2015 január 28. 06:00 A koreai buddhizmus holisztikus megközelítésével a vallás különálló változatát jelenti.
A buddhizmus Kínán keresztül jutott el a Koreai-félszigetre 372-ben. Ekkoriban itt még a sámánizmus volt a menő. De mivel a kettő között nem húzódott éles konfliktus, a helyiek összemixelték őket. A sámánizmusban a szellemek lakóhelyének hitt helyekre buddhista templomok és kolostorok épültek. Koreában (ez alatt természetesen szigorúan a mai Dél-Koreát értsétek) manapság is több templomban tisztelik a sámánizmus szellemeit. Ez a koreai buddhizmus fő jegye. Ellentétben sok ázsiai országgal a koreai buddhista szerzetesi életre jellemző a vándorlás. Minden szerzetesnek van saját kolostora, de gyakran vándorolnak a hegyekben, és tanulmányokat folytatnak az őket ideiglenesen befogadó kolostorokban.
Az ország közepén fekvő Gyeongju városa volt az ókori, kora középkori Silla királyság központja. Ez az i.e. 57-től 935-ig fennállt klán uralta az ország 2/3-át. Erőteljesen támogatták a buddhizmus terjedését birodalmukban. A vallási, kulturális élet felvirágoztatása mellett elősegítették a hwarangdo nevű harci művészet, küzdősport, filozófia létrejöttét is. A "virágzó ifjúság útja"-nak fordítható tevékenységet először a sillai szerzetesek gyakorolták és fejlesztették tökélyre. 
A hwarangdo rengeteg féle önvédelmi, harcászati elemből áll. Puszta kézzel csakúgy harcoltak, mint félelmetes fegyvereikkel, karddal, nuncsakuval, rövid és hosszú bambuszbotokkal. Ebből az ősi harcművészetből fejlődött ki a kick boksz is. Bruce Lee-t és Jackie Chan-t ma is simán levernék. A szerzetesekből harci különítményeket hoztak létre, melyek segítségével a Silla birodalom legyőzte az ellenséges királyságok haderőit. A hwarang harcosok a történelem során minden csatájukban győzedelmeskedtek. Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról bárhol a világon… Nem véletlen, hogy tetteiket a mai koreai ifjúság is büszkén szajkózza.
Természetesen a buddhista szerzetesek elsősorban nem a harciasságukról híresek. A kulturálissal összekapcsolódott vallási élet, az ősi ceremóniák, zen meditációk, teaszertartások nemcsak turistacsalogatók errefelé. Bár annak is elsőrendűek... Már néhány napos természet-közeli, testi-lelki élmény felvértezi puhány nyugati porhüvelyünket a vad civilizáció ellen. Errefelé ismerik a harmónia szó jelentését.
Tehát: Gyeongju. Itt állnak az ország legszebb buddhista templomai, melyek Korea elsőként a Világörökségi listára került épületei voltak. A Bulguksa (más átírásban Pulguksza) templom szó szerinti neve „Buddha országának temploma”, a koreai buddhizmus egyik legfontosabb helyszíne. A 80 pagodából, hídból (melyek valójában a pagodákba vezető grandiózus lépcsők, elnevezésük a földi halandókat Buddha felé vezető híd jelképéből ered) és számtalan szoborból álló hatalmas komplexum 751-774 között épült, tehát nem tegnapelőtti történet…
A pagodáktól 4 kilométeres út vezet a szintén Világörökség Szokkuram-barlanghoz. Régen ez az út a megvilágosodás útjaként szolgált, ma is csodás, fakorona-alagútszerű ösvény. Nevével ellentétben nem barlang (csakúgy, mint az előbbi híd sem híd…), hanem Korea egyik legcsodálatosabb buddhista emlékműve, sziklatemploma. Belsejében a gránit buddhaszobor a Keleti-tenger felé tekint, hajnalban a nap első sugarai világítják meg. Csodás látvány! A kifinomult keleti filozófia és vallás szerint a szobor és a templom a Nirvánába vezető spirituális utazást szimbolizálja, az előcsarnok és a folyosó a földet, a rotunda a mennyországot jelképezi. Még a legvadabb ateisták is valamilyen furcsa, nem evilági hangulatban jönnek le a hegyről.
Ezek után kíváncsi lettél Koreára? Akkor klikk ide!
