2015 február 06. 06:00 Jártatok már egy görög kisvárosban? Hófehér házak, azúrkék ajtók és ablakok, tenger, csend, béke, nyugalom. Ebbe a tájba csöppentsünk némi mecsetet, szamárhát boltíves árkádokat, zöldellő belső udvarokat, na meg az arab nyüzsgést, és máris megérkeztünk Sidi Bou Saidba, „Tunézia Szentendréjébe”. Bölcs döntés, hogy a fővárostól Budapest-Szentendre távolságban fekvő, sziklákra épült kisvárosban kezdjük ismerkedésünket az arab tavasz bölcsőjének számító Tunéziával. Így ugyanis van időnk akklimatizálódni Tunisz nyüzsgő forgataga előtt.
A legnyugatibb arab főváros az egyik legősibb település a Földközi-tenger medencéjében. Töriórán azt tanultuk, hogy ez volt az ókori Karthago, ami csak részben igaz, mert a kis falu a nagy birodalom fővárosának külvárosaként szerénykedett csupán. Napjainkban pont fordítva van, a mai Karthago Tunisz egyik legelegánsabb elővárosa, ahol felsejlik az ókori nagyság is, néhol grandiózus romok képében. Mellettük a mai gazdagok villáik, palotáik, kertjeik árnyékából bámulják a Tuniszi-öböl panorámáját. Irigyeljük őket! Maga a főváros viharos évezredeket tudhat maga mögött, volt római, vandál, bizánci fennhatóság alatt, majd jöttek az arabok, akik maradtak. A városképre a majd százéves francia gyarmati múlt is rányomta a bélyegét, a sikátoros, hangulatos kereskedő medinát modern nagyvárosi negyedek fogják közre.
Reggel 3 órás buszút visz minket Kairouanba, az iszlám hét szent városának egyikébe. Természetesen UNESCO Világörökség településsel van dolgunk. A kívülről erőd-jellegű Nagymecset uralja a városképet. Ez a legszentebb iszlám zarándokhely, a Maghreb térség mecsetjeinek „ősanyja”. A belső udvaron szinte elveszünk, a tágas tér beszippant minket. Csakúgy, mint a körötte nyüzsgő óváros, ami egyedülálló az egész országban. Persze ez szubjektív dolog, és arab országokban egyébként is combos a felhozatal e téren, de talán ez a leghangulatosabb, legszebb medina szerte Afrikában. Aki bukik az arab szőnyegekre és itt nem talál kedvére valót, az sehol sem fog, széles e világon.
Másnap irány Luke Skywalker otthona, a Tatuin bolygó. Legalábbis Matmata, ahol a világhódító Star Wars című filmnek is számos jelenete készült. Hősünk egy ugyanolyan barlanglakásban nőtt fel, amiben ma a matmataiak élnek. Az ő berber őseik az arab hódítók elől menekülvén barlanglakásokat alakítottak ki. A 10 méter átmérőjű és ugyanilyen mély üregek a hódítók mellett a forróságtól is védték lakóikat: a benti hőmérséklet télen-nyáron 20-22 °C. Lejtős lejáraton, vagy kötélhágcsón jutunk az udvarokba, ahonnan a lakások nyílnak. Már a Star Wars felhajtás előtt megindult az idegenforgalom (több szoba-konyhát vendégházzá alakítottak át), de Obi-Wan és társai megsokszorozták a bevételeket.
Ha már Észak-Afrika, irány a világ legnagyobb homoktengere, a Szahara. Annak is a széle, ahol berber barátaink megismertetnek minket a sivatag hajóival. A teve maga nagyon praktikus, végtelenül buta és makacs állat. Viszont vele lehet a legjobban közlekedni a változatos homokdűnék között. Számunkra azért is nélkülözhetetlenek – gazdáikkal együtt – mert a sivatagban a szél állandóan átrajzolja a tájat, a homokdűnék folyamatos mozgása miatt rövid idő alatt fogalmunk sincs merre az előre, hát még a vissza. Különben is, hogy nézne ki egy sivatagi kirándulás tevék nélkül!
Maximum úgy, ahogy másnap reggel, amikor quadokkal vágunk neki a végtelen sárga tájnak, hogy a napot egy motoros sárkányrepülőzéssel zárjuk. Adrenalinnal, köszönjük, jól állunk aznap.
A teljes sivatagi kalandról megszégyenülten hallgatnék, ha nem lenne benne oázis. Ne aggódjatok, Tozeur oázisvárosát is meglátogatjuk, ha már arra járunk. A domboldalon elterülő romváros és a tövében húzódó mai társa a Szahara tunéziai kapuja. Mint ilyen, évezredek óta fő kereskedelmi utak csomópontja a sivatagi beduin bizniszmenek és partvidéki arab kollégáik között. A várost körbefonják a zöld datolyaligetek, amik sokezer utazó kamerájának memoriakártyáját töltik meg, széles e világon.
Tunisz felé visszaindulva (egy jókora kört írunk le az országban) utunk utolsó állomására, Le Kef-be érkezünk. A szelíd dombok közé szorult, fallal körbezárt erődvárost a punok alapították, és a lakói már az első pun háborúban is jeleskedtek Róma ellen. Később a város az Észak-afrikai kereszténység egyik központjává vált. A dombon magasodó kasbát, vagyis erődöt karthágóiak kezdtek építeni. Most nehogy azt higgyük, hogy csak mi, a Kárpát-medencében éltünk állandóan kultúrák metszéspontjában: a kasba alatt található az egykori keresztény bazilika, amit a későbbi korok mecsetté alakítottak. És a közelében áll egy szép zsinagóga is. Szóval az óváros zegzugos sikátoraiban sétálva Le Kefben is Ali Baba történeteinek kellős közepén érezzük magunkat. Egészen addig, míg a nyüzsgő arab piac visszaránt minket a jelenbe.
