Barakablog Járj végére a világnak!

Óriási városdzsungel fölött repülünk, majd fejest ugrunk belé. A 3000 (!) éven át virágzó olmék, maja, azték civilizáció bölcsője ma a világ legnépesebb spanyol nyelvű országa, a nagyjából 115 milliós Mexikó fővárosa. Gigászi, sűrű vadon, 21 milliós lakossággal! A 2013-as ENSZ statisztika szerint a hatodik legnagyobb lélekszámú város a világon.


Az utcán, az említett több ezer éves kultúrák kereszteződésében kapkodjuk a fejünket. Naná, hogy a Belváros a Világörökség része. A prekolumbiánus maradványokat majd az erre települt koloniális épületeket körbefonja a 20-21. század építészete. Az első kulturális sokk (nyugi, lesz még néhány) a Zocalo téren ér minket. A glóbusz legnagyobb tere (hoppá!) szempillantás alatt repít minket a latino-american feelingbe. Közepén hatalmas mexikói zászló, körülötte óriási nyüzsgés, indián árusok, a katedrálisból kizúduló helyiek és ezernyi turista.


A 250 éven keresztül épült, öthajós Katedrális a hajdani azték Nagy Piramistemplom helyén áll. Nevéhez híven óriási, Dél-Amerika csúcstartója. A tér másik oldalát a szintén lélegzetellátó méretű épület, a Nemzeti Palota uralja. A lépcsőházban nem tudjuk (nem is akarjuk) kikerülni a világhírű festő, Diego Rivera freskóját, mely az ország történelmét mutatja be az azték időktől máig.

A Belváros szélén, a Norreport nevű tér sarkán várunk a zöldre. Körbenézek, miközben a bringán ücsörögve az oszlopnak támasztom magam. Jobbomon egy fejkendős, csadoros arab asszonyság (lábán kivillan a neonzöld Nike edzőcipő :), balra a "legcoolabb" divatba öltözött szőke dán tinik, és egy Bob Marley utánzat srác. Mögöttem ötvenes öltönyös-nyakkendős, jólfésült menedzser csóka, és egy vidám mosolyú, fekete anyuka (két kisgyerekét, és az iskolatáskákat a bicikli elején lévő fadobozban tárolja), előttem feleségem és lányom. Persze mindenki biciklin, november közepén!


Gyors impressziómból két alapvető dolog adódik: ez egy multikulti város és bringaparadicsom. Mindegyik nagyot dob az egyébként is laza hangulatán!

Ha Dánia fővárosában jártok, nézzétek meg a kis hableány szobrot, a Királyi palotát (ami négy különálló kis kastélyból áll egy szép és kihalt téren), a kikötő másik oldalán feszítő hipermodern Operaházat (építési költségei nagy részét a Maersk család, a világ legnagyobb tengeri fuvarozó cégének tulajdonosai dobták össze), a lokális Városliget közepén magasodó Rosenborg kastélyt. Kukkantsatok be a világ egyik legelső és leghangulatosabb vidámparkjába, a Tivoliba, ki ne hagyjátok az egyetlen "hippi köztársaság"-ot Christianiát, ami egy nagy romkocsma-tömb és ahol apró sátrakban legálisan árulják a füvet. Sétáljatok a "Fekete Gyémánt" becenevet viselő Királyi könyvtárban, egyetek egy jót a csupa színes házakból álló, hangulatos Nyhavn (Új kikötő) egyik menő éttermében, vagy (ha marha sok pénzetek van) vásároljatok a világ leghosszabb és legbarátságosabb sétálóutcájában a Strogeten.

Előző posztunk végén jól elfáradtunk az elefántok hátán, ma viszont belépünk a Paradicsomba, aminek a neve Railay Beach. Szubjektív világcsoda listámon ez tuti dobogós: homokpadok, hófehér, átlátszó, befelé sötétedő tengeröblök, melyekbe függőleges sziklafalak szakadnak bele. Szerintem itt azért forgattak rengeteg amerikai filmet, hogy a sztárok és a stáb kipihenjék világfájdalmaikat. Csatlakozunk hozzájuk.

