AJÁNLÓ
 
13:12
2014. 07. 07.
Nyár, tenger, jó kedv és hangulat. Tengeri kajakokkal jártuk be Montenegró partvidékét, a Kotori-öblöt...
A bejegyzés folyatódik
 
13:12
2014. 07. 07.
Ringó búzamezők, véget nem érő alföldek, lustán kanyargó, széles folyók, nyüzsgő, milliós...
A bejegyzés folyatódik
 
13:12
2014. 07. 07.
Sokan keresik a legeket az utazásban és a gyalogtúrázásban is. Ha elkészül a Great Himalaya...
A bejegyzés folyatódik
 
13:12
2014. 07. 07.
A legőrültebb dolog, amit a Baraka történetében valaha tettünk, az az a teherautós...
A bejegyzés folyatódik
 
13:12
2014. 07. 07.
Sokszor csak az inspiráció, egy bátorító lökés hiányzik ahhoz, hogy útnak induljunk, és...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

júl 07

A FEKETE HEGYEK ORSZÁGA 2.

Ahogy ígértük, az első rész után íme a montenegrói posztunk második része. 

A montenegrói tengerpart vadabb, és kevésbé zsúfolt, mint a horvát. Két epicentruma Budva városa és a Kotori-öböl. Előbbit akkor tudjátok elképzelni legjobban, ha annyit mondok, pont olyan, mint Dubrovnik, csak kisebb. Engedelmetekkel nem ragoznám tovább a városkát. 
 

A Kotori-öböl egy természeti csoda. Európa egyetlen meleg égövi fjordjának is nevezik, de ez tudományosan nem állja meg a helyét, mert egy tenger által elöntött folyamvölgy. Szédítő hegyek szakadnak a tengeröbölbe, egy keskeny szoroson át csatlakozik a nyílt Adriához. Ez a Veriga-szoros, mely 300 méter szélességével (vagyis keskenységével) természetes kaput alkot. Végében fekszik az egyutcás kisváros Perast, ahol tengerész népek laknak. Ők a szorosban, a víz felszíne alatt kifeszített lánccal akadályozták meg annak idején az ellenséges hajók bejutását az öbölbe. Perast egyébként dicső múltú, anno még Velence is önálló köztársaságnak ismerte el. A 17-18. században itt volt a kontinens legjobb hajósiskolája, maga Nagy Péter cár is itt tanulta a mesterséget.

 


Maga Kotor városa az öböl csücskében, „szokásos” olasz-horvát tengerparti kisváros. Szokásos alatt ne unalmat, hanem déli szépséget, zegzugos, macskaköves utcácskákat, vastag falú, hófehér, egybenőtt középkori házakat, masszív templomokat, széles tornyok csipkézte városfalat, és persze a mediterrán fílinget értsétek, teraszos haléttermekkel, olasz fagyizókkal, kávézókkal és rengeteg szuvenír bolttal. Kikötőjébe gyakran futnak be az orosz, amerikai üzletemberek vagy arab olajsejkek szerény jachtjai. Két szememmel láttam, amikor az egyik jármű aljában lévő „garázsból” az alábbi három autó gördült ki: egy Ferrrari, egy Rolls-Royce és egy Lamborghini. Aki nem hiszi, járjon utána. A város fölött emelkedő Lovcen hegyről látható panorámáról George Bernard Shaw egyszerűen csak annyit mondott: Emberek, vagy a Paradicsomban vagy a Holdon vagyok”. Én az elsőre tippelek. 

 
 

A tengerpart barlangjairól, kis szigeteiről, szikláiról még sokat lehetne áradozni, de most már csak két dolog: Sveti Stefan régen egy halászfalu volt, aztán elnéptelenedett. A 60-as években a néhai Jugoszlávia legelitebb nyaralóhelyét alakították ki. Államférfiak, gazdag üzletemberek, sportolók, hollywood-i sztárok jártak ide feltöltődni. A sor Erzsébet királynőtől Brezsnyevig, Alain Delontól Sophia Lorenig, Orson Wellestől Elizabeth Taylorig terjed. Itt játszotta egyik gyilkos sakkpartiját Boris Szpasszkij és Bobby Fischer. Ma – többek között – a Brad Pitt-Angelina Jolie álompár birtokol egy szerény hajlékot az egyébként giccsesen szép félszigeten. 
 

Az én személyes kedvencen mégis egy sokkal kisebb sziklaszirt, Svet Nedelja szigete, a parttól kb. 2-3 kilométerre. Csúcsán csak egy apró kápolna fér el. Ezt körbeevezni, mondjuk napnyugtakor, hát…. talán az ilyen percekért érdemes élni…