2014 november 17. 05:00 A Belváros szélén, a Norreport nevű tér sarkán várunk a zöldre. Körbenézek, miközben a bringán ücsörögve az oszlopnak támasztom magam. Jobbomon egy fejkendős, csadoros arab asszonyság (lábán kivillan a neonzöld Nike edzőcipő :), balra a „legcoolabb” divatba öltözött szőke dán tinik, és egy Bob Marley utánzat srác. Mögöttem ötvenes öltönyös-nyakkendős, jólfésült menedzser csóka, és egy vidám mosolyú, fekete anyuka (két kisgyerekét, és az iskolatáskákat a bicikli elején lévő fadobozban tárolja), előttem feleségem és lányom. Persze mindenki biciklin, november közepén!
Gyors impressziómból két alapvető dolog adódik: ez egy multikulti város és bringaparadicsom. Mindegyik nagyot dob az egyébként is laza hangulatán!
Ha Dánia fővárosában jártok, nézzétek meg a kis hableány szobrot, a Királyi palotát (ami négy különálló kis kastélyból áll egy szép és kihalt téren), a kikötő másik oldalán feszítő hipermodern Operaházat (építési költségei nagy részét a Maersk család, a világ legnagyobb tengeri fuvarozó cégének tulajdonosai dobták össze), a lokális Városliget közepén magasodó Rosenborg kastélyt. Kukkantsatok be a világ egyik legelső és leghangulatosabb vidámparkjába, a Tivoliba, ki ne hagyjátok az egyetlen „hippi köztársaság”-ot Christianiát, ami egy nagy romkocsma-tömb és ahol apró sátrakban legálisan árulják a füvet. Sétáljatok a „Fekete Gyémánt” becenevet viselő Királyi könyvtárban, egyetek egy jót a csupa színes házakból álló, hangulatos Nyhavn (Új kikötő) egyik menő éttermében, vagy (ha marha sok pénzetek van) vásároljatok a világ leghosszabb és legbarátságosabb sétálóutcájában a Strogeten.
De könyörgöm, ki ne hagyjátok a bringázást! Egyrészt mindezen (és még sok egyéb) szép helyre sokkal könnyebben és gyorsabban eljuttok, másrészt olyan közösségi élményben lesz részetek, amiről itthon csak álmodtok. Skandinávia legnagyobb, 1,2 milliós városában a lakosság 55%-a (nem vicc, több mint a fele!!!) nap, mint nap biciklivel közlekedik. A kétkerekű városlakók 24 óra alatt 1,2 millió kilométert tekernek, vagyis lakosonként átlag napi 1 kilométert. Az első bringautat dédapáink korában, 1910-ben építették, azóta ezt megfejelték csekély 390 kilométerrel. Az egyik belvárosi hídon áthaladva egy digitális jelzőoszlopot találunk, ami a bringaforgalmat számlálja. Aznap délután 4-ig mi vagyunk a 11.675-77. arra kerekező. És még hol van délutáni-kora esti csúcs, amikor a városközpontban az átlag piros lámpánál egy-két autó mellett legalább két tucat biciklis várakozik. A nagyobb utakon a biciklisáv olyan széles, mint az autóké, és szintben kicsit megemelt. A lassabban haladók a jobb szélen csalinkáznak, balról már egész komoly sebességgel zúgnak a többiek. Egy napig találgattuk, miért emelik fel néha a kezüket, aztán rájöttünk: így jelzik a mögöttük jövőknek, hogy megállnak. Baromira kulturált az egész. Itthon ekkora bringás tömeg komoly fennakadásokat okozna. Egy veszélye azért van a cuccnak: gyalogosként az úton áthaladáskor sűrűn tekingetünk jobbra-balra, mert a közeledő autóval szemben (aminek halljuk a hangját) biciklis felebarátaink halkan suhannak.
Nem kell ecsetelnem, hogy minden sarkon méretes bicikliszalonok és szerelőműhelyek árulnak és védenek. A legnagyobb, szemet gyönyörködtető választék a city bike-okból van, az utcán is ezzel hajt a népség döntő része. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség a világon elsőként Koppenhágát választotta Bike Citynek. A helyi BUBI ingyenes! A kölcsönzéshez egy 20 koronás letétre van szükség, amit leadásakor visszakap a delikvens. Sok város utánozza a dán példát, bringás körökben ezt a „koppenhágásodás ” (copenhagenize) kifejezéssel ismerik. Kell ennél nagyobb elismerés?
