2015 március 04. 06:00 Az edami sajt hazája egy bájos kisváros az IJsselmeer néven ismert projekt partján. A hollandok ugyanis, mint tudjuk, emberemlékezet óta harcban állnak a tengerrel. Ahogy az itteni mondás tartja „A világot Isten teremtette, de Hollandiát a hollandok”. Ami teljesen érthető, ha rápillantunk a domborzati térképre, amely elárulja a valót: az ország területének egyharmada a tengerszint alatt fekszik. Az egyik fő frontvonal a Zuiderzee lezárása volt a harmincas években. Az öböl bejáratánál felhúztak egy 30 kilométer hosszú (!) gátat. Ezzel a víz csapdába esett és – nem lévén más választása - beltengerré vált. Lánykori nevét elhagyva IJsselmeer (Ijssel-tó) lett a neve. 
Ahogy említettük, ennek partján találjuk Edam kisvárosát. A középkorban gazdagságát a halászat, a hajóépítés és a kikötő adta. A bátor németalföldi tengerészek hosszú hajóútjukra indulván alaposan bespájzoltak a száraz, piros labda formájú sajtból. A heti sajtvásár intézménye 1526-tól 1922-ig tartott. Ehhez az alapanyagot a környékbeli farmerek hajói vitték egészen a kereskedőkig. Ezután Alkmaar elhódította az intézményt, de 1989-ben az edamiak leporolták a hagyományt és – turista attrakcióként – júliusban és augusztusban minden szerda délelőtt megtartják.
Ha már említettük Alkmaart, ne menjünk el szó nélkül mellette. A kisváros a 14. századtól híres a sajtokról. A régi szép időkben naponta akár 300 tonna sajt cserélt itt gazdát, majd hajózott be a világ számos pontja felé. 1939 óta ez is idegenforgalmi látványosság, de annak elsőrangú! Évente százezer turista élvezi az áprilistól szeptemberig minden péntek délelőtt megrendezett piacot. A színes kalapot viselő hordárok a mázsaházhoz rohannak a sok guriga sajttal, mialatt a termelők intenzíven kínálják az árut. De a kisváros másról is híres. A mondás szerint „a győzelem Alkmaarban kezdődött". Vagyis innen indult a spanyol gyarmatbirodalom elleni holland felkelés 1573-ban. Ma tipikus németalföldi csendes és bájos városka, az elmaradhatatlan csatornákkal, rajtuk felvonóhidakkal, keskeny, macskaköves utcácskákkal, több mint 400 műemlék házzal.
Marken 800 évig egy eldugott falu volt egy szigeten, amelynek lakói nem sok kapcsolatot ápoltak a szárazföldiekkel. Inkább halásztak, hálóikat és csónakjaikat javítgatták. 1957-ben viszont egy töltéssel összekötötték őket a szárazfölddel. Hogy ennek ők örültek, vagy sem, azt tőlük kell megkérdezni. Mi mindenestre pozitívan éljük meg, hogy könnyedén eljuthatunk a dombokra és cölöpökre épült faházakkal teleszórt utcákba. A 20. században számos néprajzos, antropológus, pszichológus végzett itt kísérleteket, mélyre ásva a tradicionális, zárt faluközösség kontra rohanó világunk témakörben.
Haarlem nem tévesztendő össze Harlemmel. Mondjuk aki már járt itt, biztosan nem cseréli össze a csendes kisvárost New York sűrű negyedével. A névazonosság természetesen nem véletlen: 1658-ben Peter Stuyvesant Nieuw Amsterdam (vagyis „Új Amszterdam”, a mai New York) mellett megalapította Nieuw Haarlem-et, „Új Haarlem”-et is. Az angolok később lehagytak egy felesleges a-betűt, és összenövesztették a két települést. A hollandiai Haarlem csupán egy ugrás Amszterdamtól. A bűbájos sétálóutcákkal teli városközpontban rengeteg bár, étterem, antikvárium, régiségkereskedő, galéria próbálja apasztani a pénztárcánkat. Általában sikerrel… 
A város védőszentjéről, Szent Bávóról elnevezett templom világhírű orgonáján Mendelssohn, Händel, a 10 éves Mozart, és Albert Schweitzer is játszott. A tornyot 1911-ben körülrepülte Anthony Fokker, első repülőgépének egyik változatán. Haarlem belvárosában rengeteg „hofje” vagyis udvarka, udvarocska körüli házcsoport található. Kialakulásuk a beginák mozgalmával függ össze. Az itthon kevésbé ismert vallási mozgalom a 12. század második felében startolt Németalföldön. Tagjaik – férjezetlen nemesi származású hölgyek - kis közösségben éltek, a szerzetesrendekhez hasonlóan. Az egyes beginázsok önállóak voltak, maguk választották vezetőiket. A vallásos gyakorlatok és a fizikai munka (főként szövés és csipkeverés) mellett komoly szociális tevékenységet (betegápolás, szegénygondozás, tanítás) is végeztek. A kora középkorban Magyarországon is elterjedtek: begina-közösségből fejlődött apácazárdává a híres Nyulak-szigeti (a mai Margit-sziget) kolostor is, ahol többek között IV. Béla leánya, Margit élt. Sőt, az első ismert, magyar nyelvű könyvet, a Jókai-kódexet 1448 táján egy ferences szerzetes a budai beginák számára másolta. De vissza Haarlembe! A belvárosban 20 beginázs maradt fenn, amelyek nagy része nyitott, barátságos udvar, művészgalériákkal, kávézókkal, éttermekkel. Elmélyülésre való helyek, kivéve az egyik leghíresebb, ami másfajta tevékenységre sarkall: ez a helyi piroslámpás negyed. Haarlemről már csak egy érdekesség: a város egyik lapja, a Haarlems Dagblad a világ legrégebbi, még létező újságja.
Ne kapcsoljatok el, hamarosan Amszterdamtól délre fogunk kalandozni!