Ha nem mond nektek sokat az, hogy Krabi tartomány, akkor még vár rátok a szerencse. Aki már járt itt, az onnantól éjt-nappallá téve azon szorgoskodik a munkahelyén, gyűjti a zsét, hogy újra eljusson a világ e frenetikus csücskébe. A már a nevében is gyönyörű Andamán-tengeren mint-égen-a-csillag számú kisebb-nagyobb sziget található, amelyek simán a legszebbek a világon. Punktum, nincs vita, ellenérveket nem fogadok el!

Ha csak a külcsínt nézném, azt hinném, a londoni metróban vagyok. Belül viszont százszor kényelmesebb, sőt a kilátás távolról sem londoni, hanem buja dzsungel. Sűrű, áthatolhatatlan nagy fekete massza. E pillanatban viszonylag csendes, mert éjszaka van. Belülről mozizok, képek villannak fel az elmúlt két nap élményeiből. Amit nem akárhol töltöttünk, hanem egy másfajta (urbánus) dzsungelben, Bangkokban. Már a híre is… Nyugi, a valóság sokkal jobb! A Khao San Road-on például nem mi voltunk az egyetlen farangok (vagyis fehér külföldiek), sőt lassan több itt a svéd-norvég-dán-német, mint a helyi. És ne a szex turizmusra tessék gondolni, ez a városrész inkább a fiatal, hátizsákos utazók körében kedvelt. Kevés utca van a világon, ahol ennyien esnek egy négyzetcentiméterre! Első esti programunk azért nem rendhagyó: thai masszás, thai food. Mindkettő isteni!

Első maláj posztunk végén elköszöntünk az Orang Asli törzs tagjaitól. És máris haladunk tovább. Egy ázsiai ország nagyon furcsán festene teaültetvények nélkül. Ezt Malajzia sem engedheti meg magának, sőt! A Cameron-felföld 1200-1500 méteres magasságban az egyik legszebb táj, amit eddig láttunk tea ügyben. A nagyon zöld, nagyon hullámzó dombok teacserjékkel vannak tele. Ami egyébként gyönyörű, egyenletesen nyírt bokor, de trükkös, mert szúr, mint a fene. Az indiai vendégmunkások néhány naponta kézzel szüretelik le a felső leveleket. A Boh Teamúzeumban megismerkedünk a teakészítés folyamatával, majd természetesen nagyokat hörpintünk az isteni nedűből.

A közeli falut, Brinchangba-t a teaültetvény bejárása után keressük fel, mert éjszakai piaca tök nagy élmény. Mivel utcán vagyunk, sokféle street food-dal tömjük tele magunkat, majd jön az általunk ismeretlen, de nagyon finom gyümölcsök heveny áradata.

Őserdőből eddig sem álltunk rosszul Malajziában, de a Gunung Brinchang csúcs felé vezető mohaerdő olyan, mint egy óriási tejszínhab, zöldben. Fahidak és pallók láncolatán sétálunk, és végig jól belátjuk a tejszínhabot.

Öt órás buszozás után Georgetownban végre újra használjuk a lábainkat! Megéri, mert a kontinens egyik legszebb, koloniális épületekkel tarkított belvárosában mászkálunk. Szerencsére a toronyházakból csak a tengerparton pöttyentettek el néhányat, a város többi része megmaradt szinte eredeti állapotában.

Kevés annyira multikulti város van Ázsiában, mint Kuala Lumpur, pedig ott e téren elég nagy a verseny. A malájok, indiaiak, kínaiak, európaiak mellett a 3,5 magyarországnyi állam elképesztően sok, számunkra tök ismeretlen törzsének képviselői keverednek az utcákon. A legviharosabb sokféleség (hol máshol?) a kínai negyedben tobzódik. A hozzáértők szerint ez a város leghangulatosabb része, amiben van igazság. A 0-24 nyüzsgés, az ínycsiklandó illatokat terjesztő kifőzdék, a rengeteg árus, az élelmiszerpiacok alapvetések. Mindössze pár sarokra van innen a XXI. századi üzleti negyed, rengeteg csupa üveg felhőkarcolóval, bankokkal, kereskedőházakkal és a világ összes multi cégével. Sokkoló különbség!

A legtrendibb irányítószám a mindenki által jól ismert Petronas ikertornyok, melyek 452 méteres magasságukkal (88 emelet!) 2003-ig a világ legmagasabb épületét alkották. Az ikertornyokat 172 méter magasan összekötő helyi Sóhajok hídjáról, a SkyBridge-ről elképesztő kilátás nyílik a városra és környékére.

