Barakablog Járj végére a világnak!

Lisszabon bizony - nem kell bizonygatnunk - eléggé Európa nyugati széle. A várostól csupán 40 kilométerre található a Cabo de Roca, amelyet a kontinentális Európa legnyugatibb pontjaként marketingálnak. A portugál fővárosból mégis szolid 2000 kilométert kell nyugatra repülünk, hogy megérkezzünk Európa tényleg legnyugatibb szegletébe, az Azori-szigetekre. A kilenc vulkanikus földdarab az óceán-közepi hátságon fekszik (lásd: Izland), 1/3-2/3 távolságra az öreg kontinens és Amerika között. Portugál fennhatóság alatt áll, de Madeirával együtt annak autonóm területe.

A szigetcsoport elnevezésén máig rugóznak a nyelvészek, történészek. Egyesek a héja-eredetre (portugálul açor) esküsznek, mondván e büszke szárnyas szabad szemmel is jól látható mennyiségben fordul elő errefelé. Mások szerint, mivel a szigetek távolról kék fényben tündökölnek (portugálul azures), innen a név. Úgy tűnik a madárpárti tábor áll nyerésre, mivel a szigetek lobogóján büszkén feszít a héjamadár. Némi USA-sas beütés fedezhető fel rajta, és - nagyon kreatív elgondolás! - a 9 szigetet jelképező 9 csillaggal egyensúlyoz.

Az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés Tőletek, hogy vajon hogyan találjuk ki az új utazásainkat és milyenek lehetnek a bejáró, előkészítő túráink. Most pár kulisszatitokba szeretnénk beavatni az egyik legújabb utunk, az Azori-szigetek kapcsán.

Honnan jött az ötlet? A legkülönbözőbb helyekről szoktunk tájékozódni. Az Azori-szigetekről konkrétan egy reklámfilm győzött meg minket, amikor Terleth Matyi túravezetőnkkel utaztunk haza a TAP járatán a Madeira bejárást követően. Néztük a repülőn filmet: kétezer méteres vulkán, csodaszép vízesések, hangulatos kisvárosok és fantasztikus sziklás partok. Gondoltuk, ha Madeira ennyire jó hely, akkor az Azori-szigetek sem lehet rossz. Lényegében akkor született meg a döntés, hogy ennek is nekivágunk.

Készülnek az A, B, C és Z tervek

Egy kis szünet után idehaza lázas információgyűjtés vette kezdetét. Megrendeltük a szokásos útikönyveket (angolul) és térképeket; elkezdtünk kutatni a lehetséges szállások és kibérelhető autóbuszok után. Minél kisebb egy hely (az Azori-szigetek kilenc tagból áll!) ez annál nehezebb. A hotelek legyenek jó helyen, ne legyenek nagyon drágák, legyenek színvonalasak, elférjen a csoportunk és fogadjanak minket adott esetben egyetlen éjszakára is (ez nehezebb dolog, mint gondolnátok). Kikutattuk a menetrendeket és nyitva tartásokat, amiket meglehetős latinos lazasággal kezelnek a helyi azorik.

Így aztán két évvel később ismét ülünk ketten Terleth Matyival a TAP járatán, de ezúttal már az Azori-szigetek van a fejünkben. És amikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk a helyről, amikor megérkezünk, kiderül, hogy semmit sem. Például, hogy az összes térkép rossz, a térképészeknek egyes helyekről teljesen eltérő elképzeléseik vannak. Példa: Faial szigetén az egyik "vastag-piros" főút valójában az elágazás után kalandos off-road csapásra vált. Még jó, hogy nem busszal és csoporttal vagyunk itt először…

Itt egyszerűen elfogyott előttünk az ösvény

A korábban rendelt öt térképünkhöz helyben vásárolunk még négyet és ezekből átlagot számolva nagyjából kijött a valóság. A legnehezebb mindig a turistatérképek megszerzése, amiben sokszor a turistairodák és a könyvesboltok sem nagyon kompetensek.

Amikor pedig begyűjtöttük az összes térképet, kisebb-nagyobb katalógusokat és kiadványokat, kellőképpen agyára mentünk a helyi turistairoda alkalmazottainak ("és ebben a kanyarban vajon elfordul egy nagybusz?"), bekapcsoltuk a GPS-t és az okostelefont, indulhat is a bejárás a bérelt kisautóval.

Nem ijedünk meg egy kis offroadtól az Azori Rally útvonalán

Az Azori-szigeteken való időtöltés a nyugalom maga. De! Nagy ívben kerülje el, aki mediterrán éjszakai életre, nagy piálásokra, shoppingolásra, homokos strandon való leégésre izgul. Egyéb örömök jellemzik a Portugáliához tartozó, kilenc vulkanikus szigetből álló földdarabon az időtöltést. Az Atlanti-óceán közepén, 1.500 kilométerre Lisszabontól nem adja magát könnyen a természet. Viszont csodálatos: zöldellő, virágzó, élettel teli szárazföldeken, ananász-, kávé, vagy teaültetvényeken, apró tavak mentén haladunk át, míg felkapaszkodunk egy-egy vulkáni csúcsra, vagy letúrázunk a vad, sziklás tengerpartra.
Amit viszont garantálunk: innen is, onnan is eláll a lélegzetünk a látványtól!


Pont, mint azoknak a helyieknek (akkor még turisták ritkán tévedtek arrafelé), akik 1957. szeptember 16-án heves földrengésekre riadtak. Ekkor még nem sejtették, hogy Poszeidon (a tenger istene) és Démétér (a föld termékenységének istene) féléves ádáz harcának passzív szemlélői, mi több, elszenvedői lesznek. A derék Démétér új frontot nyitott kettejük több millió éves küzdelmében. Így lőn, hogy Faial szigete mellett, a festőien szép nevű és fekvésű Capelinhos szikláknál az óceán hirtelen forrni kezdett, majd izzó lávát lövellt ki magából.