2015 február 17. 06:00 No problem my friend! – ezt halljuk legtöbbször széles mosoly kíséretében, amikor már lassan úgy érezzük, hogy kezd problem lenni. Az arab és – főként – a berber vendégszeretet az Észak-Afrika nyugati csücskében fekvő Marokkóban egyszerűen határtalan. Az ország fantasztikus városai közül itt és most - a teljesség igénye nélkül - felskiccelünk nektek néhányat, a kedvenceinket.
Kezdjük a legnagyobbal, hiszen szinte minden turista Casablanca (spanyolul „fehér ház”) repülőterén át érkezik az országba. Ez a város Marokkó gazdasági központja, sőt a kikötőjében a kereskedelmi hajók mellett büszkén ringnak a Marokkói Királyi Flotta hajói is. Több mint 3 milliós lakosságával Marokkó és a Magreb legnagyobb, Afrika hatodik legnagyobb városa. A 7. századtól lakott, elsőként a berberek telepedtek le itt. 1068-ban a szintén berber eredetű Almorávidák hódították meg, akik fénykorukban az egész Magrebet és az Ibériai-félszigetet is uralták.
A következő évszázadban a portugálok és a spanyolok adták egymásnak a kilincset, majd a XX. században bejelentkeztek a franciák is. Közben virágzott a kereskedelem (ez mondjuk egész Marokkóra igaz, szinte teljes történelme során, mivel itt mindig számos kereskedelmi út futott a Kelet és Nyugat, Afrika és Európa között). Ennek megfelelően a lakosság is nagyon vegyes volt. Kissé a gyarmatosítók pökhendiségével is magyarázható, a nem minden alapot nélkülöző tény, hogy az 1942-ben készült „” című szuperprodukció szereplői között a sok amerikai, francia, német, cseh, bolgár, orosz, magyar (!) mellett, az egyetlen arab szereplő egy jelentéktelen figura: Abdul, az ajtószolga.
Casablanca inkább nagy, mint szép. Fő látványossága a II. Hasszán mecset, Afrika legnagyobb muszlim temploma. Rohanást akkor sem tapasztaltak errefelé (azóta sem jellemzője ez az országnak) így nem csoda, hogy 35.000 kézműves 7 éven át építette a hatalmas mecsetet. 200 méteres tornyából éjszaka lézersugár jelzi a mekkai irányt, bár kétlem, hogy az igazhitűek ezt ne tudnák fejből (lélekből).
Meknes Marokkó egyik legszebb (bocs, ezt még fogjátok tőlem hallani, az „egyik” szó ugyanis nagy segítségemre van) királyvárosába az ország legdíszesebb kapuján, a Bab el Mansur-on keresztül vezet az út. Medinája csúcs, igazi útvesztő, Ali baba és a 40 rabló stílben előadva. A medinát, ezt az unalomig ismert arab szót általában óvárosnak fordítják, de ennél jóval több: maga a sűrű arab élet, a piac, a bazár, az óváros, a hely, ahol minden történik. Magát a várost egy 40 kilométer hosszú fal övezi, ezen belül van a medina és a palota is. Meknest kevésbé csapta arcon a modernizáció: az itt élők gazdagsága még mindig a hagyományos tevékenységekből, gyümölcs, zöldség, szőlő és olajbogyó termelésből, valamint a helyi kézművességből áll. A szem csak ámul a rengeteg színtől, amit kerámiában, bőrben, és szőnyegben előadnak. Mindez párosul a keleti nyugalommal és kényelemmel (ahogy kezdtük: „No problem my friend!”).
Fez egy csoda. Marokkó legrégebbi királyvárosáról sok jelzőt elkoptattak már. Évszázadokon keresztül az ország szellemi, kulturális és vallási központja, 1912-ig a Királyság fővárosa volt. A világhírű marokkói mozaik szülőhazája. Ezek díszítik Brangelina (Brad Pit és Angelina Jolie) itteni házának falait, bútorait és dísztárgyait is. És még ezer másik híres és kevésbé híres lakóét. A város a Földközi-tengertől Afrika belsejébe vezető karavánút mellett helyezkedik el. Nem véletlen, hogy medinája „a világ legnagyobb középkori óvárosa” címmel büszkélkedhet. Mondanom sem kell, hogy az UNESCO Világörökség része. Egyedül nem tanácsos bejárni. No, nem a 40 rabló miatt, hanem mert sanszos, hogy eltévedünk. Egy sarok jobbra, egy kis tér középen, két forduló balra és máris zavaros fejjel keressük a kiutat. Nem vicc: a teherhordó öszvérek gazdái is évekig (!) tanulják a sikátorok, átjárók és üzletek elhelyezkedését. Itt ugyanis 9400 aprócska utca található egy kisvárosnyi területen.
Az ország legvibrálóbb belvárosában különálló egységet képeznek a fazekasok, bőrdíszművesek, bőrfestők, kőfaragók, cipészek, és a többi szorgos kézműves. Mivel nagyrészt az utcán dolgoznak, a csodaszép termékek szemünk láttára alakulnak. A leglátványosabbak a bőrfestők. Csupán egy probléma van velük, hogy ennek a nemes tevékenységnek szaga is van, amely (ne szépítsünk) európai orral felfoghatatlanul büdös. A kedves helyiek a fintorgó turistáknak mentalevelet osztogatnak, amely persze semmit nem ér, de legalább próbálkoznak…
Marrakesh az ország délnyugati részén, az Atlasz lábánál fekszik. A berber város Marokkó fő turisztikai attrakciója, nem véletlen, hogy nevéből ered az ország elnevezése is. És mi van itt, amit nem szabad kihagyni? Belátom, nem egymillió dolláros kérdés, természetesen a medina! Itt pulzál egész Afrika legnagyobb forgalmú hagyományos berber piaca, a Dzsema el Fna. Talán nincs is olyan – számunkra ismert és ismeretlen – gyümölcs, fűszer, zöldség a világon, amiből itt ne állnának hegyek. Meg persze ékszer, kerámia, csempe, bőrárú (krokodil és iguana bőr is!), kések, szablyák, fonott kosarak, cipők, meg amit el tudsz képzelni (és amit nem).
Marrakesh a kereskedelem mellett komoly vallási központ is. A város építészetén mély (és szép) nyomokat hagytak a córdobai és sevillai építészek, valamint az egész Közel-Keleten, Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten uralkodó Umayyad dinasztia tagjai. Hogy a kép teljes legyen, a marrakesh-i belvároson az andalúz és arab hatásokkal a Szahara és Nyugat- Afrika világa keveredik. Tessék felütni a történelemkönyveket és atlaszokat! El fogtok csodálkozni, hogy a hatalmas területű arab birodalmak micsoda kulturális, építészeti, tudományos csodákat hoztak létre röpke 2000 éve. Amikor mi még Szibéria közepén vacogtunk, Európa büszke népei pedig a középkor legelején vegetáltak.
Ha közelebbről is érdekel Marokkó, klikk ide. 
