Barakablog Járj végére a világnak!

Írta: Éliás Balázs, túravezető

Különös rejtett zuga Földünknek a Wadi Rum sivataga. Modern világunk zajos kavalkádjából elrepülve, és a Rum sivatag valamely sziklájára felmászva, onnan szétnézve megélhetjük azt az egyre ritkábban megtapasztalható kis hercegi "van-saját-külön-bejáratú-bolygóm" érzést. Amikor itt lemegy, vagy éppen felkel a nap, a vörösre festett homok és kő földöntúli panorámát fest. Nem evilági táj ez. Szélvájta sziklaívek, szürreális vízmosások hasadékai és legendás sziklatornyok adják a kulisszákat a mindennapi csodás naplementékhez-napfelkeltékhez. Ezt a kozmikus élményt csak tovább erősítik azok az - év nagy részében - felhőtlen éjszakák, amelyek során a napi hőt visszasugárzó köveken kellemesen üldögélve úgy érezhetjük, nyitva áll a kozmosz ablaka felettünk, és a csillagmilliárdok kézzel elérhető közelségben pulzálnak fölöttünk.

Persze közben tudja az ember, hogy nagyon is ezen a bolygón van. Kultúrák évezredes csomópontjában terül el a Rum sivatag. Délkeletre alig több, mint harminc kilométernyire innen már Szaúd Arábia kezdődik, nyugatra Izraelbe látunk be egy-egy magasabb kiemelkedésről, de kivételes pontokról - és jó időjárás esetén - akár Egyiptomba is átlát a vándor. Innen kőhajításnyira van az ókori világ egyik legnagyobb rejtélye, Petra sziklavárosa. A Vörös-tenger is olyan közel van ide, hogy az erre népét Egyiptomból kivezető Mózes itt még vizes nyomot hagyott volna sarujával, ha nem száraz lábbal kelt volna át azon. Innen szintén nem messze emelkedik a Dzsebel Harun hegye, ahonnan Mózes testvére, Áron utoljára látta istene napját. A Wadi Rum sziklái között kanyargott a keletet nyugattal összekötő ókori nabateus kereskedelmi útvonal még a római idők előtt. De, hogy közelebbi időkből is említsünk sorsfordító eseményeket, Arábiai Lawrence itt ált az arab felkelés élére 1917-18-ban.

Kevés európait ismerünk, aki áttért az iszlám hitre. Még kevesebbet, aki nevet is változtatott. Arra viszont alig van példa, hogy egy fehér ember - muszlim öltözetbe bújva - belépett Mekkába és Medinába, majd mindezt megúszta ép bőrrel. Ő pedig nem más, mint a vakmerő svájci felfedező, Sejh Ibráhím, alias Jean Louis Burckhardt, aki közel-keleti utazásai közben hallott egy, a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról. Ez annyira felkeltette egyébként is élénk fantáziáját, hogy 1812-ben Petrába utazott. Arab kísérői csak annyit voltak hajlandók elárulni, hogy az ősi település anno a fáraók városa volt. Féltek, hogy Burckhardt rátalál a - beduin szájhagyomány szerint - itt elrejtett kincsre. Titokban készült rajzai és feljegyzései gyorsan elterjedtek Európában és a sziklába faragott várost megrohanták a korai nyugati "turisták".

A Belváros szélén, a Norreport nevű tér sarkán várunk a zöldre. Körbenézek, miközben a bringán ücsörögve az oszlopnak támasztom magam. Jobbomon egy fejkendős, csadoros arab asszonyság (lábán kivillan a neonzöld Nike edzőcipő :), balra a "legcoolabb" divatba öltözött szőke dán tinik, és egy Bob Marley utánzat srác. Mögöttem ötvenes öltönyös-nyakkendős, jólfésült menedzser csóka, és egy vidám mosolyú, fekete anyuka (két kisgyerekét, és az iskolatáskákat a bicikli elején lévő fadobozban tárolja), előttem feleségem és lányom. Persze mindenki biciklin, november közepén!


Gyors impressziómból két alapvető dolog adódik: ez egy multikulti város és bringaparadicsom. Mindegyik nagyot dob az egyébként is laza hangulatán!

Ha Dánia fővárosában jártok, nézzétek meg a kis hableány szobrot, a Királyi palotát (ami négy különálló kis kastélyból áll egy szép és kihalt téren), a kikötő másik oldalán feszítő hipermodern Operaházat (építési költségei nagy részét a Maersk család, a világ legnagyobb tengeri fuvarozó cégének tulajdonosai dobták össze), a lokális Városliget közepén magasodó Rosenborg kastélyt. Kukkantsatok be a világ egyik legelső és leghangulatosabb vidámparkjába, a Tivoliba, ki ne hagyjátok az egyetlen "hippi köztársaság"-ot Christianiát, ami egy nagy romkocsma-tömb és ahol apró sátrakban legálisan árulják a füvet. Sétáljatok a "Fekete Gyémánt" becenevet viselő Királyi könyvtárban, egyetek egy jót a csupa színes házakból álló, hangulatos Nyhavn (Új kikötő) egyik menő éttermében, vagy (ha marha sok pénzetek van) vásároljatok a világ leghosszabb és legbarátságosabb sétálóutcájában a Strogeten.