AJÁNLÓ
 
06:00
2015. 02. 02.
Sokan keresik a legeket az utazásban és a gyalogtúrázásban is. Ha elkészül a Great Himalaya...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 02. 02.
Először lássuk a száraz, ámde érdekes tényeket. A Himalájában található Annapurna a Föld...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 02. 02.
A világ legmonumentálisabb hegységébe az út Kathmandun keresztül vezet, amely hatalmas élmény!...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 02. 02.
A legőrültebb dolog, amit a Baraka történetében valaha tettünk, az az a teherautós...
A bejegyzés folyatódik
 
06:00
2015. 02. 02.
Sokszor csak az inspiráció, egy bátorító lökés hiányzik ahhoz, hogy útnak induljunk, és...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

feb 02

Bhután, a földi királyság

Ráhangolódás Kathmanduban


Nepálban minden út Kathmanduba vezet, a főváros a turizmus kapuja az országban. A várost övező hegyek felől olyan a látvány, mintha valamelyik helyi istenség egy marék cukrot szórt volna szét a völgyben. Olyan sűrű és színes, hogy kedvünk lenne beletúrni. A cukormassza mögül pedig befigyel a Himalája hófedte vonulata, pont úgy, mint a mesében! A sok turista tök jót tesz a város hangulatának; a világ 4 égtájáról összegyűlő multikulti arcokat egy cél vezérli: a hegymászás. Így a nagy kaland előtt szippant egy utolsót az urbánus civilizációból, vagy fáradtan, ámde örömmel telt szívvel jön le a hegyekből és újra nagyot szippant az urbánus civilizációból. Annyian nyüzsögnek/nyüzsgünk, hogy 2013-ban Kathmandu a TripAdvisor Top 10 listáján a harmadik legjobban fejlődő desztináció volt. Ázsiában pedig az első. Itt mindenki kedves, mosolyogós, ráérős, még a rohanósok is. A város egykori közepe, a Durbar tér a paloták tere. A tradicionális építészetnek köszönhetően időutazásnak tesszük ki magunkat, belecsöppenünk a középkori Ázsiába. A számtalan palota, udvar, átjáró mellett 50 templomban égnek a füstölők.
 

A Thamel városrészben kezdjük a lelki akklimatizációt: ez a túrázók, hegymászók,  hátizsákos világcsavargók törzsállomása, szóval a mi helyünk!

 

Irány Bhután 


A reggeli tea még ki sem hűlt gyomrunkban, és máris a Himalája csúcsai fölött repülünk. A világ egyik legelzártabb országa, Bhután nyílik meg alattunk. Paro kisvárosába már megérkezni is kaland: a reptér a völgy közepén fekszik, körötte a Himalája félelmetes csúcsai. Most még nem realizáljuk, de innentől egy időkapszulába lépünk. A Rinpung Dzong monostor és erődben forgatták a „Kis Buddha” című film sok jelenetét. Ettől lett olyan autentikus. A Bhutáni Nemzeti Múzeum épülete a buddhista építészet legszebb képviselője a folyó fölé magasodik, melyen egy régi, csodás fahíd ível át. A városi séta után beesünk egy lávaköves fürdőbe, ami a buzgón vigyorgó helyiek szerint elűz minden betegséget. Főleg, ha túléljük…
 

Bhután fővárosa, Thimpu a legmodernebb település errefelé, de azért ne Shanghaira, vagy Hong-Kongra gondoljatok. Természetesen itt is a kolostorok és a paloták adják a látnivalók 90%-át. A Dechenphodrang-ban például kemény oktatás folyik, falai között 500 fiatal szerzetes mélyül el (8 évig!) a buddhista tanokban. Stílusbeli társa, a Tashichhoe Dzong hófehér falú, barna tetejű monolit palotakomplexumként, békésen nyúlik el a Himalája lábai és a sebes folyású Thimphu Chu folyó között. Órákig bolyongunk a sok udvaron és még több épületben és felkeressük a díszes királyi tróntermet is. Bhután legnagyobb Buddha szobra, furcsa módon nem valamikor a 10-12. században, hanem 2012-ben készült. Eltörpülünk a főisten lábainál, és élvezzük a Thimpu-völgy panorámáját.
 

Egy szédületes (szó szerint) buszút végén érjük el a Panukha-völgyet, ahol a kis sztupákból álló Druk Wangyal templom után meglátogatjuk Punakha Dzong-ot, amely egy óriási palota a Mo Chu folyó partján. Ők is okos népek voltak, minden fontos épületet folyópartra telepítettek. A szerzetesektől (és turistáktól) hemzsegő épület a Bhutáni Királyság adminisztratív központja volt, egészen Thimpu fővárossá válásáig. Máig a buddhista építészet csúcsa és az ország egyik legfontosabb kulturális, történelmi központja.
 

Ami a görögöknek a Meteórák, a spanyoloknak Monserrat, vagy nekünk Pannonhalma, az Bhutánnak a Taktshang Kolostor. A majd’ 1000 méter magas sziklafalhoz a legenda szerint Rimpoche Guru egy tigris hátán repült, majd elűzte a gonosz szellemeket. Innen ered a neve: Tigrisfészek. A kolostor azóta is a jó győzelmét jelképezi a gonosz felett, a  bhutániak számára. Lóháton is felkapaszkodhatnánk, de inkább a combos gyalogtúrát választjuk, ha már kalandúton vagyunk! Így a sziklafalba épített kolostorhoz csodás panorámás út társul, melynek közepén, kábé 3000 méteren egy teaházban nyújtóztatjuk ki alsó végtagjainkat, ropogtatjuk meg gerincünket. Majd röpke órás séta és már a hét szentélyből álló épület előtt tátjuk a szánkat. Nem viccelek ez tutira a világ egyik legcsodálatosabb fekvésű helye. A sziklaperemnél hirtelen eltűnünk, beburkol minket az éjfekete felhőrengeteg. Most érezzük igazán a bhutáni ősök szellemét… Gyorsan befelé! Mire bejárjuk a termeket, újra kisüt a nap és rácsodálkozhatunk e fantasztikus ország egyik csodás szegletére, a Paro-völgyre. Nagyon megérdemeljük a vacsorát, amikor leérünk a városba.