2014 június 06. 14:13 Mond valamit, hogy dealpin jellegű éghajlat? Kelet-alpi flóravidék, stájer flórajárás, esetleg Praenoricum flóravidék, göcseji flórajárás? Semmi baj, folytatom: sárgafejű és tüzesfejű királyka, keresztcsőrű süvöltő, csíz, erdei szürkebegy? A ragadozó madarak közül darázsölyv és gyöngybagoly? (Ez utóbbi védett). Kapiska? Kisemlősök: csalitjáró pocok, pirókegér. Oké, egy utolsó mentőkérdés: az egyetlen nagy, összefüggő kiemelt területe a Nádasd-Szőcei-fennsík. Szóval? Na jó, utolsó utáni segítség (még ne telefonálj): néha összekeverik a szomszédos Vendvidékkel. Természetesen nem a helybéliek, vagyis az őrségiek!
Az Őrség király hely! Nemcsak történelme (igen mozgalmas), fekvése (gyönyörű), rengeteg fenyő- és bükkerdeje, szép falvai, sok fazekasműhelye, meg a dödöle (amiből, mint tudjuk, egy tál van, abból ettünk, minek következtében kertbe mentek a tyúkok, satöbbi) és a tökmagolaj miatt…, hanem még miért is? Mert mindezek miatt rettentő jókat lehet benne barangolni, és/vagy bringázni. Honfoglaló őseink a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. E derék emberek a nagyszámú magaslatokról sasolták az ellent, aki főleg német orcában próbálkozott. Fárasztó munkájuk fejében kiváltságokat kaptak, például közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak, ami a magyar középkorban komoly nem semmi volt.
Így alakultak ki a „szerek”, amelyből itt nagyon sok van. Létezésüknek azért örülünk, mert e néhány házból álló településrész főleg a dombtetőkön áll, ezért meg kell mászni őket, vagy fel kell rájuk kerekezni. Mindkettő vidám feladat, pláne nyáron, amikor a nap igen süt errefelé. Bár, tegyük hozzá, az ország leghidegebb vidékén járunk, ahol sokszor esik az eső (na, akkor meg az a baj.). Szerintem a legszebb szer a mókás nevű szalafői Pityerszer, ahol szép kis skanzen várja megfáradt testünket. Valamint a mesebelien giccses panoráma a szemközti domboldalra. A régi házakat látogatva örülünk, hogy nekünk a komfortos 20-21. század jutott, szemben a valaha itt lakókkal. Találunk itt „hajlított házat”, „kódisházat” sőt „kerített házat”. Ha meg akarjátok tudni mik ezek, nézzétek meg! (de ne a wikipédiában, hanem hús-vér valóban!) Több vidám tókába is belebotlunk, ami pont az, mint a neve: kicsi tó.
Innen egy hegyes paraszti köpés csupán az Őrség kellős közepe, fővárosa Őriszentpéter, ami takaros település. Elég régen, 1230-ban épített román stílusú templomát később gótikus stílusban bővítették, majd erődítménnyé alakították, hogy aztán a török korban Kanizsa eleste után bástyákkal, árkokkal vették körül, így lett a környék legjelentősebb castelluma, vagyis „váracskája”. A történelem viharainak elzúgása után ma újra szép templom.
A dombok, és a sok eső miatt majdnem osztrák minőségben pompázó füves mezőket vad erdők váltják, melyekben öröm a gurulás. Az Őrségben egyébként is érdemes többet inhalálni, hogy a ronda városi szmog helyett kiváló minőségű oxigént vigyünk be magunkba. A „visszaerdősülni” kifejezést itt ismertem meg a gyakorlatban.
Templomból igen jó a felhozatal errefelé, de már csak egy kuriózumot említek: Magyarföld határában, az erdő szélen (minő meglepetés) áll egy takaros Isten háza, amit a falusiak a saját kezükkel húztak fel, polgármesterük, bizonyos Rátóti Zoltán nevű színész (Ő volt a Kaposvári Színház igazgatója is) irányításával.
Aztán vannak még itt haranglábak, melyek megfejtéséhez megint nem kell okleveles harangásznak lennünk: ez olyan harang, ami falábakon áll. Található kötényes és nem-kötényes, a kettő közötti különbséget vizuálisan könnyen értelmezhetjük. Talán a legszebb, a mókás nevű Kercaszomorban álló. Alulról jópofa fotókat lehet róla készíteni, a haverok tuti nem fogják tudni, mit ábrázol a kép, bár két sör után már sok ötletük jön elő…
Van még az Őrségben sok csodás, normál méretű tó. Tiszta vizűek, csendesek, emberi léptékűek és kihaltak. Merthogy fürdőkultúra nem települt köréjük. A legnépesebb Bajánsenye mellet található, itt három darab szlovén horgásszal is találkoztunk, ami már tömeg! Ezért a mártózás világvégi hangulatú, és ezért szuper!
Szóval az Őrség megér legalább két misét, de még inkább egy frankó gyalog- és/vagy bringatúrát!
