2014 szeptember 16. 06:00 Sötét éjszaka van. Komoly, de langyos szél fú. A horizonton apró gyöngyfüzérként égnek a parti fények. Köröttünk a koromfekete, nyugodt tenger. Mi ebben a kunszt?
Hát az drága barátaim, hogy mindez a Stromboli tetején történik velünk. ÉS ALATTUNK 100 MÉTERREL A KEGYES ÓRIÁS ÉPPEN KITÖR! Mi meg ájultan nézzük, a páholy első sorából. Tűzcsóva, robbanás, koromfelhő, izzó kőzetdarabok lezuhanása, égő, parázsló kráterszegély – ez Ő. Váááóóó, éljen! Lesz pár száz fotó és videofelvétel, amit készítünk. Hogy eközben ne remegjen a kezünk, körbejár az otthonról hozott alkoholtartalmú, melyet „csúcspálinkának” nevezünk el. El sem hisszük, milyen mákunk van, két napja nyitották meg a hegyet, előtte hetekig zárva volt a kitörések miatt.
Negyedik napja vagyunk az olasz csizma és Szicília közé ékelt Lipari-szigeteken, amit az itteni köznyelv a 7 nővérnek, vagy Szicília igazgyöngy-sorának nevez. Apró vulkáni kúpok az afrikai-európai kőzetlemezek szorításában. Morfológiájuk a következő egységekből áll: apró kikötő, zsebkendőnyi, fekte hamuval borított strand, kisváros minimum két, maxium öt utcával (a vége már emelkedik), majd a hegy(ek). Ennyi, nincs túlcifrázva a földrajz. De gyanítom, kevés ember van a földkerekségen, aki ne szeretne e helyeken lakni, még inkább pár hetet (hónapot, évet?) eltölteni. 
Szóval a Stromboli. Este hat körül indulunk helyi túravezetőnkkel, aki 34 éve járja a hegyet. Amit Ő nem tud a Stromboliról, ugye… Az első pár száz métert nádasban lihegjük végig, aztán jön a hegyoldal hamurétege (sirály a panoráma, hallatszanak a kitörés dörgései), végül sziklás, köves talaj (félelmetes a panoráma, a dörgés erősödik). Majd a 926 méter magas kráter peremén kutyagolunk, egészen az első bekezdésben leírt látványig. Megéri! Még akkor is, ha lefelé térdig hamuban gázolunk, hajnali 1-ig. Majd bérelt hajónkkal még 3 órát utazunk a Vulcano szigetén álló sátrakig. 
Apropó, Vulcano két nappal ezelőtt volt meg. Ide a késő délutáni (így csak 30-32 fokos) napot a hátunkban érezve vonulunk fel. A majd’ 400 méter magas kráterperemről a kábé 80 kilométer távolságra lévő Etna is látszik, nem beszélve a másik hat szigetről. A vulkánok névadó keresztapja is aktív, igaz erről manapság csak az oldalán szemmel látható, és még inkább orral érezhető kénes kigőzölgések tanúskodnak. E szakaszon száj elé tett zsebkendővel, textillel érdemes átvágni. A Salina szigete melletti naplemente látványa maga a tömény giccs, de az ember nagyjából ezt is várja. Fél-sötétben gyaloglunk lefelé, velünk szembe zsizsegő magyar fiatalokból álló csapat jön. Mint mondják, fent töltik az éjszakát, mert az buli. Hát még a napfelkelte látványa. Elhisszük nekik. Vulcano maga helyre kis sziget, két és fél utcával, sok szuvenírbolttal, pizzázóval. Az épületek meglepő módon inkább a görög, sőt mexikói hatást hozzák. A városka legnépszerűbb embere (törzshelyünk, a Palmento étterem főnöke, Giorgo után) Paolo, akinél robogókat, quadokat, sőt Trabantoid kabriókat lehet bérelni. Lelkes kompániánk is ezzel csapatja az utat, pitoreszk kilátópontokhoz, elhagyatott öblökhöz hajtva.
A szigetek „fővárosa” Lipari bájos kikötővároska. Zsúfolt háztengert látunk, sok tetőterasszal, a megkövült egykori lávafolyás végén három-négy templomocska virít. A „Bazilika” homlokzata normann – ők is megfordultak errefelé – belseje barokk, kerengője ismét normann. A szószék előtti szőnyegen helyi cirmos tölti sziesztáját, fel sem pillant a lelkes, őt fényképező turistákra. Busszal járjuk körbe a szigetet, meseszerű kilátópontokon állunk meg, ahol a szemfüles helyi népek „eredeti” fűszerekkel és borokkal kínálják meg a pénztárcánkat. Alattunk az azúr vízben sokmilliós (euróban) jachtok ringanak, a (szerintem) legszebb hajó tulajdonosa a helyi buszsofőr szerint nem más, mint Messi, aki itt piheni ki az elveszített Vb döntő fáradalmait. Váóó! – kiált fel fáradt csapatunk a hírre. A körút alatt megtapasztaljuk az eddig csak hallomásból ismert tételt, miszerint a buszok a kanyarokban nem nagyon lassítanak, viszont eszeveszetten dudálnak. Ha ez eddig bejött nekik…
Panarea szigetén egy jegeskávényi (ezt kérve a helyi pincérek furcsán néznek ránk) időt töltünk. A csodás, 240 lakossal büszkélkedő sziget hófehér házai és sokcsillagos szállodái, valamint jacht- és vitorlás kikötője nyaranta fene gazdag észak-olaszokkal telik meg.
Egy szó, mint száz, ha jót akartok magatoknak, Szicília felől hajóitok csúcsát fordítsátok északnak, és meg se álljatok a Lipari-szigetekig.
