Barakablog Járj végére a világnak!

… az nem más, mint Torockó, sokak szerint Erdély legszebb falva. Hogy mi okozza ezt az "égi tüneményt"? Eláruljuk hamarost! De előbb néhány érdekesség: a korabeli krónikák 1257-ben Toroczko néven említik először a helyet. Fölötte, a Székelykő nevű, magányos hegyen egykor római castrum állt. A későbbi várat a tatárjárás előtt a Toroczkai család építette, hogy aztán a betörő tatárok gyorsan el is pusztítsák. A székelyek mentették fel, ezért a király nekik adományozta. Innen a Székelykő elnevezés. A mongolok elvonultával az erősen megcsappant lakosság "pótlására" németeket telepítettek Felső-Ausztriából. A környék népei nem sokat unatkoztak sem a középkorban, sem később. Torockó, mint tudjuk, Trianonnal került Romániához, de még az 1992-es népszámlálási adatok szerint is 1240 magyar mellett, 128 román és 24 cigány lakosa volt.

A település távolról, a monumentális, csupasz Székelykővel (ami egy őshüllő hátára hajaz) úgy fest, mint népmeséink képzelt faluja. Egyforma, hófehér, tüchtig szász parasztházak, föléjük magasodó templommal, sehol semmilyen, összképet zavaró látvány. Még a viszonylag épen maradt székelyföldi falvak között is unikum. Főtere nem véletlenül kapott 1999-ben Europa Nostra-díjat, a kulturális örökség megőrzéséért.

Ha azt hisszük, hogy tőlünk csak nyugatra, északra vagy délre találunk komoly hegyeket, akkor nagy tévedésben vagyunk. Mert Erdélyről gyakran elfeledkezünk. Hát persze, Székelyföld és a Kárpátok vonulatai! Ha valaki zöldellő domboldalas, legelésző tehenes, sőt, meredek sziklás, vízeséses természet-közeli élményre vágyik, annak nem kell messzire mennie, mindezt megkaphatja Kalotaszegen, a magyar határtól csupán 110-120 kilométernyire. Erdély - Székelyföld után - második legnagyobb magyarlakta vidéke valódi természet- és időutazás a honi nagyvárosi flaszter után. Az itt élők máig őrzik hagyományaikat, ősi kultúrájukat és népi foglalkozásaikat. Errefelé nincs skanzen…

A mai Kalotaszeg a Kalota nevű nagy terület (amely a középkorban a Berettyó folyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig tartott) maradványa. A teljes magyar népművészet újrafelfedezése innen indult az 1880-as években. Amely még a szecesszióra is komoly hatást gyakorolt. Összetett jelenségről beszélünk, a hímzéseken kívül a népzene, a tánc, a népi építészet egységes egészet képez. Leglátványosabb mégis a dús, díszes, népviselet. A fehér és fekete alapon élénkpiros, főleg virágos díszítésű szoknyákat, blúzokat, fejkötőket már mindenki látta. Természetesen ma már csak ünnepi alkalmakkor csodálhatjuk a menyecskéket. Ilyen például a Pünkösd, amikor az egész község kivonul, elmegy a templomba, onnan haza, de előtte még trécsel az utcán (lányok) és kocsmát látogat (fiúk). Mi pedig mozizunk!