Barakablog Járj végére a világnak!

A brazíliai foci vb egyre izgalmasabb meccsei nem kevésbé izgalmas helyszíneken játszódnak. Az első rész után itt a vb városairól szóló posztunk második része. 

Natalt 1597 karácsonyán alapították ezért kapta a karácsony (vagy születés) nevet. A környék első felfedezője bizonyos Amerigo Vespucci volt. Igazi fejlődésnek 1892-től indult, a korszerű kikötő megépítésével. Helyi mércével mérve kisváros, csupán 1,2 milliós. Ennek előnyei is vannak, Natal ugyanis Brazília legbiztonságosabb városa. A 10 kilométer hosszú Via Costeria luxus turistaparadicsom, sokcsillagos szállodákkal, homokos parttal, éttermekkel, bárokkal, és persze a gyönyörű brazil lányokat bámuló – főleg európai – aranyifjakkal. Az óceánpart egyébként is elképesztő: van homokos, dűnés, sziklás, köves, sima, szabdalt és öblös-félszigetes. Mintha a világ tengerpart-skanzenjében járnánk. És mindeközben ezerrel süt a nap. Nem csoda, hogy 365 napon keresztül dübörög a turizmus. Ez a vidék Latin-Amerika Európához legközelebb fekvő pontja. A távolság alig több mint 5.800 kilométer. Ha erre járunk, a nyüzsgő modern belváros, a régi portugál erőd, a Városliget megtekintése mellett ki ne hagyjuk a világ legnagyobb kesudiófáját, mely a Guinness Bbook-ba is bekerült. A stadion tervezőit a tengerparti dűnék formái ihlették. Amiken mellesleg jó móka a dűne terepjárózás.

Manaus a Rio Negro és az Amazonas összefolyásánál, az egyszerűen csak „Zöld Pokol”-ként ismert őserdő kellős közepén fekszik. Természeti környezetéről szólva csupa vidám dolog jut eszünkbe: egész évben átlag 31-32 fokos hőség (a csúcs 39 fok), 80%-os páratartalom, az esős (nevezzük így a trópusi záporokat) napok száma évi 180. Jobban tesszük, ha hajóval, vagy még inkább repülővel közelítjük meg, több okból kifolyólag: az ország sűrűn lakott részeitől kb 4.000 kilométerre fekszik, viszont az útnak nevezett infrastruktúra nincs végig kiépítve. Egyébiránt fantasztikus, dübörgő nagyváros, amely nevét a manao-indiánokról kapta. Gazdaságtörténete az autóiparhoz, azon belül is a gumigyártáshoz kötődik: a portugálok rácsodálkoztak a kaucsukfa tejszerű nedvére, amivel az indiánok a csónakjaikat tömítették, és világítottak is vele. A gumikorszak nagy áttörését az hozta, amikor a Goodyear felfedezte a vulkanizálást: a nyers kaucsuk hevítve, kén hozzáadásával, tartósan rugalmas anyaggá, gumivá alakul. Manaus pedig a világ legfontosabb gumikikötőjévé alakult. A mesés jövedelmekből így épült fel az őserdő mélyén egy, a kor gazdag európai városaival vetekedő település. Aztán egy ravasz angol a brazilok éberségét kijátszva kivitte az országból a kaucsukfák magját. Majd az ázsiai gumi elterjedt a világon, véget vetve Manaus fénykorának. Az új fellendülés 1967-ben vette kezdetét, amikor szabadkereskedelmi övezetet teremtettek itt. Hajógyárak, faipari cégek, gépipar, elektronikai ipar, szappangyártás, kőolajfinomító és vegyigyárak települtek le. Azért a természet folyton a 2,3 milliós lakosság nyakába liheg, az őserdő majmai, kígyói és egyéb teremtményei nem ritkán tűnnek fel a hátsó kertekben. 2013-ban épült, 65 ezres arénája a legkörnyezetbarátabb az összes vb helyszín közül. 
 

Recife Amerika Velencéje, folyótorkolatai rengeteg szigetet zárnak közre, melyeket számtalan híd köt össze. A város európai rokonához híven az ország egyik kulturális központja is. Mozgalmas története során Brazília legszínesebb városa volt és maradt. A portugálok afrikai rabszolgákat dolgoztattak az itteni – a világ egyik legjobb minőségű cukrát adó – cukornádültetvényeken. Az ebből adódó gigantikus profitra rámozdultak a hollandok, elfoglalva a várost, és létrehozva a kor egyik legkozmopolitább városát. Olyan jól érezték magukat, hogy amikor a spanyol és portugál hadak kiverték őket, meg sem álltak Észak Amerikáig, megalapítva Új-Amszterdamot, a mai NY-ot. A belváros ma is tele van a dicső múlt emlékeivel, palotákkal, karmelita kolostorral, rengeteg templommal, erőddel. A recifei karnevál hangulata közelít a rióiéhoz. A város környékén nyolc, a nemzetközi élvonalban elhelyezkedő tengerparti strand található. Egyik sem hányinger. A focistadion köré a vb után egy új kulturális negyedet húznak fel. 
 

Porto Alegre Brazília legdélebbi nagyvárosa, határában már a híres-hirhedt pampavidék kezdődik. 1,5 millió lakosa az ország és egyben Latin-Amerika egyik leggazdagabb városát működteti. Alapítói az Azori-szigetekről kivándorolt portugálok voltak, akiket számtalan, főleg európai sorstársuk követett. A sok olasz, német, spanyol lengyel emigráns virágzó nagyvárost húzott fel ezen a csodás deltavidéken, ahol – hogy mást ne mondjunk – öt folyó találkozik. A várost nagyszámú zsidó és arab bevándorló színesíti, itt békésen megférnek egymással. Tényleg nem lehet rossz hely, két becenevére gondolva: „A Nap városa”, illetve „A Mosolygós város”. A rengeteg mezőgazdasági termék (szója, rizs, marhahús, bőr) hatalmas kereskedelmi kikötőt tart életben. Emellett számtalan világcég központja, melyek a jó földrajzi fekvés miatt az öt kiváló egyetem szaktudását is kihasználják. Porto Alegre éveken át adott otthont a Világ Szociális Fórumának. 52 ezer fős stadionjában a pálya speciális, műanyag rostokat is tartalmaz. 
 

Curitiba Porto Alegre mellett az ország legeurópaibb városa. Naná, hogy a portugálok alapították, viszont őket szorgos németek, lengyelek, ukránok, zsidók, olaszok, spanyolok követték egyre nagyobb számban. A városban sétálva mintha több országban járnánk: ukrán fatemplom, lengyel emlékmű (II. János Pál pápa 1980-as látogatásának emlékéül), japán teaház, virágzó cseresznyefák ölelésében, német diadalív, zsinagóga és két zsidó temető. Ma egyre több az arab bevándorló. 1,7 millióan lakják, és Brazília déli régiójának központja. Egy közel 1.000 méter magas platón fekszik, ami különleges környezetet teremt számára. A város igazi termelő-kereskedő központ. Szinte minden iparág megtalálható itt, közülük is kiemelkedik az autógyártás. 1996-ban itt választották meg Brazília első japán szármázású polgármesterét. Stadionja pont száz éves, 1999-ben újították fel, ezért most csak ráncfelvarráson esett át.