A világ legmonumentálisabb hegységébe az út Kathmandun keresztül vezet, amely hatalmas élmény! Színes, szagos, szélesvásznú látnivaló, maga a tömény kultursokk - kezdi Everest alaptábor élményeit Nádai László a magas hegyek szerelmese. Az ázsiai pörgés és a multikulti hegymászó hangulat gyors elsajátításához nincs jobb hely a világon, mint a Thamel városrész, mely bárokkal, éttermekkel, üzletekkel és rengeteg féle néppel zsúfolt. A Durbar Square maga a középkori Ázsia: összes érzékszervünket megtámadja, persze jó értelemben… Itt találhatók a legszebb régi épületek és templomok. A Kis-Tibet városrészben pedig - nevéhez híven - rengeteg tibeti menekült él.

Szegény Harry Street nagyon megbánja, hogy Afrikába megy vadászni. Komoly balesetet szenved ugyanis, és félig deliriumban álmodozik ex-csajáról, Cynthia Greenről. Hogy mi lesz a móka vége, azt mindenki elolvashatja Hemingway elbeszélésében (A Kilimandzsáró hava), vagy megnézheti a novella alapján készült, 1952-es film-klasszikusban. A két főszerepet Gregory Peck és Ava Gardner alakítja. A film címe lassan történeti, mert Afrika csúcsán szörnyű sebességgel olvad a hó és a jég. Az 5895 méteres Kibo, mai nevén Uhuru csúcs (vagyis, a "Szabadság csúcsa") sokáig I. Vilmos német császár nevét viselte. Szuahéliül a nevet a "kilima" és a "njaro" szavakból rakták össze, ami nagyjából fehér vagy fényes domb. A magyar hegymászózsargonban "Kili"-nek nevezik.

Sokan, sok helyre mondják, hogy a világ legszebb fekvésű városa ez meg az. De hogy Fokváros dobogós e szubjektív listán, az tuti biztos! A Dél-Afrikai Köztársaság második legnagyobb települését két földrajzi csoda fogja közre: a Tábla-hegy és az Atlanti-óceán. Ami e kettő között terül el, az nyugati városnak túl afrikai, afrikainak meg túl nyugati. Pont ez adja a fantasztikus varázsát. Amikor felvonózunk a Tábla-hegy tetejére és lepillantunk, akkor érezzük: ez az út jól kezdődik! Hahó, ez a Dél-Afrika overland, vagyis az Isten háta möge!

Már az elején magasra tesszük a lécet, első komolyabb túránk célállomása ugyanis a Cape Point, ahol szemünk előtt, lélegzetelállító módon ad randevút egymásnak két nagy globális medence, az Indiai- és az Atlanti-óceán. A tengerparti panorámaösvényen elsétálunk a kalózregényekből jól ismert Jóreménység fokához, ahonnan belebámulunk a minket körbevevő nagy vízbe. A mai napra a koronát mégis az ország számunkra első - de messze nem utolsó - egzotikus állat-élménye jelenti, egy vidám pingvinkolónia formájában. Mint a Madagaszkár mozi eltévedt pingvinjei.

A másnapi program sem kispályás, kétszemélyes gumitutajokkal vágunk neki az Orange folyónak, aminek a másik partja már Namíbia. A csipkés hegycsúcsok, vízmosások és sivatagi táj halnézőpontból is fantasztikusan mutat. Később emeljük a tétet: a Fish River Kanyonhoz utazunk, ami a Grand Canyon után a második legnagyobb a világon. A száraz, ámde drasztikus tények - amiből már érezzük, hogy Afrikában csillogni fog az európai méretekhez szokott szemünk - a következők: hossz 161 km, legnagyobb szélesség 27 km, mélység 550 méter. A szerencse és a jó szervezés mellénk szegődik, kikapjuk a naplementét, amitől a panton skála összes színe a retinánkba költözik.

Nyár, tenger, jó kedv és hangulat. Tengeri kajakokkal jártuk be Montenegró partvidékét, a Kotori-öblöt és a Shkodrai-tavat. 

Montenegró tengeri kajakkal from Baraka utazások on Vimeo.