2014 november 28. 06:00 Sok szép krátertó létezik a világon. Környezetük hol sűrű növényzettel borított erdő, hol szavanna, esetleg holdbéli táj. Kevés olyan vidék van, mint a Laguna de Catemaco, ahol a tóparton egy szépséges város fekszik, a tóvidék meg maga a természet közepe. Ezért nem sokáig tátjuk a szánkat (bár a látvány miatt én még tudnám pár napig), gyors kajakokat bérlünk és irány a papagájokkal, tukánokkal, makákó majmokkal jól ellátott tóvidék! Állatibaromi szép, ha legközelebb arra jártok, ki ne hagyjátok!
Másnap gigantikus dzsungel kalandok várnak ránk. A Kolem Jaa ökopark (gyanítom, hogy ezek a nevek még a spanyolok előtti kultúrából valók) a kalandturisták álma: 30 méter magasan futó canopy ösvényeken sétálunk, kötélen ereszkedünk alá csodás vízesésekhez, aztán a nap csúcspontja, adrenalin-löket suhanás a lombkoronaszinten fél kilométeren át. Felülről látjuk-halljuk az őserdőt, meg ne tudjátok (illetve persze, hogy tudjátok meg!) mekkora királyság! Mikor este remek kis bungalóinkban álomra hajtjuk kissé elnehezült fejünket, a dzsungel állatai énekelnek nekünk altatódalt.
Mexikó elég nagy ország, a 6 óra buszozás errefelé meg se kottyan. Mai uticélunk, a Sumidero-kanyon, egy 25 kilométer hosszú víztározó. Motorcsónak-perspektívából az igazi, a csaknem függőleges, 100 méter magas oldalfalak láttán még legcinikusabb utitársaink is ámuldoznak. Helyi vezetőink felvilágosítanak róla, hogy kezünket ne nagyon lógassuk a vízbe, a krokodilok miatt, de ez szerencsére félig vicc. Bár félig nem… A jajde félelmetes hüllőkön kívül keselyűk, majmok is tanyáznak a hatalmas sziklákon és barlangokban.
Az Agua Azul (Kék Víz) Nemzeti Park hű nevéhez, igaz, a zubogók inkább aqua blanca (fehér víz). Nem számoltuk meg, de kábé 500 vízesés ömlik alá, az egészen apró csobogóktól a 30 méteresig. Közöttük, felettük, alattuk csámborogni lélekvasaló activity.
Az őserdő által már félig felzabált tisztáson fekvő Palenque, az ország tutira legszebb maja romvárosa. 6-800 körül az egész régió központja volt. Itt is a Mexikóra oly’ jellemző lépcsős piramisokba és palotákba botlunk. A Feliratok Temploma a maja művészet és írásbeliség leggazdagabb központja volt. Ezer évig rejtette Kin Pakal, a leghatalmasabb király szarkofágját. A lakosság villámcsapás-szerűen hagyta el a helyet, okain a tudósok máig vitatkoznak. De minket ez egyáltalán nem zavar abban, hogy tetszőleges templom tetejéről a környező dzsungel panorámájában gyönyörködjünk.
Bevallom, lassan overdózisunk van a sok azték-maja-spanyol piramis-templom-csempés háztól, de következő úti célunk ismét felcsigáz minket. A vicces nevű Chitzén Itza (ejtsd: csicsenyica) nemcsak a maja-tolték kultúra metszéspontja, és fantasztikus épületekkel rendelkező romvárosa a Yucatán-félsziget északi részén, hanem az a hely is, ahol a hatalmas Labdajáték téren a foci-szerű meccs végén a vesztes csapatot (egyesek szerint csak a csapatkapitányt) feláldozták az isteneknek. Hát, jobb győzni… Egyébként maga a stadion akusztikai világcsoda, a tapsunkat hétszer halljuk viszont. Felsorolni is sok, mi mindent lehet itt megcsodálni a Harcosok templomától a Kastélyig (ami egy piramis), a Csillagvizsgálótól az „Apácazárdáig” (ami nem az, csak az alakja miatt hívják így). Higgyétek el, Chitzén Itza nem véletlenül lett a világ 7 új csodáinak egyike.
Most kellene még 2 hetet ráhúzni Mexikóra és csak bámulni a baromira kék tengert a nagyon hófehér homokos strandon, a pálmafák alatt ücsörögve, sűrűn váltogatva az üres és tele koktélos poharakat. Sajnos nem 2 hét, hanem 2 nap múlva indul a gépünk, de Playa del Carmen óceánpartján azért szétrelaxáljuk magunkat. Álmainkban pedig újraéljük az elmúlt 13 napot. Nem vagyunk babonásak!
