AJÁNLÓ
 
06:00
2015. 06. 16.
Orsi törzsutasunk, idén a több mint jubileumi, 11. barakás kirándulást is lelkesen abszolválta....
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 06. 16.
Sötét éjszaka van. Komoly, de langyos szél fú. A horizonton apró gyöngyfüzérként égnek...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 06. 16.
A vörös zóna Nápolyban nem ugyanazt jelenti, mint Amszterdamban. Sokkal inkább egy sávot,...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 06. 16.
Nem is akárhogy! Persze azt tudjuk, hogy ez a vulkán akkor is nagyjából megbízhatóan 10-15...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 06. 16.
Van abban valami fíling, amikor az ember harminchetedmagával bekerekezik egy festői olasz kisváros...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

jún 16

Dél-olasz tudtad-e

Az olasz csizma déli része sok izgalmat tartogat az odalátogatóknak. A tenger és az ég itt is kék, a kaja pazar, a táj ott van. Viszont minden intenzívebb, színesebb, több, mint a „hideg” :) északon. Ez sokaknak bejön, nekünk is. Csokorba szedtünk pár érdekességet néhány helyről.

A legenda szerint Nápolyt az argonauták alapították. Az ötven harcos az Argosz által épített hajón Iolkoszból a kis-ázsiai Kolkhiszba hajóztak, hogy segítsenek Iaszón királyfinak megszerezni az ott őrzött aranygyapjút. Aztán kicsit eltévedtek. Vándorlásuk nagyon hasonlít Odüsszeusz és társai kalandjaihoz.

 

A nápolyi nyelv eltér az olasztól. Olyannyira, hogy az újlatin nyelvek italo–dalmát csoportjába tartozik. Régebben nem tartották önállónak, de az UNESCO 1998-ban regionális nyelvvé nyilvánította. Egy nápolyi nem mindig érteti meg magát olasz „köznyelven” beszélő felebarátjával, mert nyelvtanilag néhány lényeges ponton különböznek egymástól. 

Bud Spencer a világhírű színész nápolyi, olyannyira, hogy saját albumot is kiadott, amelyen nápolyi dalokat énekel. A pofonjai azért hatásosabbak... 

 

Történelem következik magyar vonatkozással. Az Anjou-házi Károly Róbert, magyar király bejelentette a nápolyi trónigényét, fia számára, akit 1333-ban személyesen vitt a városba. A hatéves Andrást eljegyezték Johannával, a nápolyi király, Bölcs Róbert idősebbik unokájával. Károly Róbert abban bízott, hogy Bölcs Róbert halála után András fog trónra lépni, mivel addig Európában leányok uralkodására nem volt példa. De ez nem jött be, Bölcs Róbert végrendeletében Johannát tette meg örökösévé. Amikor a pápa hozzájárult András szicíliai királlyá koronázásához, Johanna hívei megölték. Nagy Lajos 1347-ben személyesen indított bosszúhadjáratot Nápoly ellen. Johannát elüldözte a városból, és felvette a „Szicília és Jeruzsálem királya” címet. Néhány hónap múlva a várost elérő nagy pestisjárvány miatt hazatért. A hátrahagyott csapatok a hódítást nem tudták megtartani, az új férje oldalán hamarosan visszatérő Johanna visszafoglalta országát. 1350-ben a magyar királyi sereg elindult a második nápolyi hadjáratra. A fővárost elfoglalták, de a magyar uralmat ezúttal sem sikerült megszilárdítani. Végül Nagy Lajos lemondott nápolyi és szicíliai királyságáról, 1352-ben fegyverszünetet kötött Johannával. Így ért véget a magyar-nápolyi liason. 

A város legszebb villái a Vezúv oldalában állnak. A 121 épület a 18. században, a Bourbonok idején épült, az új nápolyi arisztokrácia számára. A villákból – mondanom sem kell – csodás a kilátás a városra és az öbölre. 

