A koreai buddhizmus holisztikus megközelítésével a vallás különálló változatát jelenti.
A buddhizmus Kínán keresztül jutott el a Koreai-félszigetre 372-ben. Ekkoriban itt még a sámánizmus volt a menő. De mivel a kettő között nem húzódott éles konfliktus, a helyiek összemixelték őket. A sámánizmusban a szellemek lakóhelyének hitt helyekre buddhista templomok és kolostorok épültek. Koreában (ez alatt természetesen szigorúan a mai Dél-Koreát értsétek) manapság is több templomban tisztelik a sámánizmus szellemeit. Ez a koreai buddhizmus fő jegye. Ellentétben sok ázsiai országgal a koreai buddhista szerzetesi életre jellemző a vándorlás. Minden szerzetesnek van saját kolostora, de gyakran vándorolnak a hegyekben, és tanulmányokat folytatnak az őket ideiglenesen befogadó kolostorokban.
Az ország közepén fekvő Gyeongju városa volt az ókori, kora középkori Silla királyság központja. Ez az i.e. 57-től 935-ig fennállt klán uralta az ország 2/3-át. Erőteljesen támogatták a buddhizmus terjedését birodalmukban. A vallási, kulturális élet felvirágoztatása mellett elősegítették a hwarangdo nevű harci művészet, küzdősport, filozófia létrejöttét is. A "virágzó ifjúság útja"-nak fordítható tevékenységet először a sillai szerzetesek gyakorolták és fejlesztették tökélyre.