AJÁNLÓ
 
08:30
2014. 06. 19.
A brazíliai foci vb egyre izgalmasabb meccsei nem kevésbé izgalmas helyszíneken játszódnak....
A bejegyzés folyatódik
 
08:30
2014. 06. 19.
Sokan keresik a legeket az utazásban és a gyalogtúrázásban is. Ha elkészül a Great Himalaya...
A bejegyzés folyatódik
 
08:30
2014. 06. 19.
A legőrültebb dolog, amit a Baraka történetében valaha tettünk, az az a teherautós...
A bejegyzés folyatódik
 
08:30
2014. 06. 19.
Sokszor csak az inspiráció, egy bátorító lökés hiányzik ahhoz, hogy útnak induljunk, és...
A bejegyzés folyatódik
 
08:30
2014. 06. 19.
Akárhogy is vesszük, nekünk a hőskor Albánia volt, azon belül is az Észak-Albán-Alpok....
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Barakablog Járj végére a világnak!

Blog utazásról, túrázásról,
bringázásról, evezésről,
jó helyekről és persze a Barakáról.

jún 19

Ahol a labda gurul – a foci vb városai 1.

A braziliai foci vb a világ ötödik legnagyobb országában zajlik. A glóbusz talán legnépszerűbb sport fiesztájának 90 perceit 12 városba szórta szét a FIFA. Két részes posztunkban ezek közül a kevésbé ismert helyszíneket villantjuk fel, nem untatva benneteket olyan ismert metropoliszok bemutatásával, mint Rio, vagy Sao Paulo.  

Belo Horizonte 

Minas Gerais állam fővárosa, az ország délkeleti részében. Neve magyarul „gyönyörű horizont”-ot jelent. Brazília harmadik legnépesebb agglomerációja, lakossága 5,4 millió. Mint sok Latin-amerikai települést, Belo Horizontét is egy „bandita” alapította. De ne a mai szóhasználat alapján vett sebhelyes arcú, gonosz tekintetű csávóra gondoljatok. A bandeinanték a felderítő banderiák tagjai voltak, akik a kontinensnyi portugál gyarmat, Brazília ismeretlen területeit derítették föl. Mivel jó klímát és remek termőföldet találtak, szép volt a táj (és valszeg a csajok is…) a fiúk fölhagytak az aranykereséssel és letelepedtek. 
 

A sztori jól folytatódott, a város tervezéséhez az USA fővárosától vettek példát, így az ország egyik legkonszolidáltabb városképe jött létre. A fejlődő országok metropoliszaira  jellemzően a szolid kertvárosi részek és a nyomor bádogviskói 20-40 emeletes toronyházak sűrű erdejét veszik körül. Belo Horizonte komoly gazdasági központ, fejlett iparral, főleg fémfeldolgozással, amihez az alapanyagokat a környék jelentős ásványkincsei biztosítják. Bár a turistáknak jól csengő fövenyes tengerpart a várostól kb. 200 kilométerre fekszik, az üzleti turizmus combos, évente több száz nemzetközi vásárt, konferenciát rendeznek. A látóhatárt komoly hegyek övezik, melyekben ezerféle flórát és faunát rejtő parkokat csodálhat meg a szorgos turista. A foci temploma a 60-as évek közepén épült, fénykorában 130 ezres szurkolótömeg töltötte meg. 

Brazíliaváros 

A világ egyik legfurcsább települése, egyben egyik legérdekesebb építészeti projektje. Csupán az élhetőségével kapcsolatban vannak némi kételyek. Az ország vezetői mertek nagyot álmodni (hallottunk már ilyenről) és eldöntötték, hogy gyártanak egy új fővárost, az addigi két „természetes” székhely, Salvador és Rio de Janeiro helyett. A terv már 1823-ban megfogant, majd némi latinos hezitálás után 1894-ben kijelöltek egy 14 ezer négyzetkilométeres területet az ország belsejében. Aztán újra elvonultak sziesztázni, így csak 1922-ben rakták le az új város alapkövét. 1956-ban egy hosszú nevű államelnök (nem terhellek benneteket nevének felsorolásával, különben is elnökök jönnek, elnökök mennek) megbízta Oscar Niemeyert, az akkor még fiatal építészt, a város építésének vezetésével. Ő később a világ egyik legnagyobb hatású architektora lett, 2012-ben, 105 éves korában halt meg.  Niemeyer ihletője a világhírű Le Corbusier volt. Brasíliát 1960-ban avatta fel az akkori elnök, még azelőtt, hogy a város teljesen elkészült volna…
 

