2015 február 09. 06:33 Barcelonát nem csak azért szeretjük, mert szuper mediterrán-katalán-tengeri-gaszto feeling hely, hanem mert itt a művészet kifolyik az utcára. A várost Hannibál apja, Hamilcar Barcas alapította i.e. 218-ban, innen származik a neve. Az egyetlen város a világon, amelyben kilenc UNESCO Világörökség listán szereplő műemléket találunk. Kikötőjében évente több mint 1 millió tengerjáró hajó fordul meg. Minden esztendőben több száz nemzetközi vásárnak ad otthont. De félre a számokkal, lássuk az artot!
Más városokat viszonylag egyszerű beskatulyázni e téren, mert van egy vivőhelyük. Ha Párizs, akkor Louvre, London: National Gallery, Szentpétervár: Ermitázs, Róma: Vatikáni Múzeum. A katalán fővárosban ezzel szemben nem találunk egy, grandiózus központot, itt a művészet több mint 50 múzeumban van szétszórva.
Barangolásunkat kezdjük a XX. századi festészet kiemelkedő zsenijével, mindannyiunk Pablójával. A grandiózus székesegyháztól néhány sarokra megbúvó, apró, zegzugos Carrer de Montcada elején öt, szemet gyönyörködtető, XIII-XIV. századi gótikus palotában szerénykedik a Picasso Múzeum. A művész – Barcelonában divatot teremtve – a múzeumnak ajándékozta közel 1000 festményét, megalapozva ezzel a ma 3500 műalkotást felvonultató gyűjtemény világhírét. Az egykori főuri paloták egymásba nyitott termeiben sosem leszünk magányosak: minden évszakban sok itt a látogató. Mondjuk ez az egész városra igaz.
Barcelona nem lenne önmaga Gaudi nélkül. A különc zseni erőteljesen rányomta kézjegyét kedvenc városára; az alkotásai szétszórtan szinte az egész városban jelen vannak. Filozófiája szerint az épületei a természet részét, annak folytatását képezik. És ahogy a természetben nincsenek egyenes vonalak, Gaudi művei is csavarodnak, keringenek, hullámoznak, megfordulnak, egymásba folynak. Téglába, betonba zárt költészet. Egymástól pár saroknyira, a barcelonai “Champ- Elysées-én”, a szép hangzású Passeig de Gràcia sugárúton áll két lakóháza, a Casa Mila és a Casa Batllo. „Must see” látnivalók. A Battlo egy elvarázsolt kastély; elég egy pillantás, hogy megértsük, miért hívják „Csontok házának”. Mai ésszel nehezen felfogható, hogy 1904-1906 között egy középosztálybeli barcelonai család megbízásából épült. Gaudi itt is, mint minden művében az összes részletet, még a bútorzatot is aprólékosan megtervezte.
Tovább sétálva már távolról hullámzik felénk a város – és talán Spanyolország - legismertebb lakóháza, a Casa Mila. Itt is sportot csinált belőle a mester, hogy ne legyenek egyenes vonalak. Könyvtárnyi irodalma van, vajon mi inspirálta Gaudit a „La Pedrera”, vagyis „Kőbánya” néven ismert épület tervezésében. Tippelnek az óceán hullámaira, és a közeli hegyvonulatok formájara is. Az épület megmászása közben hangosan álmélkodunk, majd kilépünk a tetőre, és a látvány miatt ismét elnémulunk. A kémények szürreális szoborerdőként döfnek az égbe, alattunk hullámzik a város.
És akkor még egy szót sem ejtettünk a Sagrada Familiáról, a hatalmas katedrálisról (és építkezésről) melynek első kövét 1882-ben helyezték el, és amely még mindig nincs készen. 1883-tól Gaudi életét főként ennek a munkának szentelte, főművének tekintette. Nem izgult a lassú haladás miatt, sőt! Mondása szerint minek a nagy rohanás, a középkor templomait is több száz évig építették. A csodás alkotás (amelynek nagy része egy építési terület) 2006 óta Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója, évi átlag 2,3 – 2,5 millió turistával.
A katalán mester megálmodta a mesevilágot is. Ez a Güell park, mely a város egyik szolid dombján emelkedő, kő és mozaik sárkányokkal, gyíkokkal, és egyéb hüllőkkel tarkított park, sétány, kilátóhely, miegymás. És itt mérik a város legjobb kávéját!
A Belvárosból egy nagy levegővétel (vagy inkább fogaskerekűzés) Barcelona Gellért-hegye, a Montjuic. Itt rendezték meg az 1992-es nyári olimpiát. Viszont mi most művészet túrán vagyunk, ezért nem az Olimpiai stadion felé, hanem egy hófehér, mediterrán villa irányába indulunk, amely nem más, mint a Juan Miro múzeum. Az intézményt maga a művész hozta létre (e bő adakozókedvet lassan vegyük katalán népszokásnak). 380 festményt és 5000 rajzott adományozott az alapítványnak. A gyűjtemény ma 1100 alkotásból áll, amelynek csak kis részét csodálhatjuk meg. Viszont - nem mellékesen – magára a városra is remek a kilátás a tetőteraszról.
Következő posztunkban a művészeteken túli élvezetek jönnek Barcelonával kapcsolatban.
