Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

nov 28

Azték, maya, tenger, őserdő... és emberáldozat. Mexikó 2.

Sok szép krátertó létezik a világon. Környezetük hol sűrű növényzettel borított erdő, hol szavanna, esetleg holdbéli táj. Kevés olyan vidék van, mint a Laguna de Catemaco, ahol a tóparton egy szépséges város fekszik, a tóvidék meg maga a természet közepe. Ezért nem sokáig tátjuk a szánkat (bár a látvány miatt én még tudnám pár napig), gyors kajakokat bérlünk és irány a papagájokkal, tukánokkal, makákó majmokkal jól ellátott tóvidék! Állatibaromi szép, ha legközelebb arra jártok, ki ne hagyjátok!

Másnap gigantikus dzsungel kalandok várnak ránk. A Kolem Jaa ökopark (gyanítom, hogy ezek a nevek még a spanyolok előtti kultúrából valók) a kalandturisták álma: 30 méter magasan futó canopy ösvényeken sétálunk, kötélen ereszkedünk alá csodás vízesésekhez, aztán a nap csúcspontja, adrenalin-löket suhanás a lombkoronaszinten fél kilométeren át. Felülről látjuk-halljuk az őserdőt, meg ne tudjátok (illetve persze, hogy tudjátok meg!) mekkora királyság! Mikor este remek kis bungalóinkban álomra hajtjuk kissé elnehezült fejünket, a dzsungel állatai énekelnek nekünk altatódalt.

Mexikó elég nagy ország, a 6 óra buszozás errefelé meg se kottyan. Mai uticélunk, a Sumidero-kanyon, egy 25 kilométer hosszú víztározó. Motorcsónak-perspektívából az igazi, a csaknem függőleges, 100 méter magas oldalfalak láttán még legcinikusabb utitársaink is ámuldoznak. Helyi vezetőink felvilágosítanak róla, hogy kezünket ne nagyon lógassuk a vízbe, a krokodilok miatt, de ez szerencsére félig vicc. Bár félig nem… A jajde félelmetes hüllőkön kívül keselyűk, majmok is tanyáznak a hatalmas sziklákon és barlangokban.


nov 24

Azték, maja, tenger, őserdő... és emberáldozat. Mexikó 1.

Óriási városdzsungel fölött repülünk, majd fejest ugrunk belé. A 3000 (!) éven át virágzó olmék, maja, azték civilizáció bölcsője ma a világ legnépesebb spanyol nyelvű országa, a nagyjából 115 milliós Mexikó fővárosa. Gigászi, sűrű vadon, 21 milliós lakossággal! A 2013-as ENSZ statisztika szerint a hatodik legnagyobb lélekszámú város a világon.


Az utcán, az említett több ezer éves kultúrák kereszteződésében kapkodjuk a fejünket. Naná, hogy a Belváros a Világörökség része. A prekolumbiánus maradványokat majd az erre települt koloniális épületeket körbefonja a 20-21. század építészete. Az első kulturális sokk (nyugi, lesz még néhány) a Zocalo téren ér minket. A glóbusz legnagyobb tere (hoppá!) szempillantás alatt repít minket a latino-american feelingbe. Közepén hatalmas mexikói zászló, körülötte óriási nyüzsgés, indián árusok, a katedrálisból kizúduló helyiek és ezernyi turista.


A 250 éven keresztül épült, öthajós Katedrális a hajdani azték Nagy Piramistemplom helyén áll. Nevéhez híven óriási, Dél-Amerika csúcstartója. A tér másik oldalát a szintén lélegzetellátó méretű épület, a Nemzeti Palota uralja. A lépcsőházban nem tudjuk (nem is akarjuk) kikerülni a világhírű festő, Diego Rivera freskóját, mely az ország történelmét mutatja be az azték időktől máig.


nov 17

KOPPENHÁGA A BRINGA-MEKKA

A Belváros szélén, a Norreport nevű tér sarkán várunk a zöldre. Körbenézek, miközben a bringán ücsörögve az oszlopnak támasztom magam. Jobbomon egy fejkendős, csadoros arab asszonyság (lábán kivillan a neonzöld Nike edzőcipő :), balra a "legcoolabb" divatba öltözött szőke dán tinik, és egy Bob Marley utánzat srác. Mögöttem ötvenes öltönyös-nyakkendős, jólfésült menedzser csóka, és egy vidám mosolyú, fekete anyuka (két kisgyerekét, és az iskolatáskákat a bicikli elején lévő fadobozban tárolja), előttem feleségem és lányom. Persze mindenki biciklin, november közepén!


