2015 szeptember 01. 03:00 Mindenki tudja, hogy a Pannonhalmi Főapátság Géza fejedelem uralkodása óta a hazai keresztény kultúra egyik fellegvára, amely egyedülálló történeti, kulturális, építészeti emlék. Ráadásul egy élő szerzetesközösség eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja ezt az életteret. A Főapátságban évente több mint százezer látogató fordul meg. Viszont vizitjük során nem kapnak választ olyan esszenciális kérdésekre, mint, hogy ki rakta le a könyvtár utolsó kövét, melyik 7 főbűnt jelképezik a kerengő gyámkői, miről híres a pannonhalmi okos szamár, vagy, hogy mit jelent a Bazilika oldalfalán látható napóra felirata, amely szerint: „Egy közületek az utolsó lesz nekem.”
Mostantól viszont van egy olyan exkluzív kincskereső, csapatépítő program, ahol a résztvevők mindezt – és még számos fantasztikus dolgot – megtudhatják, kipróbálhatják, megfejthetik. A Főapátság és a UniqueHungary „high-end” programot kínál Szent Márton hegyén és annak környékén, amelyet nekünk is volt szerencsénk kipróbálni. Több száz éves kódokat törtünk fel, jól elrejtett szimbólumok után kutattunk, autentikus bentlakóktól hallottunk baromi jó sztorikat, a végén pedig egy meglepetés – nem akármilyen! – élményben is volt részünk.
A túra a tavaly a hegy lábánál átadott Apátsági Majorságból indul (alatta több kilométeres borospince húzódik), innen egy erdei útvonalon jutunk fel a Főapátságba. Első állomás a gimnázium. Egy lelkes végzős diáktól megtudjuk, milyen pannonhalmi gimisnek lenni, hogy telnek a sűrű (a tanítási nap reggel 8-tól este fél 10-ig tart, heti 6 napon át, hogy csak egy finomságot említsek!) hétköznapok.
Egy „okos térkép” segítségével áthaladunk a főbejárat boltíve alatt, ahol a falakról a római Forum Romanumból származó kövek tekintenek le ránk, amely Olaszország ajándéka volt (hol van ilyen máshol széles e hazában? elárulom: sehol). Irány a 400 ezer (!) kötetből álló könyvtár, melynek legrégebbi darabja 800 éves. Létrára állva egy 300 éves könyvből bányásszuk ki a továbbvezető utat hordozó infókat. A kerengőben középkori vándorok által bevésett „grafittiket” találnunk és fejtünk meg, elsétálunk a főapáti lakosztály folyosóján, majd a – szintén nem látogatható – barokk főapáti tárgyalóban vár minket a program egyik csúcspontja: az asztalon Magyarország két legrégebbi írásos emléke hever előttünk díszdobozban. A Tihanyi alapítólevél, és a Pannonhalmi kiváltságlevél (amelyet Szent István adományozott a szerzeteseknek) röpke ezer éves darabok. Nem magyarázom, miért érezzük kiváltságosnak magunkat e percekben… Azt is megtudjuk, hogyan őrzik e becses iratokat (nem érdemes a hazavitelen agyalni, elég profi a biztonság).
Egy újabb nem publikus rész, a harangtorony megmászása következik. Szerencsénkre nem egész órakor érünk fel a falépcsők tetejére. Innen szép időben (mint most) a fél Dunántúl belátható, sőt állítólag még az augusztus 20-i pesti tűzijáték is (hisz, csak 120 kilométerre van). A felújított és a bencés szerzetesek elgondolásai alapján modernizált Bazilikában Márk testvér fogad minket, aki olyan sztorikat mesél, hogy… ajaj. Mellesleg ő is tanít a gimiben. Az altemplomban megnézhetjük a Habsburg Ottó szívét rejtő szarkofágot. A Bazilika oldalhajójában az arc nélküli szobrok sorakoznak. Ennek okát a programban résztvevők kvíz segítségével szaszeroljuk ki. A végén a meglepetés: részt veszünk a Géza fejedelem kérésére minden nap – a szerzetes közösség által – celebrált közös imádságon, mely leginkább éneklésből áll. Ateistáknak is felejthetetlen élmény!
A kalandtúra alapötletét „A rózsa neve” és a „Da Vinci Kód” című remekbe szabott könyvek, filmek szolgáltatták, mínusz vér és hullák.
Mi a félnapos programot jártuk be, az egész napos a Főapátság tömbje után a Szent Márton hegy egyéb látványosságait (borászat, kápolna, gyógynövénykert, kilátó) is felkeresi. Mindkét csomag része egy háromfogásos ebéd a Viator Apátsági Étteremben, amely könnyen lehet, hogy az első vidéki Michelin csillagos éttermünk lesz.
A fotókat köszönjük a Kisalföld szerkesztőségének.
