2016 április 13. 14:14 
A legtöbben talán nem is tudjátok, de már 20 éve annak, hogy elindult az első Ikarus busz, benne 40 utassal. Higgyétek el, nekünk is megdöbbentő, de már 20 éves a Baraka!
Illetve a jubileumi évnek a kiszámolása nem is olyan könnyű ennyi év távlatából – de erről majd később.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy miképpen kellene megemlékezni az évfordulóról anélkül, hogy senkit sem érdeklő, üres ünnepi beszédekbe bonyolódnánk, kérdéses kimenetelű tömegrendezvény szervezésébe fognánk, vagy reklámajándékok osztogatásával ünnepelnénk saját magunkat. Jobb ötletünk támadt!
Amikor jómagam részt veszek egy Baraka utazáson, nem telik el pár óra az induláshoz képest, és mindig felteszitek nekem azt a kérdést, hogy „hogyan lett a Baraka?”. Nos, mesélni fogok. Nem csak ezt, hanem sok más történetet is. És nem csak én, hanem túravezetők is, olyanok is, akik esetleg már régen nem is dolgoznak a Barakánál. Előszedünk 10-20 éves fotókat és a hozzájuk tartozó sztorikat. Lesznek köztük olyanok is, amikre akkor nem voltunk büszkék, de az idő mára már szépített rajtuk annyit, hogy már mi is csak szórakozni tudunk rajtuk.
Téged mi érdekel?
A sztorizgatásba Te is szólj bele! Itt a lehetőség, hogy kérdezz. És ha tudunk, mindenre válaszolunk.
Mikor is van a jubileum?
Akkor rögtön vágjunk is bele, és tisztázzunk egyet s mást.
1995. április 1.
A debreceni egyetem földrajz tanszéke kirándulást hirdet Albániába. Mi öten, kezdő egyetemisták simán lemaradunk róla. De van valakinek egy Wartburgja, amivel a busz után eredünk. Szerbiában elakadunk a hóban (téli gumiról nem is hallottunk) és egész éjszaka toljuk az autót fel egy hágóra. Megérkezünk, de a busz követése helyett inkább önállósítjuk magunkat. Annyit látunk azonban a buszos terepgyakorlatból, hogy ilyet mi is tudunk szervezni.
Rosszarcú egyetemisták indulnak (indulunk) Debrecenből Albániába.
Április a szerb hegyekben.
Berat – Albánia legszebb városa
1995. július 1.
A csoporttársammal, Muhari Zolival (azóta Panyola polgármestere, fesztiválszervező) kinyomtatunk néhány szórólapot és Albániáról mesélünk. Hamar összejön a 40 jelentkező, és mi kibérlünk egy Ikarust. Útközben rájövünk, hogy ez az utazásszervezés azért nem olyan könnyű dolog, és olyan problémákkal találjuk magunkat szembe, amiről fogalmunk sem volt. Valahogy lemegy az út, a végén épp’ hogy ki tudjuk fizetni a buszt. Minden szempontból kissé elkalkuláltuk a dolgot. Talán emiatt, nem tudom, Zoli kevésbé lelkes, én viszont annál inkább.
1996. július 1.
Eltelt egy év. Hogy valamennyire hivatalos formája legyen a dolognak, ismeretlenül bekopogok a miskolci Világjáró utazási irodába (ma már nem létezik), hogy kéne a cég neve, a bankszámlája, hozzá sárga csekk, én majd szervezek utakat Albániába, nekik nem kell tudni semmiről, cserébe kapnak pár százalékot. Hihetetlen, de belemennek. És ezen a nyáron már 7 busz indul Albániába, egy Erdélybe és egy Olaszországba. A túravezetői csapatot Gekkó (Kovács Attila), Athos (Zámbori Zoltán), Csureny (Ollé Attila) és Tiponucz Tibi alkotja. A szegedi utasok szervezésébe besegít Molnár Melinda, a budapesti ügyintézésbe Nádai Laci. Közülük a legtöbben azóta is a Baraka kötelékébe tartoznak. 
A szállásunk Shkodrában, egy irodaépület udvarán. Akkoriban még a vadkemping volt a király.
7 órás utazás veszi kezdetét az Észak-Albán-Alpok legeldugottabb völgyébe, Theth faluba. A 7 óra néha több volt, ha elromlott az IFA.
Szembeforgalom, tolatgatás, trükközés, izgulás, néha sikoltozás, a végén nagy öröm.
Szállás az északi hegyek között, egy család udvarán. Fürdő jobbra a patak partján, vécé... ööö... az balra volt.
Találkozás az öszvérükre büszke falusiakkal.
Térképünk nem volt, így az elején csak véletlenül találtuk meg az ilyen szép helyeket.
Athos, Csureny, Gekkó. Bocs a képért srácok!
A hegyi kaland után ismét az albán civilizációban, a shkodrai vegyesbolt előtt.
Táborozás egy fügefaligetben.
Dél-Albánia, Vlora, Adria. Beach, sunshine, happiness. Itt éppen egy háztetőn lakunk.
Méltó zárása az albániai utazásoknak.
Hazautazás... helyett... buszlerobbanás. Az Ikarus légrugói nem az albán utakra lettek tervezve. Csak idő kérdése volt, de a két remek sofőrünk mindent megoldott.
A cikk szerzője – 20 éve.
2001. január 15.
Nagy ugrás. Pár év alatt szinte túlnövünk az „anyacégünkön” (akkor már Bitour utazási iroda, ma már ők sem léteznek), és megvan a lehetőségünk egy saját cég alapítására. Molnár Melindával vágunk bele a Baraka Világjáró kft-be.
Több évszám is van tehát, amihez lehet kötni évfordulót, de 1996 a kezdőpont, amikor már alaposan átgondolva, programot kialakítva (és azt követve is), kínálatot összerakva nevezhetjük magunkat utazási irodának. Tehát 1996-2016!
A sztorit folytatjuk...
