Barakablog Járj végére a világnak!

Nagyon bénának kell lennünk, ahhoz, hogy a katalánok büszke fővárosában rossz kaját fogjunk ki. Egy jó tanács: evésileg kerüljük el a Ramblát. Mert amíg hangulatban, építészetben, feeligben kiváló a hely, kajában a legtöbb hely sajnos elég lehúzós. Máshol viszont nem lehet mellényúlni. A katalán konyha jólesően keveredik a baszk és a galíciai gasztróval. Mindegyik kényezteti a gyomrunkat-lelkünket. Tapas jöhet minden mennyiségben (a Passeig de Gràcia elején van egy baszk tapas bár, na azt nagyon ajánlom), paella helyett itt a fideuát kedvelik, ami gyakorlatilag paella rizs helyett tésztával. A gazpacho is hasít, na meg természetesen a tengeri kaják. Ezek főleg Galícia Atlanti-óceáni részeiről jönnek. És amit nem lehet kihagyni (mi sem tettük, egyébként is minden étteremben ott lóg a bárpult fölött) az a sokféle serrano, meg iberico sonka! Kedvenc kikötőbeli éttermünk teraszán (decemberben!) az alábbiakat tartalmazó tálak sorjáztak elénk: papírvékonyra szelt sonkák, olivabogyók, kecskesajt, aszalt szilvák, paprikapüré, paradicsomdarabkák olívaolajban és persze bagett kockavajjal. Utána sangriát ittunk! Nem csoda, hogy ezután nagyon boldogan néztünk ki a fejünből.

Barcelonát nem csak azért szeretjük, mert szuper mediterrán-katalán-tengeri-gaszto feeling hely, hanem mert itt a művészet kifolyik az utcára. A várost Hannibál apja, Hamilcar Barcas alapította i.e. 218-ban, innen származik a neve. Az egyetlen város a világon, amelyben kilenc UNESCO Világörökség listán szereplő műemléket találunk. Kikötőjében évente több mint 1 millió tengerjáró hajó fordul meg. Minden esztendőben több száz nemzetközi vásárnak ad otthont. De félre a számokkal, lássuk az artot!