A település a levegőből repülőre, vagy kiterjesztett szárnyú madárra emlékeztet. A kezdetektől gyorsabban növekedett a tervezettnél, főleg a rengeteg építőmunkás miatt, akik munkájuk végeztével nem szándékoztak visszamenni szegényebb lakhelyükre. Furcsa, orwelli, utópisztikus vidék ez, széles, kihalt utakkal, monumentális modern középületekkel, kockás parkokkal. Afféle 20. századi skanzen. A szegénységet az elővárosokba száműzték. Jól szituált népessége (akik majdnem 2,5 millióan vannak) használja, de nem igazán kötődik hozzá. 1987 óta az UNESCO Világörökségeinek listáján is szerepel.  A Nemzeti nevet viselő stadion vadiúj. Aki unja a labda állandó pattogását, 40 bárban, 14 kávézóban vagy két étteremben héderelhet (melyekben aztán LED TV-ken követi a meccs állását). 

Salvador de Bahia 

A latin életérzés központja. Vidám, színes házak övezte, a gyarmati időket idéző főterén egymásnak adják a placcot a különböző fesztiválok, koncertek, táncestek, és ad hoc bulik. A kevésbé vidám 16-18. században az ország legnagyobb rabszolgapiaca működött itt. E kétszáz évben Salvador volt Brazília kereskedelmi központja és – valószínűleg ettől nem teljesen függetlenül – fővárosa. Ma is itt a legmagasabb a feketék aránya az országban. Az Atlanti-óceán parti modern nagyváros, kiemelkedő ipari, kereskedelmi és kulturális központ, az ország északkeleti partjának legnagyobb városa. Lakóinak száma 2,7 millió fő. Baromi termékeny vidék központja, az itt termelt cukornád, banán és dohány a város kikötőjéből jut el szerte a világba. Az utóbbi évtizedekben a csodás tengerparton hatalmas iroda- és lakónegyed épült. Fekvésének, fejlettségének, na és a sok fiesztának köszönhetően Rio de Janeiro után a második legnépszerűbb turisztikai célpont. Stadionjában 227 arcfelismerő kamera működik, nesze neked futballhuliganizmus!
 

Cuiabá 

Ennek a városnak a kezdete is az Újvilág történetének szokásos forgatókönyvét másolja. A Dél-Amerika földrajzi középpontjában fekvő, (ennek pontos helyét 1909-ben ki is jelölték, az itt élők pedig büszkén mutogatják) ma közel 1 milliós települést 1719-ben aranyásók alapították, miután a Cuiabá folyó felső szakaszán szabad szemmel is jól látható lelőhelyeket találtak. A sárga fémnek köszönhetően a város lakossága gyorsan növekedett, majd ahogy az lenni szokott, a bányák kiapadásával megindult az elvándorlás. Egy viharos évszázad múltán, 1835-ben lett Mato Grosso szövetségi állam székhelye. Ma sem dübörgő metropolisz, ennek fekvéséhez is lehet némi köze, a nyári meleg például nem ritkán 40-45 fokos.  Olyan, nem várt érdekességekbe botlunk, mint a II. János Pál pápa emlékmű, vagy a várostól nem messze található Mato Grosso Mocsárvilág, ahol többek között krokodilok között cikázhatunk gyors motorcsónakokon. A 43.000 főt befogadó Arena Pantanal ez évben épült, modulos szerkezetű, így a vb után egyszerűen összehúzzák majd.
 

Fortaleza 

Jelentése erődítmény, Brazília északkeleti részén, az Atlanti-óceán partján fekszik. Lakossága az agglomerációval együtt 3,6 millió. Az ország – nem ritkán lakott – városai közül is kiugrik, 8.000 fő/km2-es népsűrűségével.  Első neve Új Lisszabon volt. 1979-1984 között drasztikus népességrobbanást él át, mivel  az ország szárazság sújtotta területeiről özönlöttek a bevándorlók. Ők Fortalezát Brazília északi részének legnagyobb városává duzzasztották. A város építészete nagyon színes: pályaudvara orosz kastélyra, zeneiskolája holland lakóházra hajaz, katedrálisa pedig észak-spanyol stílusú. Akinek mindez nem elég: itt él a legnagyobb számú afrikai és szír-libanoni (!) népcsoport az országban. Nem véletlen, hogy számos utcai fesztiválján tombol a vidám multikulti. A kagylóforma Castelao stadion készült el legelsőként az összes vb helyszín közül.  Dolgos nép az itteni…  

Hamarosan folytatjuk!