2015 máj 06. 05:00 Szászország székhelyét „Elba Firenzéjének" is nevezik. Ennek több – nyomós – oka is van: a fekvése hasonló Toszkána központjához, az Elba ugyanúgy szeli ketté, mint Firenzét az Arno. Még hangsúlyosabb, hogy a kultúra – majdnem – úgy tobzódik itt, mint Közép-Olaszországban. Sokak szerint az ősi szláv településből (Drezdzany annyit tesz, mint „síksági erdőlakók”) és a hozzá 1206-ban csatlakozott német városkából álló település Németország legszebb városa. Tény, hogy kevés helyen botlunk olyan letisztult, egységes építészetbe, mint itt. Nem véletlen a „drezdai barokk” kifejezés. A város történetének kezdeti formálója a Wettin szász hercegi és királyi család volt, amelyet 900 körül alapítottak. A dinasztia hatalmát I. Konrád alapozta meg, aki történetünk szempontjából fontos döntést hozott: Drezdába költözött.
A városkában szorb földműveseket és halászokat talált. A szorbok – nem elírás, nem szerbek – szláv nép, ma is Németország délkeleti csücskében élnek. A folyó két partján kialakult települések, egyesülésük után, 1403-ban kaptak városjogot. A 15. században a taschenbergi vár lett a szász választófejedelmek rezidenciája, a város maga pedig Szászország fővárosa. A fénykor egyértelműen a 17-18. század, Erős Ágost kora, aki II. Ágost néven a lengyel trónt is megszerezte. Uralkodása alatt húzták fel (először) a barokk belváros szinte összes ikonikus épületét.
First of all, a híres-nevezetes Zwinger, amely pályafutását szerényen kezdte: Ágost eredetileg narancsosnak és udvari játéktérnek szánta, de később választófejedelmi műcsarnokkal bővítette. Az épülettömb a késői német barokk legjelentősebb műve. A sok pavilon, fegyvertár, a koronás kapu, a reneszánsz képtár, a lépcsős vízesés, a szökőkutak, szobrok ma felújítva újra Drezda No 1. turista attrakcióját adják. Építője, Gottfried Semper tervezte a bécsi Hofburgot is. Ilyen töménységben legfeljebb Európa néhány nagy múzeumában (Vatikán, Louvre, Rijksmuseum, National Gallery) láthatunk Raffaelót, Dürert, Holbeint, Boscht. A második világháború után csak az oroszok 1240 alkotást szolgáltattak vissza… A hatalmas belső kert sok vidámságnak volt tanúja. 1719-ben például Erős Ágost fia és utóda, Frigyes Ágost herceg itt tartotta esküvőjét az osztrák császár leányával, amelyhez 60.000 gyertya szolgáltatta a világítást. A Stadtpavilon pedig a világ legnagyobb porcelángyűjteményét őrzi. A Wettinek szenvedélyes porcelángyűjtők voltak, elsősorban kínai és japán vonalon nyomultak. A közeli Meisseni Porcelánüzem 1710-es megalapításától ott is bevásároltak. Ez a gyár egész Szászország gazdasági fellendülésében nagy szerepet játszott.
A múzeum Semperbau nevű szárnya „Németország szalonjára” nyílik. A szerény névvel illetett Theaterplatz-ot több ikonikus épület fogja közre. Itt áll az Operaház, a Schinkelwache, a Hofkirche és a királyi palota. A Schinkelwache kedves belvárosi őrház. Vele szemben Drezda egyik legfőbb látnivalója a SemperOper áll, amit szintén a szorgos Gotffried mester tervezett. Ez a harmadik Opera e helyen, az első 1869-ben leégett. A második épületet az építész bécsi száműzetéséből „diktálta” fiának, aki a kivitelezést vezette. A II. világháborúban lerombolt épületet a bombázás negyvenedik évfordulóján, 1985-ben adták át. A Hofkirche a „szalon” másik fő épülete, szintén barokk műremek. Az egy tömbből faragott templom távolról zsiráfszerű benyomást kelt, kiemelkedő tornyával, karcsú testével.
A királyi palota kinézete alapján simán elmenne egy belvárosi bérháznak. A 16-18. század között épült és kibővített épület (jó munkához idő kell) két udvart zár körül. Tornya 110 méter magas. Reneszánsz kapu-oszlopok, udvari galéria, bálterem, trónterem: minden benne van, ami egy királyi palotába kell!
A város ékessége a Frauenkirche, a Neumarkt-on. A világháborúban az angolok ezt is porrá bombázták. A megmaradt, feketére égett köveket beszámozták és visszaépítették. Ezért érdekes, foltos kinézetű. A 96 méter magas (pont, mint a pesti Bazilika) zömök torony-épületet alakja miatt „kőharangnak„ is nevezik. Felújítását a megbékélés jegyében az angol királynő is támogatta. A keresztet egy olyan londoni kovács készítette, akinek apja pilótaként részt vett a szörnyű drezdai bombázásban. Sőt, a zárókő elhelyezésénél maga a kenti herceg képviselte a királyi házat. De ha ez sem elég, Coventry érseke a jelen volt a felszentelésénél… (tudnivaló, hogy Drezda szétbombázásával az angolok „hivatalosan” Coventry, németek általi letarolását bosszulták meg). Ezek után nem csoda, hogy a templom az újraegyesített Németország mellett az angol-német kiengesztelődés egyik fontos szimbóluma is.
A belvárosi séta alatt tilos kihagyni még a Képzőművészeti Főiskolát, a 100 méter magas toronnyal büszkélkedő Városházát, a Kreuzkirchét (amely szintén ötször pusztult el) és persze az Elba-partot, a Brühl épülettel, aminek teraszát „Európa erkélyének” nevezik. A folyón a világ legnagyobb és legrégibb lapátkerekes gőzhajóflottája szállítja a nagyérdeműt. Ha pedig a nagyvárosból egy nyugodtabb világba vágyunk, akkor irány a számtalan közeli villanegyed. Az én ízlésemhez hasonló olvasó Blasewitz tündérkertjét sétálja be.
