2015 január 14. 06:00 Először lássuk a száraz, ámde érdekes tényeket. A Himalájában található Annapurna a Föld 10. legmagasabb csúcsa, 8.091 méterrel. A szankszrit szó az „Aratás Istennője” jelentéssel bír. A nyolcezresek közül ezt mászták meg először, 1950-ben. A hegy nem könnyen adja magát. Bár technikailag nem vészes a mászás, de állandó a lavinaveszély. Emiatt durva statisztikái vannak: a megmászásával próbálkozók 4%-a nem jut le a róla élve, a csúcstámadók 1/3-a hal meg. Mi azért ne féljünk ettől, hiszen „csak” az alaptáborig megyünk.
Mint a Himalája expedíciók döntő többsége, ez a túra is Kathmanduból indul. A városban az ázsiai pörgés keveredik a hegymászó feelinggel, és fantasztikus kavalkádot alkot. A Durbar tér környékének boltjai, éttermei, üzletei nepáliakkal, tibetiekkel, és a hegymászó világ nemzetközi arcaival telítettek. Itt a legfrissebb épületek is a 17-18. századból valók. 
A rengeteg helyi templom mellett találjuk Kumari, a nepáliak által élő istennek tartott fiatal lány otthonát is. Tibet kínai megszállásakor sok tibeti szerzetes menekült Kathmanduba, létrehozva a Kis-Tibet nevű városrészt. A Boudhanath sztúpa körül telepedtek le, ami különleges hely: egyrészt gyönyörű, másrészt lakóházak, templomok és kolostorok veszik körbe.
A várostól nem messze, a Kathmandu-völgyben található a Swayambunath sztúpa, Nepál egyik jelképe. A grandiózus épület egy domb tetején található, ahová 365 lépcső vezet. Környékén majmok tanyáznak, ezért „majmok templomának“ is nevezik. Már itt megjelennek, utunk állandó vizuális kísérői, a színes imazászlók. Az imamalmok megpörgetésével pedig az égbe küldhetjük kívánságainkat.
A rituális halottégetések nemcsak Indiában a Gangesz partján, hanem itt is elterjedtek (végül is ugyanaz a kultúra). A szent Bagmati-folyó mentén fekvő Pashupathinath nevű hindu kegyhelyen és halottégető szentélyben évszázadok óta gyakorolják e tevékenységet.
Aztán indulás! Buszunkkal hegygerincek, folyóvölgyek, lélegzetelállító panorámák és hegycsúcsok után érkezünk meg Pokharába, ami nagyon király hely. A Phewa-tó partján a Himalája közelében fekvő város a világ legmagasabb hegycsúcsai közül hárommal (Dhaulagiri, Annapurna, Manaslu) szomszédos. Tiszta időben a Himalája 7-8000 méteres, jeges hegyvonulatára is rácsodálkozhatunk.
Aztán már tényleg indulás, vár ránk a 7 napos gyalogtúra. Vezetőink szerint a világ egyik legszebb, de nem a legnehezebb túrája. Higgyünk nekik! Az első négy nap fel, egészen az Annapurna 4.130 méteres alaptáboráig, az úgynevezett „Annapurna Szentély”-ig, majd három nap ereszkedés. Természetesen serpák segítségével...
Folyamatos, nem túl meredeken emelkedővel indulunk, teraszosan (lehetne itt máshogy?) művelt földek mellett túrázunk. Első éjszakánk Ghandruk faluban, 2.000 méteren történik, ahonnan már felsejlenek a Himalája gerincének vonulatai.
Másnap reggel a napfelkelte látványa pillanatok alatt kiűzi az álmot a szemünkből. Unalmas lenne állandóan csak felfelé menni, ezért leereszkedünk egy mély völgybe, majd innen 1.600-ról ismét visszakapaszkodunk 2.000-re. Utunkat csodás vízesések tarkítják. Aznap 2.160 méterig jutunk, ahonnan többek között az Annapurna 7.219 magas déli csúcsát is láthatjuk. Na meg a Machhapuchhare-t a nepáliak szent hegyét, mely a világ egyik legszebb csúcsa. És a nagy unikumok közé tartozik: még nem állt rajta emberfia!
Az alattunk elterülő völgy 6.000 métert ível át. Kevés ilyen természeti csoda létezik a kék bolygón. Felső vége hétezer méteres, hóval fedett hegygerinc, mely unalmában néha lavinákat indít el, alján viszont trópusi erdőben járhatunk. A Himalaya Hotel nem egy Himalaya Hilton, de azért örülünk, amikor sok óra mászás után elérjük a 2.900 méteren szerénykedő menedékházat.
A következő nap már nem számoljuk a vízeséseket, viszont egyre nagyobbakat ámulunk a látványon. Egyre közelebb járunk a Himalája központi vonulatához. Kora délután érkezünk a szép hosszú nevű, 6.993 méteres Machhapuchhare 3.700 m magasan fekvő alaptáborába. Naplementekor minden testi gyötrelmek ellenére kimászunk ágyainkból és sűrűn fotózzuk a Machhapuchhare nyugati falát.
Ahogy általában csúcstámadáskor kell, reggel napfelkelte előtt, vastag sötétben indulunk. Másfél órás utunkat itt már kisebb hófoltok is tarkítják. Tudom, hogy giccses, de végül is ezért küzdöttünk (én főleg a reggeli sötétben indulásnál): a reggeli napfelkeltében a 360 fokos körpanoráma „egyszer az életben” élmény. Persze nem a serpáknak… Előttünk magasodik maga az Annapurna és elképesztő, 4.000 méter magas déli fala. Rajta kívül 5 darab 7.000 körüli hegycsúcs tör még az égbe. Ez azért valami!
Már csak 3 nap van hátra, hogy lejussunk. Ami szintén nem unalmas aktivitás, egy rakás új helyet fedezünk fel. Megtapasztaljuk, milyen érzés (király!) 35 Ceslius fokos hőforrás közepén ülve bámulni a déli csúcsot! Rododendron erdőkön átvágni, teraszosan művel földek és apró falvak között túrázni. Higgyétek el (bár biztos közhelyesen hangzik) mire leérünk Naya Pul faluba, ahonnan indultunk, kicsit más emberek vagyunk.