Gyors impressziómból két alapvető dolog adódik: ez egy multikulti város és bringaparadicsom. Mindegyik nagyot dob az egyébként is laza hangulatán!

Ha Dánia fővárosában jártok, nézzétek meg a kis hableány szobrot, a Királyi palotát (ami négy különálló kis kastélyból áll egy szép és kihalt téren), a kikötő másik oldalán feszítő hipermodern Operaházat (építési költségei nagy részét a Maersk család, a világ legnagyobb tengeri fuvarozó cégének tulajdonosai dobták össze), a lokális Városliget közepén magasodó Rosenborg kastélyt. Kukkantsatok be a világ egyik legelső és leghangulatosabb vidámparkjába, a Tivoliba, ki ne hagyjátok az egyetlen "hippi köztársaság"-ot Christianiát, ami egy nagy romkocsma-tömb és ahol apró sátrakban legálisan árulják a füvet. Sétáljatok a "Fekete Gyémánt" becenevet viselő Királyi könyvtárban, egyetek egy jót a csupa színes házakból álló, hangulatos Nyhavn (Új kikötő) egyik menő éttermében, vagy (ha marha sok pénzetek van) vásároljatok a világ leghosszabb és legbarátságosabb sétálóutcájában a Strogeten.


nov 11

Thaiföld, ahogy még sosem láttad, de most majd nagyon akarod 2.

Előző posztunk végén jól elfáradtunk az elefántok hátán, ma viszont belépünk a Paradicsomba, aminek a neve Railay Beach. Szubjektív világcsoda listámon ez tuti dobogós: homokpadok, hófehér, átlátszó, befelé sötétedő tengeröblök, melyekbe függőleges sziklafalak szakadnak bele. Szerintem itt azért forgattak rengeteg amerikai filmet, hogy a sztárok és a stáb kipihenjék világfájdalmaikat. Csatlakozunk hozzájuk.

Ha nem mond nektek sokat az, hogy Krabi tartomány, akkor még vár rátok a szerencse. Aki már járt itt, az onnantól éjt-nappallá téve azon szorgoskodik a munkahelyén, gyűjti a zsét, hogy újra eljusson a világ e frenetikus csücskébe. A már a nevében is gyönyörű Andamán-tengeren mint-égen-a-csillag számú kisebb-nagyobb sziget található, amelyek simán a legszebbek a világon. Punktum, nincs vita, ellenérveket nem fogadok el!


nov 03

Thaiföld, ahogy még sosem láttad, de most majd nagyon akarod 1.

Ha csak a külcsínt nézném, azt hinném, a londoni metróban vagyok. Belül viszont százszor kényelmesebb, sőt a kilátás távolról sem londoni, hanem buja dzsungel. Sűrű, áthatolhatatlan nagy fekete massza. E pillanatban viszonylag csendes, mert éjszaka van. Belülről mozizok, képek villannak fel az elmúlt két nap élményeiből. Amit nem akárhol töltöttünk, hanem egy másfajta (urbánus) dzsungelben, Bangkokban. Már a híre is… Nyugi, a valóság sokkal jobb! A Khao San Road-on például nem mi voltunk az egyetlen farangok (vagyis fehér külföldiek), sőt lassan több itt a svéd-norvég-dán-német, mint a helyi. És ne a szex turizmusra tessék gondolni, ez a városrész inkább a fiatal, hátizsákos utazók körében kedvelt. Kevés utca van a világon, ahol ennyien esnek egy négyzetcentiméterre! Első esti programunk azért nem rendhagyó: thai masszás, thai food. Mindkettő isteni!