Nápoly évszázadok óta a zene fellegvára. Az első kórusokat a 16. század elején alapították, természetesen templomokban. A 17. századra a várost „Európa konzervatóriumaként”  emlegették. Olyan nagyságok éltek és alkottak itt, mint Scarlatti, Pergolesi, Cimarosa, Rossini, vagy Donizetti. Az 1737-ben felépült a San Carlo Operaház mai napig a világ egyik vezető dalszínháza. Itt született meg a közkedvelt opera buffa (vígopera). 

Pulcinella a nápolyi karneválok és fesztiválok elmaradhatatlan alakja. Leggyakrabban púposként ábrázolják (úgy tartják, hogy a púpos férfiak szerencsét hoznak), bő, fehér zubbonyban és fehér kalappal. Maszkja fekete, horgas orral. A jókedvű, balkezes embert reprezentálja, aki örökké szegény és éhes, de énekével és mandolinja segítségével mindig felülkerekedik problémáin. 

Nápoly a Dél központja Olaszország negyedik gazdasági ereje Róma, Milánó és Torinó után. A világ 91. leggazdagabb városa a vásárlóerőt tekintve. Önálló országként a világ 68. gazdasága lenne.

A camorra, a helyi maffia a 19. században alakult a Bourbon uralkodók titkosrendőrségeként. Eleinte kalóztevékenységet folytatott. Számos, egymással háborúzó klánból áll, amelyek között gyakoriak a véres leszámolások. 

Augustusnak annyira megtetszett Capri szigete, hogy Neapolis városának (Nápolynak) felajánlotta érte cserébe Ischiát. 

Utóda, Tiberius korában gyakorlatilag Neapolis volt a Római Birodalom központja, ugyanis a császár tíz évet töltött a Capri szigetén felépített palotájában. A halál is a közelben, Misenumban érte. 

Caprin endemikus, és igen ritka fajok is élnek, mint a kék gyík, aminek az egyik Faraglioni szikla az egyetlen természetes élőhelye.

A sziget népe 1656-ban pestis következtében csaknem teljesen kipusztult. Csak a 18. században kezdett ismét benépesülni, amikor a Bourbon-királyok kedvenc tartózkodási helye, vadászterülete lett. A 19. század elején Capri egy időre angol birtokká vált. Parancsnoka Lowe ezredes volt, aki később Napóleon „börtönőre” volt Szent Ilonán. Az angolok kis Gibraltárrá építették ki, de végül ismét Nápoly birtokába került vissza.

Capri idegenforgalma 1826-ban kezdődött, amikor híre járt a Kék-barlang szépségének. A kor német romantikusai írásaikkal népszerűsítették a szigetet. Két évig Makszim Gorkij is itt lakott, Lenin is felkereste. A gyönyörű villa kértjében ádáz sakk-partikat vívtak. 

Taormina alapítói a II. Dionüsziosz alatt véghezvitt naxoszi öldöklés túlélői i. e. 358-ban telepedtek le a Tauro lejtőjén.

A csodálatos görög színházat hellén telepesek emelték az i.e. 3. században. A ma látható romok azonban már a római korban átépített színház maradványai. Itt gladiátorjátékokat is tartottak. Szicília második legnagyobb színháza (a szirakuzai után) 5400 néző befogadására volt alkalmas. 

A város az 1700-as évektől az „elit turizmus” célpontja volt, ekkoriban épült meg ugyanis a Messina-Catania útvonal, amely kikapcsolta a sziklára épült települést az árukereskedelemből. Így senki nem zavarta az idelátogatók gondtalan nyugalmát. 

A 20. század elejétől ellepték a külföldi művészek, írók.

A Taorminai Filmfesztivált ötven éven keresztül rendezték meg, híres filmsztárok is meglátogatták az ókori görög színházban tartott vetítéseket.

A város ma 15 darab (!) 5 csillagos szállóval várja a gazdag turistákat. Nem hiába…

Taormina fő magyar vonatkozása Csontváry Kosztka Tivadar. Több képet is festett itt (például a Holdtölte Taorminában-t), de leghíresebb a Taorminai görög színház romjai. Ennek fogadtatásáról így lelkendezik: „…a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt „Il maestro ungherese trovato nostro theatro greco”- kiáltásokkal. (kb. „a magyar mester rátalált a görög színházunkra!”). Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától”.