2014 július 07. 13:12 Ahogy ígértük, az első rész után íme a montenegrói posztunk második része.
A montenegrói tengerpart vadabb, és kevésbé zsúfolt, mint a horvát. Két epicentruma Budva városa és a Kotori-öböl. Előbbit akkor tudjátok elképzelni legjobban, ha annyit mondok, pont olyan, mint Dubrovnik, csak kisebb. Engedelmetekkel nem ragoznám tovább a városkát.
A Kotori-öböl egy természeti csoda. Európa egyetlen meleg égövi fjordjának is nevezik, de ez tudományosan nem állja meg a helyét, mert egy tenger által elöntött folyamvölgy. Szédítő hegyek szakadnak a tengeröbölbe, egy keskeny szoroson át csatlakozik a nyílt Adriához. Ez a Veriga-szoros, mely 300 méter szélességével (vagyis keskenységével) természetes kaput alkot. Végében fekszik az egyutcás kisváros Perast, ahol tengerész népek laknak. Ők a szorosban, a víz felszíne alatt kifeszített lánccal akadályozták meg annak idején az ellenséges hajók bejutását az öbölbe. Perast egyébként dicső múltú, anno még Velence is önálló köztársaságnak ismerte el. A 17-18. században itt volt a kontinens legjobb hajósiskolája, maga Nagy Péter cár is itt tanulta a mesterséget.
