépítették a maguk "új" fővárosát. Ezeket négyszögletes, vizesárok-rendszerrel védett fal övezte. A központban a különböző isteneknek szentelt templom állt, északon a királyi palota, körötte a lakónegyedek. Természetesen minden építészeti elem a hindu vallás bizonyos szimbólumaira utalt: a falak és a vizesárkok a hegyeket és tengereket, a hidak a földi és az isteni világ közti kapcsolatot jelképezték.

Mivel csak a templomok épültek kőből az összes többi építmény - még a királyi paloták is - fából készültek, mára ezek mind az enyészeté lettek. Ezért a mai látogató Angkort egy hatalmas, a dzsungelből félig kinövő, misztikus templomvárosnak látja.